Konok Péter: Jegyzőkönyv

Az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértéssel kapcsolatos
kormányrendelet alapján – amelyet a Magyar Közlöny 2018. évi 150. szám 3363-3364. oldalán tettek közzé – az eljáró szerv őrizetbe vette ifj. Kovács Jánost, akit közterületi életvitelszerűség folyamatos szabálysértésének elkövetésében vétkesnek találtak.

Nevezett elkövető

bizonytalan léthelyzete okán ingóságnak minősül, tekintve kellemetlen szagát, kellemetlen látványát, kellemetlen gondolatait, hiszen nincs meg benne az a stabilitás, amit – ezen nincs mit szépítenünk, eljáró szervtársak! – általában véve a nagybetűs Ember ismérveinek tekinthetünk.

Figyelembe véve,

hogy a hivatkozott kormányrendelet 4. paragrafusának ötödik cikkelye értelmében, valamint a kirendelt szakértők egyértelmű állásfoglalása, és az empirikus vizsgálatok eredménye szerint is ifj. Kovács János „gyorsan romló, bomló, tárolhatatlan dolognak” tekinthető, ezért megsemmisítését
rendeltük el. Tekintve, hogy ugyanezen paragrafus 7. cikkelye értelmében a megsemmisítési jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell

a) az ideiglenes tárolásba vett ingóságok megnevezését, mennyiségét,
b) a megsemmisítés helyét és idejét,
c) a megsemmisítésnél jelen levők nevét,
d) a megsemmisítés kezdő és befejező időpontját,
e) a megsemmisítés módját és körülményeit, valamint
f) a jelenlévők aláírását

az eljáró szerv – ez mi vagyunk, szervtársak, semmi kétség – a következőket rögzíti:

a) az ideiglenes tárolásba vett ifj. Kovács János mennyisége egy fő – bár néha kevesebbnek, néha többnek tűnik, attól függ, honnan nézzük
b) a megsemmisítés helye Magyarország, Közép-Európa; ideje: 2018., a XXI. század első fele, valamivel több, mint két évszázaddal a Felvilágosodás, valamivel több, mint hetven évvel az Elsötétedés után, persze a történelem és annak értékelése mindig relatív
c) a megsemmisítésnél jelen voltunk. Jelen vagyunk. A nevünk nem érdekes – lehet bármi, lehetünk bárkik
d) a megsemmisítés folyamatos, kezdete lényegtelen, végpontja nem belátható
e) a megsemmisítés módja esetleges – fagy, gumibot, öngyilkosság, közlekedési baleset, olcsó alkohol, vagy bármi, amitől a lélek eltorzul és elenyészik, a test már a megsemmisítés tulajdonképpeni aktusát megelőzően bomlásnak indul – nekünk tulajdonképpen mindegy, nyitottak vagyunk minden megoldásra
f) mind jelen vagyunk, majd ezt írjuk alá, esetleg szelfit készítünk, „jó, munkás nap volt”, a képeket megosztjuk a közösségi médiában, hogy ismerőseink is örülhessenek, „te semmit sem változtál”, „legény vagy a gáton” ilyesmi; a képen a megsemmisítés tárgyát majd kitakarjuk, mert nem vagyunk barbárok, mert nem vagyunk barbárok.

Az eljáró szerv hozzáfűzi még,

hogy mivel a hivatkozott paragrafus 6. cikkelye értelmében a megsemmisítendő „személyes tárgyai”, vagyis iratai, gyógyászati segédeszközei és fényképei nem megsemmisíthetőek ezért ifj. Kovács János ilyen jellegű tárgyait, úgymint személyi igazolványát kopott, használt, de még felhasználható lábprotézisét, kettő darab aranyfogát (milyen ódivatú, kedves barátaim, milyen nevetségesen kelet-európai!) valamint egy darab róla készült fényképet (valami nőcskével vigyorog, még fiatalon, a fénykép a sok fogdosástól elmaszatolódott, középen megtört) listára vett, iktatott, és a központi raktárban elhelyezett.

A fénykép az iktatás és elhelyezés utáni felülvizsgálat során megsemmisítésre került, a listáról töröltük.
Információértéke nem volt. Ifj. Kovács János teljesen jellegtelen, alig látszik, két szem, száj, orr (arcnak azért nem neveznénk; hát mi ez a mi arcunkhoz képest? Vázlat talán?).

Akárki lehetett volna. Akárki.

Forrás

Nemzeti hajléktalan-nyilvántartás – 2018. Magyarország, Európai Unió

A “lakóhelyükhöz közeli” börtönbe küldené a hajléktalanokat a Belügyminisztérium

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük