Kósa Lajos is nyakába vette az országot – na nem egyedül, őt is egy stáb kíséri – és nem kíméli, aki szembejön vele, mindenkinek osztja azt a mennyiségű észt, amije hát van.
Az aláírásgyűjtő úton ő is a mostanság kedves disznó-hasonlathoz nyúlt, reggelire egy talponállóban behurkázott, ezzel is kifejezve erkölcsi fölényét a menekültek felett:
Nagyon fontos, hogy tudjuk, mit eszünk. Azt mondta egy cimbora, hogy összesen két olyan élelmiszer van, ha csak azt eszed évekig, úgy tudsz élni, hogy nincsen semmilyen hiánybetegséged. Az egyik a tej, a másik a vér.
Miután egy 98 éves nénihez ellátogatott, egy hajléktalan férfinek jó tanáccsal is szolgált a hős közszolga:
Nagy butaság, hogy az utcán alszik, mert a hajléktalanszállón van hely. Tudom, mert én szoktam nekik adományozni egy csomó pénzt.
És már száguldott is tovább Szombathelyre, ahová szívesen jár, hisz ott volt katona Németh Zsolttal együtt őrizték az akkor is rájuk bízott hazát.
