Nekem nincs, neked nincs, neki van. Nekünk nincs, nektek nincs, nekik van. Nekem van, neked van, neki nincs. Nekünk van, nektek van, nekik nincs.
Kéretik a fentieket két csoportban, két szólamban kántálni! Érdekes. Én úgy hallom, mintha reggeltől estig ezt mormogná az ország. Kéretik kiszűrni a privát zajokat és felerősíteni az alapzajt!
Na, ugye?!
Még a galambok is ezt búgják az ereszcsatorna alatt gubbasztva, a verebek a fákon, s a vetési varjak a földeken, a sirályok a Duna fölött körözve. És mi lesz még, ha a fecskék hazajönnek, szaporodnak, s mindaddig ragozzák a birtokviszonyokat, amíg kellő bölcsességre szert nem tesznek, s szedik a sátorfájukat, hogy melegebb éghajlatra távozzanak?
Mi, gyarló emberek, csak egymást küldjük oda hálás pillanatainkban. Tisztelet a kivételnek, de ahogy egy fecske nem csinál nyarat, úgy egy ember sem teremthet itt Európát. És nem is teremt.
