Szóval, engem végül ez a fénykép győzött meg róla végleg, hogy a magyar miniszterelnök nem csupán egy cinikus, aljas gazember, egy sunyi tolvaj – hanem komolyan elmebeteg.
Nem, nem a kinézete. Nemigen szoktam mások kinézetén gúnyolódni. Ha ronda, hát ronda. Ez nem jelent semmit. Hanem, amit ez a kép üzen.


[mnky_ads id=”10551"]

Minden politikus – termék, árucikk.

Az értékesítésükön szakemberek hada dolgozik. És ebbe beletartozik a külcsín is. Az rendben, hogy a szabók, sztájlisztok, sminkesek, mindenféle vizuális tanácsadók hozott anyagból dolgoznak, és nehéz lenne Orbánból Adoniszt faragni, de nem is ez a cél. Az viszont a minimum, hogy ne legyen röhejes, kínosan nevetséges. Mint ezen a képen.

[m[mnky_ads id=”10552"]p>

Egyszerűen nem tudok elképzelni olyan elvakult, migránsoktól rettegő, buzikra morgó, cigányozó-zsidózó, szomszédait feljelentő, gyerekek fejére bilit öntő Fidesz-szavazót, aki nem röhög fel ezt a képet látva. Vagy nem pironkodik. Megmagyarázhatja, hogy “de hát nem ezért szeretjük a Miniszterelnök Urat”, de az már nem az igazi.

És azt sem tudom elképzelni, hogy Orbán szakemberei ezt a képet akarták belőle kihozni. Márpedig egy valamennyire is józan politikus – aki tökéletesen tisztában van saját árucikk-voltával – hallgat ezekre a szakemberekre. Hiszen azért alkalmazza őket. Napóleon François-Joseph Talmától, a híres színésztől tanulta szorgosan jellegzetes pózait, és a magát a világ ura szerepében látó magacsinálta császár fegyelmezetten hallgatott tanárára. Esze ágában sem lett volna megkérdőjelezni a tanácsait.

Orbán pedig láthatóan szarik ezeknek a szakembereknek a véleményére.

Alighanem olyan légkört alakított ki, amiben már szólni sem mernek neki. Ő tud mindent. Ő mindent tud. Ő irányít mindent. Ő az egyetlen mérvadó vélemény.

És a dolog elég világos: ezeken a képeken egyetlen ember nem lát hibát, nem veszi észre, hogy milyen végtelenül ostobán, szánalmasan fest a hordóhasú, befeszült kis emberke, a koncentrációtól guvadó szemeivel, a kurta lábacskáin harmonikázó trottyos gátyóval (holott a nadrágja árából alighanem kijönne egy egész ruhabolt teljes kínálata): és ez maga Orbán Viktor.

Ő szépnek látja magát.

Neki a tükör csak azt válaszolhatja:

“Te vagy a legszebb, még Hófehérke is aszott babkaró hozzád képest”.

Ha volt olyan tükör, ami mást mondott, már összetörte. Most már hallgatnak a tükrei, a lakájai, a körülötte tenyésző régi és új bűntársak. Nyelnek, hallgatnak, és alighanem rettegnek is.
A megkergült Vezérnek semmi kapcsolata sincs már a valósággal, szép lassan beleőrült a hatalomvágyba, az alakoskodásba, egész gyerekkorától traumatizált, komplexusos és mániás, kisszerű, savanyú, gonoszul fortyogó életébe.

Őrült.

Ettől veszélyesebb, mint a körülötte állók, akik persze egytől-egyig gazemberek, de kiszámíthatóak, mint minden politikai termék. Ha gátlásaik nem is, gátjaik vannak: a politikai masinéria üzleti racionalizmusa.
Orbánnak ilyenek már nincsenek. Bármit megtehet, és bármit meg is fog tenni, amit a fejében szóló hangocskák – amik most éppen azt mondták neki: “milyen fess nadrág, micsoda snájdig férfi!” – a fülébe suttognak. Bármikor robbanhat. És robbanni is fog.


Ezt a képet nézve már azt is elhiszem, hogy acsargó beszédeit is saját maga írja. Őrült beszédek azok, de bennük van a rendszer. Akárcsak ebben a végtelenül nevetséges, végtelenül szomorú képben.

Forrás

Orbán és az égig érő Gulág – emlékmű

Orbán felelős politikus a Figyelő-listáról: “Van itt valami vita, valami listázásról….”

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét