Könyörgés biztos tudásért

Csak téblábolok ebben a mai világban, mint egy tízéves gyerek: nem tudok semmiről semmit, akár az Európai Néppárt vezetői.

A magyar kultúráról – kormánypártian

Igazán kevés lapja van a kormánynak – nem lehet véletlen, hogy Orbán Viktornak, Kövér Lászlónak és társaiknak folyton ellenzéki orgánumokban kell megjelenniük..!

Szóval kevés kormánypárti lap van, de azok aztán kétségtelenül színvonalasak: mértéktartók és mértékadók. Közülük is a legjobbakhoz tartozik a Magyar Idők. Olyan kitűnőségek a szerzői, mint Orbán János Dénes vagy például Szakács Árpád.

Nagy érdeklődéssel és rokonszenvvel olvastam éppen Szakács Árpád cikksorozatát a magyar kultúra állapotáról. Mindig becsültem azokat, akik a legnagyobb ellenszélben is vívják harcukat, megalkuvás nélkül, például az ismertségért. Ellenfeleiknek – ha jól értem – az ilyesmi magától jön, készen kapják, egymást dicsőítik.

December 15-én nagy összefoglaló írással jelentkezett. A szerző azt jósolta, hatalmas viták lesznek majd belőle – én azonban e vitákból mindeddig szinte semmit sem láttam. Pedig, mint írja, kínos, kellemetlen kérdésekről van szó, felvetésüktől rengetegen ódzkodnak ma is – részben jogosan, hiszen kulturális téren olyan az egzisztenciális terror, amilyen más vonalon elképzelhetetlen.

Az MMA titkos tagjai

Igaz, ami igaz: például a Magyar Művészeti Akadémia ismert és ismeretlen tagjai is elképzelhetetlen nyomorban sínylődnek! S akik a kormány egy-egy megrendelését teljesíteni bátrak, csak félig-meddig titokban, rejtőzködve tehetik!

Különben nem csodálkozom magamon: mintha vakon élnék e világban. Vagy mint egy tízéves kisgyerek, akinek olyan vezetőkre van szüksége, mint például Szakács Árpád, aki az elnyomott kormánysajtóban is meg mer jelenni – ki tudja, mi mindent kockáztatva vele!

Mint egy tízéves kisgyerek, igen. Próbál tájékozódni, de nagyon sok dolgot nem ért. Talán nyíltabban kellene beszélni hozzá, vele..!

Azt értem, hogy kultúránk mai állapotát Szabó Ervin, Lukács György, Révai József és Aczél György határozzák meg – szomorkodom is rajta éppen eleget. De valahogy hiányoznak nekem a konkrétumok – olyanok, amelyek a hozzám hasonlóan csekély értelműeket is eligazítják.

Sejtek valamit abból, hogy kicsoda Esterházy, Alföldi meg a többi megnevezett, ám a szerző a végső felelősök pontos megjelölése helyett minduntalan általánosságokba téved. Vagy éppen muszáj sokértelmű általánosságokba rejtőzködnie – mert kormánypárti lapban jelenik meg, amelyet már eddig is sokan támadnak.

Bizony, manapság nehéz sorsa van annak, aki kormánypárti.

Bár ki tudja, milyen kormánypártiság az övé; talán a kormány nyíltan nem is meri támogatni, legföljebb – miközben kényszerűségből, szélirányba állva zéró toleranciát emleget, viszont a sajtószabadság védelmét is hirdeti – sunyiban, háttérbe húzódva..?

Á, az nem lehet: az egész cikksorozatból az derül ki, mások vannak a háttérben! Balliberálisok, hasonlók.

Eddig értem, vagy legalábbis érteni vélem, miről is ír a szerző, de itt valahogy mindig elakadok.

Balliberálisok, kozmopoliták, nihilisták, bolsevisták-kommunisták, Isten-család-haza ellen áskálódó ateisták, hazaárulók, Brüsszel bérencei, migráncsokat pártoló globalista háttérhatalmasok: gyertek ki a sötétből, álljatok elő! Mondjátok meg, kik vagytok tulajdonképpen!

Csak nem sorosista pirézek?!

Kapcsolódó

“Nemzetstratégiai jelentőségű” lett a Fidesz média-gigásza, coki mindenkinek, aki vizslatná!

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük