Kiemelt hírek
Koronavírus-infó Dél-Koreából: gyakorlatilag nincs koronavírus járvány, pedig nagyon „szeretett volna lenni”….
Eugenia S. Lee, Dél-Koreában élő író, újságíró napi rendszerességgel számolt be tavasszal közösségi oldalán a koronavírus-helyzetről, amit az engedélyével közöltünk. Lássuk, mi a helyzet most!
Koreában gyakorlatilag nincs koronavírus járvány, pedig „nagyon szeretett volna lenni”,
a legnagyobb augusztusi, monszunos, tájfunos kánikulában tört ránk, hogy, hogy nem, ismét egy keresztény szekta hatékony, ám kevéssé népszerű közreműködésével. Meg is haltak a templomos idős nénik közül vagy nyolcan, tízen biztos. A szektavezér is elkapta, ő meggyógyult. Ilyen az élet, kevéssé tűnik igazságosnak, ámbár a szektatagok soha nem (csak) áldozatok, ahogy a nem választó választó sem az, vagy a levezető szelep funkciót betöltő megmondó ember sem, aki mindig lélekben van ott.
Szóval, esős negyven fokban hordtuk a maszkot, tartottuk a távolságot, nem mentünk nyaralni, és rendeltük az ételt, miegyebet online
Jött a futár, lepakolta a cuccot, lefotózta, elment. Küldött SMS-t, munka után felvették a lakók a holmit. Ha meleg ételt rendelünk, jön a futár, egyet csenget, elmegy, illik megvárni, hadd menjen, aztán ki lehet nyúlni az ételért. Ha étteremből jön, akkor adnak mellé egy zsákot, evés után abba kell bepakolni a tányért, tálat stb. de nem kell elmosni, bár én el szoktam, fene tudja, jobb a lelkem tőle. Majd másnap korán reggel a futár összeszedi az étterem kihordott edényeit, amit mindenki kirak az ajtó elé. Mondjuk ez eddig is így volt, viszont nem volt minden étteremben házhozszállítás, a korona miatt lett. Korábban az étel futárral találkoztunk, a becsönget és elmegy dolog is a koronavírus okán alakult így.
Akár hová megyünk, QR code, vagy név, cím, telefonszám leadva, lázmérés, kézfertőtlenítő.
Úgy megszoktuk, szerintem hiányozna ha nem kéne
Természetesen maszk nélkül ki sem lépünk a lakásból, az előszobában vannak fogasra akasztva, koreai fejlesztésű ezüst ionos maszkok, mosható vírus gyilkosok, nekem minden outfithez van egy, más – más színben, meg nyakba akasztható tartó is hozzá, ha már hordani kell, legalább csinos legyen.
Közben megvolt a csuszak, Korea legnagyobb családi ünnepe, utána pár nappal a hángül nál (a koreai írás ünnepe) és mégsem emelkedett a görbe,
napi 70 fő alatt van az új betegek száma stabilan, beleértve ebbe a külföldről érkezett betegeket is, napi 25~30 fő.
Japánban napi 500~1000 között a friss betegek száma, tán nem kellett volna elmismásolni a dolgot az elején. Legjobb tudomásom szerint Kínában sincs komoly második hullám, bár minden onnan érkező információ azért fenntartással kezelendő.
Európa van műsoron, de nagyon,
kicsit csökkenő tendenciával Amerika, Mexikó, és csak a Jóisten tudja mi lehet Indiában, az arab világban, Afrikában mondjuk.
A hű de gyógyszernek kikiáltott Remdesivir (amit én a koreaiak szájából következetesen rendes vilinek hallok) úgy tűnik annyit ér, amennyire hisz benne valaki, de a WHO szerint semmit. Itt, idáig 17 embert kezeltek ezzel az Ebola gyógyszerrel, mind válságos állapotban lévő beteg volt.
Pragmatikus a hozzáállás, ha semmi egyéb nem segít, hátha ez mégis..
Vagy a hit, hogy mégis ez legalább úgy néz ki, mint egy gyógyszer, vagy az ima, esetleg a három együtt. Az úgynevezett társadalmi hirdetés itt úgy mondja, hogy
„a maszk a válasz.”
