Emlékezetes, hogy a 300 forintos vizitdíj mennyire felbőszítette a magyarok zömét. Ma visszanézve nevetséges az akkori ellenzék – ma regnáló – keltette hisztéria, hiszen aki normális és gyors egészségügyet és ellátást akar, sokkal mélyebben kell a zsebébe nyúlnia. Most még sem bőszül senki.
[mnky_ads id=”10551″]

A hit nem ismeri a „miért”-et

A Heti Világgazdaság „Portré” rovatában Kincses Gyula egészségpolitikussal készült interjú. Kincses munkájára 1990-től valamennyi kormányzati ciklusban igényt tartottak, legalábbis 2010-ig. Egy rövid ideig a Gyurcsány-kormány államtitkára is volt.
[mnky_ads id=”10552″]
Elmondta, hogy politikai karrierjének akkor lett vége, amikor kilépett az MDF -ből, és megalakították a Magyar Demokratikus Néppártot:

- Hirdetés -

„többé egyetlen pártba sem léptem be. Amikor Kóka János SZDSZ-elnök megkérdezte, vállalnám-e az egészségügyi államtitkárságot, az volt a kikötésem, hogy semmiképp sem lépek be a pártba. Azt válaszolta, hogy szakpolitikust keresnek, nem politikust. Ez a feltételem máig nem változott: sehova sem lépek be, de bármelyik pártnak – már amelyik igényt tart rá – szívesen segítek.”

Így sikerült összeszerveznie, hogy tíz ellenzéki párt együtt határozza meg, mi az a közös minimum, amit az egészségügyben vállalhatónak tartanak:

„Egyáltalán nem volt haszontalan összerakni egy ilyen dokumentumot. Egymás véleményének megismerése hasznos tanulási folyamat volt minden résztvevő számára. Hogy ebből mi lesz, mi lehet, nagyban függ attól, hogy a világ merre tart. Bevallom, e tekintetben egyáltalán nem vagyok optimista.”

Rétvári Bence, az emberminisztérium államtitkára, azonnal utalt Kincses előéletére, mondván, az ellenzék fizetőssé akarja tenni az egészségügyet:

„Szilárd véleményem, hogy az a reform volt az utolsó esély arra, hogy megakadályozzuk, az egészségügy kettészakadását gazdag-és szegényellátásra. Persze lehet szemrebbenés nélkül a jót rossznak mondani. Ám a számok azt mutatják, hogy a vizitdíj bevezetésekor a lakosság a saját zsebéből jóval kevesebbet fizetett a járóbeteg-ellátásra, mint 2010 után. Tehát nem a tízpárti konszenzus tenné fizetőssé az egészségügyet, hanem az „elmúlt – hét év” tette azzá. Ráadásul a folyamat teljesen spontán, vadkapitalista módon alakul, ami tovább súlyosbítja az esélyegyenlőtlenséget.”

Egy esetleges ellenzéki választási siker esetén nem vállalna államigazgatási posztot:

„Bevallom, valójában arra vágyom, hogy legyen egészségügyi ombudsmani hivatal. Megalakítását és vezetését szívesen el is vállalnám.”

[mnky_ads id=”10553″]

Megbecsülés helyett a kormány listázza az egészségügyi dolgozókat?

Játék a számokkal – az egészségügyben

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét