Kisnyugdíjasunknak (szó szerint) elgurult a gyógyszere!
“Törzsgárdánk” már megszokhatták, hogy kisnyugdíjasunk időről időre megírja nekünk, mi bántja, bosszantja, vagy éppen borítja ki. Alább gyógyszertári tapasztalatairól számol be.
Elgurult a gyógyszerem
Egész eddigi életemben kissé vaksi voltam, az évek múlásával pedig egyre erősebb és erősebb szemüvegek kellenek. Nem csoda tehát, hogy tagnap, amikor kiejtettem a kezemből az egyik vérnyomáscsökkentőmet, néhány percnyi “négykézlábazás” után feladtam a keresést és lementem a sarki -na, nem kocsmába- gyógyszertárba. A patikus régi ismerős, hiszen annyi a nyavajám, hogy akár bérletet is válthatnék hozzájuk, kedvesen figyelmeztetetett, hogy amit eddig x forintért vehettem meg, az most már 15%-kal drágább. Némi, kissé teátrális szívhez kapkodás után, mit tehettem mást, fizettem és csak úgy mellesleg megkérdeztem:
És mondja, mikor lesz az újabb gyógyszeráremelés?
A patikus csak legyintett úgy mondta:
“Mi az, hogy lesz? Van! Nem tetszik észre venni, csak nézzen rá az előbbi blokkra a kezében, a folyamatos gyógyszeráremelkedést? Ma már nem úgy van, mint régen, hogy egy-egy dátumhoz kötik az emelést, tolják ezerrel, mint a hülyék, vagy a gonoszok”
-tette hozzá szomorúan.
Lassan bizony…
Én még szerencsésnek mondhatom magam, mert bár rengeteg gyógyszert szedek, de eddig valahogy mindig futotta rá, ám ha így emelkedik mindennek -és nem csak a gyógyszereknek!- az ára, akkor előbb-utóbb nekem is fel kell tennem magamnak a fájdalmas kérdést:
“Ennivaló, vagy gyógyszer?”
Márpedig ezt a megalázó helyzetet nem akarom megélni!
Tisztelettel:
Kisnyugdíjas
A kép illusztráció.