És ahogy a világ dolgait innen látni, igazsága vagyon a szlogennek, ugyanis nincs semmi egyebünk, se gyógyszerünk, se vakcinánk, csak maszkunk van, és az működik, a többi majd, esetleg és talán. Most már nem probléma maszkot hordani, jól is esik ha hideg van odakint, de hordtuk akkor is, amikor legszívesebben a bőrünket is levetettük volna. Most a távolságtartás első, leggyengébb fokozata van érvényben az egész országban.
Ismét van offline tanítás, nyitva vannak az éttermek, kocsmák, bárok, sportlétesítmények, esküvőkre szakosodott intézmények, minden.
Azt hiszem már nem kötelező a maszk viselet sem,
de én nem láttam azóta sem senkit maszk nélkül. Mi is automatikusan húzzuk magunkra kifelé menet, nem olyan nagy dolog az, rendesen viselni sem kerül több energiába, mint alá, fölé húzgálni, hozzá a kötelező kelletlen arckifejezést vágni, és görbe háttal bámulni a mobilt egymás hegyén – hátán a buszon például.
Erősödik a gazdaság, mert van belső kereslet, van ugyanis munka
A taxisok visszakapták az éjszakai vendégeket, a délutáni iskolák a diákjaikat, és egy sor új dolog jött az életünkbe, mint például a drive through kiállítás nézés, vásárlás, az online ginzeng fesztivál és lézer show, a belföldi turizmus, mert ilyenkor külföldre ki akar menni? Mindennek a kiszállítása, kikölcsönzése, vírus ölő anyagok fejlesztése, ezért nem kell eldobni a maszkot, ezért lehet nyugodtan tapogatni a kódokat, ott van rajta a védő, vírusölő fólia, meg rajtunk a szintén vírusölő kesztyű, amit most már nem csupán fehér textil kivitelben gyártanak, de sportos, vagy épp elegáns utcaiban is.
Itt is dolgoznak vakcinán, azt mondják, ők kicsit más úton indultak,
fehérje alapú(?) vagy valahogy fehérjéhez köthető vakcinát fejlesztenek, de még semmi sem biztos, ők nem hagynak ki lépéseket, tulajdonképpen azt is lehet mondani, hogy Korea jelenleg biztonságban van, lesz vakcina, amikor lesz. Ehhez azért kellettünk mi is, az egészségügyi kormányzat is, az egészségügyi ellátó rendszer is, minden oldalról kényelmetlen, új, nehéz kihívásoknak kellett, és kell megfelelni. Abból a napi harminc körüli belföldi betegségből, sok az időseket ellátó intézményben keletkező fertőzés, úgyhogy most ott szigorítani fognak, hiszen pont ők a veszélyeztetett korosztály.
Állandóan mondják, és úgy is cselekszenek, hogy nincs ok az elkényelmesedésre,
de milyen jó, hogy el lehet menni egyéb betegséggel orvoshoz, hogy be lehet adni a gyereket a kora szerinti oktatási intézménybe, hogy el lehet menni vacsorázni és inni a haverokkal munka után, hétvégén meg kirándulni a családdal, fodrászhoz, bárhová anélkül, hogy tartani kéne komolyabb veszélytől, de azzal, hogy soha nem lehet tudni. Nem látni nagy különbséget egyes, kettes, és kettő és feles távolságtartási fokozat között, egy hétköznapi délután ugyanaz.
Két méter, maszk, fertőtlenítő. Az utcakép része.
Ismét lehet tüntetni is,
lesz is vagy három holnap Szöulban, két méterre egymástól, székeken ülve. A koreaiak nagyon szeretnek tüntetni, úgy gondolják, hogy ez hatásos módja hangot adni bármilyen közügynek, róluk sok mindent lehet mondani, de, hogy a közéletben apatikusak lennének, azt nem. Érthető, megküzdöttek a szabadságukért, persze, hogy védik azt.
Úgyhogy most tüntethetnek is kedvük és világnézetük szerint, immár abban sem akadály a Covid19.
