Konok Péter: Július elseje van, 1953… pardon, 2018. július elseje. Köszöntelek téged ott, a másik oldalon…..

Július elseje van, 1953… pardon, 2018. július elseje. Ahogy az ablakon kinézek, végre ismét teljes erővel pompázik a nyár, és életbe lépett az új megfigyelési törvény.

Köszöntelek téged ott, a másik oldalon.

Új helyzet ez neked is, nekem is. Bár vannak emlékeim, és talán te is régi motoros vagy a szakmában. Könnyítsük meg egymás számára a dolgot, ha már így össze kellett jönnünk. Nem öröm ez egyikünknek sem. Tudom, ez a munkád, valakinek ezt is el kell végeznie. Persze, megvetlek érte, ennyi azért kijár nekem.
Kávézol? Én most iszom a másodikat.

Figyelj, ez fontos: semmi izgalmasat nem csinálok kávé előtt.

Hogy mikor kelek, esetleges, van, hogy ötkor, van, hogy tízkor. De a kávé előtt nem történik semmi. Esetleg lehetne rakni valami apró kapcsolót, jelzőkészüléket a kávéfőzőnkbe, ami téged is riaszt: megkezdődött a napunk. Minek fáradnál feleslegesen?

Délelőtt többnyire dolgozom.

Ez azt jelenti, hogy az idő egy részében fordítok, írok, ilyesmi – ez neked (nektek) kevésbé érdekes. De közben sokszor eszembe jut ez-az, ránézek a facebookra, megírom, elolvasom a kommenteket, vitatkozom. Tulajdonképpen ez sem kellene, hogy érdekeljen téged (titeket), mert nyitott könyv, instant olvasható. Jó, jó, becsúszhat egy-két miniszterelnök-gyalázás, nemlétező politikusi becsületek megsértése, és hasonlók – jól jöhet még később, nem árt elraktározni.
Reggelizni nem szoktam, délután ebédelek, éjjel vacsorázom.

Este nyolc körül etetjük a macskákat és a kutyát.

Ha – ahogy elképzellek – egy fülhallgatóval a fejeden ülsz, mint a filmekben, vedd le egy negyedórára. Nagy a zaj ilyenkor, ugatás, nyávogás, némi káromkodás. Azt hiszem, nem használható fel ellenem. Vagy a fene tudja, te ehhez nyilván jobban értesz.
Tizenegy óra és éjjeli egy között néha kikapcsolhatnád a poloskákat. Ugye, megteszed? Hetente párszor, menetrendet adni nem tudok, ezek a kémiák csak úgy maguktól alakulnak. Remélem, nem vagy perverz. Utána még olvasok kettőig-háromig, csendben. Mindenfélét (lásd a letöltéseket a gépemen, a papírkönyvekről számot adni nem tudok).

Amúgy…. nem is tudom, hogy segíthetnék.

Néha jönnek hozzánk emberek, beszélgetünk. Néha elmegyünk máshová, emberekkel találkozunk, beszélgetünk. Egymással is beszélgetünk, ezt eléggé rendszeresnek mondanám. Bármi lehet ezekben a diskurzusokban (néha csak egymás mellett futó monológok ám!) bűncselekmény, bármi gyanút adhat arra, hogy az elégedetlenség, a harag, a szomorúság, a kiábrándultság, a cinizmus, a felháborodás gondolatbűnébe estünk.

Légy résen!

Tudom, tudom: ez a munkád. Jobb nem adódott. Otthon a gyerek enni kér (az enyém is), talán kutyád-macskád is van. Ha találkoznánk, talán egész jól elbeszélgetnénk. Hiszen ismersz, vagy meg fogsz ismerni. És azt hiszem, ismerlek én is.

Remélem, sosem találkozunk.

Az igazat megvallva (szeretnéd, ha megvallanám, ugye?) nemigen gondolok rád. Minek? Lehet, hogy nem is létezel. Lehet, hogy már régen létezel. Hogy mindig léteztél. Nem leszek veled olyan gonosz, mint Petri a maga személyi követőjével. Nem akarlak halhatatlanná tenni.
Kattanás vagy a telefonomban, kis visszhang, alapzaj. Tulajdonképpen afféle rendszerhiba. Elleszünk együtt így külön-külön. Tudod mit? Esetleg szólhatnál, ha elfelejtek valami fontosat, találkozót, számla befizetését, anyám névnapját. hétvégére macskakaját venni. Te biztos sokkal precízebb, rendesebb ember vagy nálam, én nem szeretem a rendet. A rendeteket.

Rövidesen már gyanú nélkül is nyomozhatnak, megfigyelhetnek az Orbán-rendszer hatóságai

Nemhiába építenek börtönöket – a Fidesz Stop-Soros törvénye biztosítja a kívánt létszámot

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük