A szatíra olykor öldöklőbb fegyver lehet minden másnál, hiszen ahogy egy nagyon okos ember mondta egyszer, akit kinevetünk, attól tovább nem félünk. Konok Péter történész, közíró alábbi szösszenete, amelynek a félelmetes Berija az egyik főszereplője, ilyen.
[mnky_ads id=”10551"]


Ketten beszélgettek

– Teát, Ivanov elvtárs?
– Köszönöm, Berija elvtárs! Mmmm! Remek tea!
– Kínai import, különleges, válogatott tealevelekből. Egyenesen a proletariátus élcsapatának… nos, hadd kérdezzem meg: szereti ön Sztálin elvtársat, Ivanov elvtárs?
– Teljes szívemből.
– Készen áll, hogy nagy szolgálatot tegyen szocialista hazánknak?
– Természetesen.
– Akkor ön a pártkongresszuson Sztálin elvtárs ellen fog szavazni.
– Dehogy!
– Nézze, Ivanov elvtárs! Szükségünk van valakire, aki a nép ellensége. Ez fontos dolog, nem bízhatjuk a nép ellenségeire!
– Értem. És mi fog történni velem?
– Kivégezzük. Megértheti, hogy nem finomkodhatunk a nép ellenségeivel. Vagy netán úgy gondolja, igen…?
– Jaj, nem! De mi történik a nép valódi ellenségeivel?
– Mi történne? Ha látják, hogy miként bánunk el önnel, inukba száll a bátorságuk! Gyáva alakok ám ezek… egytől-egyig Sztálin elvtársra fognak szavazni.
– Nagyszerű terv! Örömmel teszem a kötelességem, Berija elvtárs! Kezet rá!
– Hogy én veled kezet fogjak, te mocskos, rühes, áruló kutya?! A francos, burzsuj teádat hörpölöd, és azt tervezed, Sztálin elvtárs ellen fordulsz?! Takarodj a szemem elől!
– Értettem, Berija elvtárs! Értettem, és megértettem. Én is undorodom magamtól, és erre büszke vagyok.
– Helyes… ja, és Ivanov… khmmm… polgártárs! Ha majd vallatjuk… mi ketten nem találkoztunk… ön sosem találkozott velem!

(Forrás Konok Péter közösségi oldala)

[m[mnky_ads id=”10553"]p>

Kapcsolódó

Konok Péter: Undorodom Bayer Zsolttól…

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét