Szegény elnyomott Kövér László színházakat is érintő kulturális törvénycsomag kapcsán a Magyar Hírlapnak adott, szombaton megjelent interjújából úgy tűnik, nagyon ráment idegileg a balliberális elnyomásban tengetett mindennapjaira.

“…a háborúskodás színterei változóak…”

Ha olyan lenne a mi általunk állítólag folytatott kultúrharc meg a diktatúra, ahogy ők gyakorolják másokon, mihelyt lehetőségük nyílik rá – lásd Karácsony bumfordi fenyegetését Dörner György felé -, akkor az fájna nekik. Egyelőre azonban inkább nekünk fáj. Őszintén szólva, elegem van abból a diktatúrából, amit állítólag mi tartunk fenn, mégis mi húzzuk a rövidebbet

– fogalmazott a házelnök. Az önkormányzati választáson -amit szerinte a Fidesz-KDNP nyert- helyzetbe került ellenzékiekről így vélekedik:

Kezdjük ott, hogy ezeknek a pártoknak nincs programja, nem tudjuk, mit akarnak. Csak kapkodjuk a fejünket, mi zajlik az önkormányzatokban, ahol átvették a vezetést. Egyelőre az osztogatás és a fosztogatás, a hazudozás meg a rombolás megy. Még mindig a nemeknél tartanak, pedig észre kellene már venniük, hogy nyertek, és igeneket kellene mondani.

Milyen érdekes, hogy szóról szóra érvényes amit mond, csak a “célszemély” megjelölése hibás, hiszen ez a pár gondolat a Fidesz regnálásának a tűpontos leírása. Ha már belelendült nem állt meg itt:

Ugyanakkor ez nem újdonság

A nyilasokat és a kommunistákat 1944–45-ben is a gyűlölet, az irigység, a frusztráció és a gondolattalanság kötötte össze. Ezért nem okozott a kisnyilasoknak problémát belépni Rákosiék pártjába. Az egyébként jelentős részben zsidó származású kommunista vezetőknek pedig, akiknek a hitsorsosait a nyilasok belelőtték a Dunába, miközben akkor is bőszen fasisztázták a kiépítendő diktatúrájuk legfőbb ellenfelei­nek tekintett polgári politikusokat – köztük például a napokban Teremtőjéhez megtért volt kisgazdapárti képviselőtársunkat, Horváth Jánost is –, azonközben nem jelentett gondot befogadni a náci gyilkosokat. Vannak előzmények.

Hadházy sem úszta meg!

“Hadházy Ákos zoológiai besorolása szerint Hadházy Ákos. Nincsen párja széles e világon. Ám mintha az ellenzék levonta volna a politikai konzekvenciáit annak, hogy nem csak a jó ízlés határait lépték át többszörösen. A baloldal bolsevista részének zsigereiben meglévő történelmi tapasztalat 1956. október 23-a óta az, hogy nem érdemes rugdosni az oroszlánt, hátha mégsem döglött.”

Tordai Bence volt a soros…

Ők a demokrácia salakja. Mindig vannak, akik a demokráciát a szabadság korlátlan terepének gondolják. Pedig még az úgynevezett liberális demokráciának is megvannak, mindig is megvoltak a korlátai

Majd hozzátette:

Tudom, kiváltom ezzel Horn Gyula fiának ismételt rosszallását, de attól még, hogy életében hazaárulónak neveztük a volt miniszterelnököt, bizonyos szintig akkor is tiszteltük: volt valaki.

“…új, primitív barbarizmus…”

Ha van gyomrunk figyelni az interneten elszabadult verbális szadizmust, van okunk aggódni afelől, hogy mindez mikor csap át a virtuálisból a valóságos világunkba.

… és végül a művészek….

Az, amit ma kultúrharcként látunk, nem más, mint a posztkommunista – mára liberálissá vedlett – értelmiségi csoportok és kineveltjeik kompromisszumot, sőt könyörületet sem ismerő, egzisztenciális érdekek mentén folytatott utóvédharca a Kádár-rendszerben megszerzett és a rendszerváltozás első két évtizedében gondosan őrzött hegemónia megtartásáért. A háborúskodás színterei változóak: hol a médiában, hol az emlékezetpolitikában, a történelem értelmezésében, hol pedig az alkotóművészet terén üti fel a fejét a konfliktus. Most éppen a színházaknál.

Karácsony, “a pubertáskorban lévő kiskutya…”

Ha olyan lenne a mi általunk állítólag folytatott „kultúrharc” meg a „diktatúra”, ahogy ők gyakorolják másokon, mihelyt lehetőségük nyílik rá – lásd Karácsony bumfordi fenyegetését Dörner György felé –, akkor az fájna nekik. Egyelőre azonban inkább nekünk fáj. Őszintén szólva, elegem van abból a diktatúrából, amit állítólag mi tartunk fenn, mégis mi húzzuk a rövidebbet. Egyébként a főpolgármester most úgy viselkedik, mint egy pubertáskorban lévő kiskutya, amelyik látványosan körbejelöli a területét.

Az Európai Unió….

Tisztában vagyunk vele, hogy a tényekkel sem tudjuk meggyőzni az uniós kritikusainkat. Nem vagyunk naivak. Azért kell az igazságot mindig kimondani, mert az mindenek fölött való, és hogy legalább néha kínos legyen azokat a blődségeket és hazugságokat velünk szemben hangoztatni, amelyeket immár kilencedik éve az Európai Unió különböző fórumain egyes képviselők megengednek maguknak. Ez is egy háború.

Soros, az elengedhetetlen….

Tovább is van…. akit érdekel, ide kattintva mélyedhet el jobban Kövér házelnök gondolataiban.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét