Vajon a Néppárt függesztette föl a Fidesz tagságát, vagy maga Orbán, önként és dalolva? És mi következik akár egyikből, akár másikból?


 Ez a bűnszervezet még „politizál” is

Igazából már legkésőbb 2011-ben ki kellett volna zárni a bűnszervezetet – mert bűnszervezet… Mert ez a tény addigra teljesen világossá vált

Ráadásul ez a bűnszervezet még „politizál” is – már ha politikának lehet nevezni a folyamatos rasszista-antiszemita hecckampányokat, az idegent és minden másságot gyűlölő uszítást, a komcsizó-libsiző handabandát és a tartuffe-i kereszténykedést. Ugyanakkor bármi legyen is a véleményünk erről a „politizálásról”, el kell ismernünk a megszégyenítő valóságot: ez a folyamatos mocskolódás adja a Fidesz népszerűségét, erejét.

A Fidesz a zsidózó hecckampányokon, antiszemiták nemzeti ünnepeken való kitüntetésén, hasonlókon kívül egy dologban következetes: újra meg újra megvásárolja – közpénzből, mi másból – a társadalom viszonylag jó körülmények között élő rétegeinek szavazatait. Bár mintha nem is volna olyan sikeres ez a „politika” – talán másban ér el eredményt: elképesztő módon, de megszerzi a szavazni hajlandók közül a legrosszabbul élők voksait. Hiába: mégiscsak a legszegényebbek azok, akik közül sokakból rossz időkben a rossz szándékú hatalom a legjobb eséllyel tud ordítozó csőcseléket csinálni.

Mindegy: végre eljutott a Néppárt odáig, hogy tárgyalt a Fidesz tagságáról, és végül döntött is. Nem úgy, ahogy kellett volna, nem úgy, ahogy szerettük volna – de az eredménye alighanem ugyanaz lesz. Az elfogadott döntés bizonytalanságra, kétes erkölcsű latolgatásra vall – valószínűleg a Néppártnak is az lett volna a legjobb, ha gyorsan kihajítja a Fideszt.

Ám mindennel együtt nagyon kevéssé valószínű, hogy lehet visszaút a Fidesz számára.

Weber is, Orbán is tartott sajtótájékoztatót. Nem egészen ugyanarról számoltak be…

Weber közölte, hogy a Néppárt felfüggesztette a Fidesz tagságát; elmondta azt is, hogy ez mivel jár.
Orbán közölte, hogy őket nem lehet sem kizárni, sem felfüggeszteni: önként mondtak le jogaikról a „bölcsek” vizsgálatának befejezéséig.

Mindenesetre 190:3 arányban fogadták el a Fidesz „önkéntes felajánlkozását”… Azt, hogy e „felajánlkozás” nélkül mi lett volna az eredmény, nem tudhatjuk, legföljebb sejtéseink lehetnek róla. Jelen pillanatban azt tudjuk, hogy a 3 nemből egy Frank Engelé, aki ragaszkodott a kizáráshoz.

A kérdés most az, igaza van-e József Attilának:

ügyeskedhet, nem fog a macska / egyszerre kint s bent egeret.

Miközben tehát a Néppárt vezetése határozottan közli, hogy felfüggesztésről van szó, annak minden következményével, a fideszes narratíva azt próbálja bemesélni, hogy önkéntes jogkorlátozás történt – mintha mondjuk a szlovák válogatott elleni vereség a magyarok önkéntes lemondása lett volna a továbbjutásról…

Megszólalt a második vonal is

Már a Keresztapa sajtótájékoztatója is bicskanyitogatóan pofátlan volt, Gulyás, Kocsis meg a „szakértők” még rá is tettek néhány lapáttal. Gulyás Gergely például így nyilatkozott:

A Néppárt sem a kizárásról, sem a felfüggesztésről nem döntött” – mondja Gulyás Gergely a Mandiner Fidesz-felfüggesztést firtató kérdésére. A Miniszterelnökséget vezető miniszter lapunknak elárulta: az EPP belső vitájában a közép-európai országok kivétel nélkül a Fidesz mellett álltak, ahogy a franciák, az olaszok és a Lengyel Parasztpárt is. A németek kompromisszumra törekedtek, és a végeredményhez a CDU új elnökének támogatása is kellett. Gulyás szerint az a legfontosabb, hogy a Néppárt visszarángatható legyen a konzervatív-kereszténydemokrata irányba.

Kocsis Máté szerint pedig „mi vagyunk Európa!” Ha hozzátette volna, hogy hej, hej!, akkor egészen B-közepes hangzása lett volna („Mi vagyunk a Ferencváros, hej, hej!”)…

Volt még szó – a szokásos terelő, dezorientáló szándékkal – az ún. osztrák példáról, mondván: ami jó volt az osztrákoknak, az jó nekünk is.

Összegezés

A fideszes álláspont szerint az „önkéntes jogkorlátozás” alkalmat teremt a Néppártnak arra, hogy visszatérjen a kereszténydemokrata értékekhez. Az a 13 párt, amely a kizárást kezdeményezte, nincs jó helyen a Néppártban, de a Fidesz mégsem kezdeményezi eltávolításukat…

Az az ember benyomása, hogy a társaság – egyébként szokása szerint – nem a valóságos helyzetnek megfelelő magatartást tanúsítja:

nem úgy viselkedik, mint a maga alá vizelő kutya, amelyet éppen kihajítottak a házból, hanem mint a kutya, amelyik bent a lakásban belemar a házigazdákba, miközben maga körül összevissza szarik-hugyozik mindent…

Az elfogadott döntéssel a Néppárt nyert is, vesztett is. Nyert azzal, ha nyerésnek lehet nevezni, hogy nyitva hagyta az ajtót a Fidesz számára. Az a 14-15 mandátum, amennyi a Fidesznek kinéz, még jól jöhet… És veszített, mert a döntés mégiscsak engedmény, ha nem olyan is, amilyennek a Fidesz beállítja: engedmény, amelyet annak a bűnszervezetnek tettek, amely már régen sokszorosan rászolgált a kihajításra. És veszített, mert megnehezítette a szükséges együttműködést a szocialistákkal, zöldekkel, liberálisokkal.

A Fidesz viszont egyértelműen veszített, bár igyekszik hozzá jó pofát vágni. Nem vehet részt a Néppárt munkájában, ki tudja, meddig. Presztizse, érdekérvényesítő képessége gyakorlatilag nullára csökkent. A visszaút, bár elméletileg nyitva, mégis sok-sok áthághatatlannak tűnő akadállyal teli. Nem is hiszem, hogy a Fidesz vissza akarna térni.

Kérdés persze, hogyan viselkedik az EP-választás kampányában. Szerintem semmi ok bármilyen tartózkodást föltételezni a Fideszről:  akik netán bíztak valami ilyesmiben a Néppártban, hamar csalódni fognak. A Fidesz ugyan megtehetné, hogy alapvetően „pozitív” módon kampányoljon, például a családtámogatással, ám ez a társaság egyszerűen nincs meg hecckampányok nélkül: a folyamatos zsidózás-sorosozás-brüsszelezés lényegéből fakad. Nincs más, igazán hatékony műsora.

A Néppárt a csupán látszólagos, bár tekintélyromboló kompromisszummal a kint is, bent is helyzetébe kényszerítette a Fideszt. Nem hiszem, hogy az Orbán-macska (bár a nevezetes karikatúra szerint kutya) képes lesz egyszerre kint is, bent is egeret fogni…Azt gondolom, a helyzet olyan feladat elé állította Orbánt, amely meghaladja teljes gátlástalanságából eredő képességeit.

Ez a bizottság egyszerre ad okot tehát bizakodásra és kételkedésre

Az elfogadott határozat érdekes eleme a „bölcsek” bizottságának (micsoda nevetséges elnevezés…) fölállítása. Szerepe valószínűleg az időhúzás, egészen addig, amíg a Néppártnak az érdekében áll. Ha komolyan vizsgálódik, hamar arra a belátásra kellene jutnia, hogy a Fideszt ki kell zárni. Volt már Tavares- meg Sargentini-jelentés is, és a helyzet napról napra rosszabb, miközben Orbánék arcátlanul arról beszélnek, hogy minden jogszerű és demokratikus. Persze a Fidesz is megnevezte a maga „bölcseit” – tárgyaljon velük, akinek két anyja van…

Ez a bizottság egyszerre ad okot tehát bizakodásra és kételkedésre. Mert nem tudni, elképzelni sem lehet, mi az ördögöt kellene itt még vizsgálni…

Azt gondolom tehát, hogy a Fidesz könnyen végzetessé válható tekintélyveszteséget szenvedett, még akkor is, ha egyelőre bármit zagyvál Orbán, hívei készségesen megcsókolják a talpát is.

Nagy kérdés, mihez kezd ezzel a helyzettel az ellenzék: ki tud-e keveredni a maga eszkábálta összefogásból, és tud-e, akar-e végre érdemi kérdéseket föltenni, programot állítani: olyat, amelynek lényeges, mondhatni egyetlen pontja az alkotmányos demokrácia helyreállítása. Minden más későbbi feladat.


Az, ahogyan az EP-választásra készülnek, szerintem nem ad okot a bizakodásra.

Kapcsolódó

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét