Amikor Schmidt Mária és a zérótoleráncs Fidesz Köves Slomóékkal – kik valami hihetetlen pofátlansággal és gyalázatos üzletiességgel „a zsidó közösségnek” tekintik magukat – együtt állítanak „emléket” a holokausztnak, úgy érezhetjük, közel van a világ vége…


Köves Slomónak van mit megköszönnie

Lázár János – én legyek az utolsó, aki valami jót mond róla – sem merte, tán nem is akarta ezt megcsinálni. Köves Slomó viszont „köszönetet mondott Gulyás Gergelynek, Fürjes Balázs Budapestért és agglomerációért felelős államtitkárnak, Schmidt Máriának, valamint Gerő András és Haraszti György történésznek”…

Ami azt illeti, van is mit megköszönnie! Nem könnyű számba venni, mi mindent sikerült összeszedniük az elmúlt években.

Arra a kérdésre, hogy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) is részt vesz-e az emlékhely kialakításában, Gulyás Gergely elismételte: a kormány a Schmidt Mária által vezetett közalapítvánnyal és az EMIH-hel együttműködve hozza létre a múzeumot.

Köves Slomó hozzátette: „én ehhez csak csatlakozni tudok”.

A Mazsihisz legalább tartózkodó

kormánydöntés „tartalmazza azt is, hogy a holokauszt-múzeum tulajdonosa a zsidó közösség lesz. Ez Európában egyedülálló” – mondta napjaink új undoka, az elképesztően pofátlan Gulyás Gergely.  Bár valóban: Európában egészen egyedülálló, hogy egy kis, a zérótoleráncsoknak köszönhetően igen csak  gyarapodó zsidó szektát „nevez ki” a „kormány” „a „zsidó közösségnek”.

Nem idealizálom a Mazsihisz magatartását sem, de az legalább tartózkodó: nem vesz részt ebben a szemforgató és üzleties hazudozásban, az „emlékezés” jogának közpénzekből való magánosításában, elrablásában.

És mindez úgy tűnik, a kormány szerint „zsidó balhé” – intézzék el egymás közt…

Ez nemzeti ügy

Hát nem – ez nem csak zsidó ügy: ez nemzeti ügy, a nemzeti emlékezet ügye. Ahogy a Szabadság téri botrányos szobor is az: történelemhamisítása égre kiált.

Gulyás Gergely egyébként megengedett magának néhány helytálló vagy szinte helytálló mondatot is erről, beleágyazva a Fidesztől megszokott hazudozásba:

 a 20. századi náci és kommunista diktatúrák borzalmai soha nem merülhetnek feledésbe. Az a tény, hogy Magyarországon a zsidóság szervezett, tömeges haláltáborokba hurcolása az ország 1944. március 19-ei német megszállása után következett be, nem elkendőzése az azért viselt felelősségnek, annak a bűnnek, hogy az állam ezt követően nem védte meg polgárait. Kollektív bűnösség nincs, állami felelősség van – jelentette ki a miniszter.

A náci és kommunista diktatúrák ilyetén együtt emlegetése már-már megszokott, ahogy az a pofátlanság is, ahogy a magyar állam „felelősségéről” beszélt: „nem védte meg polgárait”…

Rengeteg baj van a „Sorsok Házával”, csak néhányat sorolok föl:

  • az ember – akár zsidó, akár nem – nem emlékezik együtt Schmidt Máriával; ez ízléskérdésnek is mondható…
  • nem emlékezik együtt azokkal a történészekkel, akik…
  • és legfőképpen nem emlékezik együtt a zérótoleráncs Fidesszel!

Ez az „emlékezés” – mondom még egyszer – távolról sem „csupán” zsidó ügy: az egész problematika a zsidóság ügyét is magában foglaló magyar demokrácia kérdése. Ez az „emlékezés” igent mond a Fidesz minden aljasságára: nem csupán „zérótoleráncs hazugságaira” – most nem idézem föl az elképesztő, végtelenített hecckampányokat –, hanem az egész NER-re, mindenestül.

Az a „zsidó közösség”, amely most a „kormány” kegyelméből a „Sorsok Háza” tulajdonosa lett, gazdagon kistafírozva, egyúttal egy rablóbanda bűntársa lett.

Lett..? Régóta az.

„Emlékezzen” velük együtt, akinek két anyja van.

Nem felejthetők Köves Slomó szavai:

Vannak, akik a könnyebb utat, a protestálást, a sértődöttséget választják, és vannak, akik együttműködnek. Azt kell nézni, mi jön létre, és nem azt, hogy kik által. Az a gesztus, hogy az állam épít egy holokauszt-múzeumot, amelyet a zsidó közösségre bíz, felhívás a közös munkára – fogalmazott az EMIH vezető rabbija.

Hát igen: az állam épít egy holokauszt-múzeumot, rábízza Kövesékre, akik azt a zsidó közösségként szépen el is fogadják – és a zérótoleráncsság összes gazemberségével mehet tovább az ország kifosztása is…

Undorító: ez a legkevesebb, amit az ember mondhat.

A kérdés csak az: mit lehet kezdeni az „emlékezés” ürügyén átépített Budapesttel, meg az országgal a bűnszervezet és cinkosaik bukása után…

A katolikus és református egyetem után megnyitotta kapuit a zsidó egyetem is

A Köves Slomó – Schmidt Mária duó közös produkciója: a Sorsok Háza

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét