(Áder János alábbi beszéde augusztus 1-én hangzott volna el a HírTV-ben, a “Szabadfogás” című műsor rendkívüli kiadásában. Bár a nagy nyilvánosságnak szánták, de sajnos a televízió az adott időben éppen Orbán Viktor tusványosi tréfáit ismételte, így a szöveg továbbra is lappang.)


Véreim!

Hát nem szégyellitek magatokat?

Nem bírjuk tovább.

Sok évvel ezelőtt úgy döntöttünk néhányan a koleszben, hogy kipróbáljuk, meddig terjed a tűréshatárotok. Jó poénnak tűnt, és úgy gondoltuk, a Deutsch majd ebből írja a szociológiai doktoriját. Értitek, kicsit ilyen zimbardós dolog, egy egész országra vetítve. Hát, alaposan meglepődtünk. Bármit találtunk ki, ti bevettétek. Ha megdupláztuk, kicsit morogtatok, lenyeltétek. Kivágtuk, elloptuk, kisajátítottuk, bezártuk, megfilmesítettük, kitüntettük. Semmi. Megint elloptuk. A maradékát elittuk. Semmi. Szónokoltunk. A Semjén még lovagolt is. Azt hittük, minimum ránk gyújtjátok a házat. De nem. Jött a Hoffmann Rózsa. Belerokkant szegény, hogy nem simogathatta meg a gyerekek fejét, mert rögtön lebukott volna. Mindig az a gonosz grimasz, az a nádpálcamosoly. Tudjátok ti, milyen fárasztó, ha az embernek állandóan ökölbe kell szorítania az arcát? Mert én tudom. Vagy ott a Habony Árpi. Aki legszívesebben biciklivel járna, és átsegítené a zebrán az idős nyugdíjasokat. Ja, és utálja a hülye ruhákat meg a női táskákat, és felfázott a segge Washingtonban, amikor miattatok ücsörgött azon a lépcsőn. De ti… áh, hagyjuk. Hiába. Drága órákat vettünk, puccos hátizsákokkal villogtunk, tréfás vagyonbevallásokat írtunk. Pici morgás. Luxusházakat vásároltunk. Ti tényleg elhittétek, hogy a Rogán Antinak kell az a sok szoba? Hát mit tartson bennük, az egóját? A Kósa Lali meg a tücsökciripelést szereti a pusztán, nem a Rolling Stonest. Mészáros pedig él-hal a gázkonvektorokért, a munkája a hobbija. Most meg fel-alá jachtozik miattatok, és az egész Tenderi Csillagon nincs egy rohadt konvektor, amit megszerelhetne.

Éheztetek, fáztatok, öten feküdtetek egy kórházi ágyban, és tűrtétek

Bedobtuk a nagyágyút. A Viktort. Hogy majd ő lesz a mi Hókuszpókunk. A Jockey Ewingunk. Nagy tehetség. Elkúrta a kertjét egy stadionnal. Szétpüffedt a mája a sok házipálinkától, csömörig tömte magába a maga töltötte mangalicakolbászt. A családja szemétlerakót rendezett be a természetvédelmi területeken, kisajátította a komplett Balatont… Mindent megtett. Azok a beszédek! Ti meg csak tűrtétek. Hát mit szólt volna Petőfi, ha egyszerű eldöntendő kérdésére rázúgja a nép, hogy „inkább rabok, az sokkal kényelmesebb”?!

Szóval ennyi. Ennyit tudtatok

Elnémítottuk a sajtót. Erre csend lett. Volt néhány tétova „monnyonle”. Egy árva kő nem repült el. Egyszer betört két ablak a székházunkon, oszt’ jónapot. Kiábrándító.

Úgy döntöttünk, befejezzük. Veletek nem lehet. Több szart itt már nem tudunk szétkenni. A lopott pénzt visszautaljuk, a Matolcsy minden egyes fillért könyvelt, az egész külön számlára ment. Nekünk nem kell. Kenjétek a hajatokra! Még szerencse, hogy kísérlet volt az egész. Vicc.

Mert istenbizony, véreim, ti tulajdonképpen megérdemelnétek minket! Ezt nyugodt lélekkel aláírom.

(Szerző. Konok Péter)

Még egy kis Konok?

Tajtékos napok

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét