Kulka János, a 2016-os sztrókja óta afáziával küzdő színész még ma is nehezen találja a szavakat és hiányzik elveszett humora. Új filmre készül, és színpadon már beszélő szerepeket is vállal.


„Humoros voltam, vicces voltam, kedves ember voltam. Nagyon udvarias. Szia, szia, szia… Borzalmas. Szégyellem magam. De ez kész, nincs. A viccek – kész, nincs”

Visszatér!

A színpadra és a filmvászonra is visszatért a sztrókja után és mint mondta, az esti előadások előtt érzett félelme eltűnt, már improvizál is.

„Ez csodás”

– mondta a változásról a Magyar Narancsnak adott interjújában.

Nincs üresjárat

Azok a napok sem múlnak tétlenséggel, amikor nem dolgozik, ilyenkor is járatja az agyát, sokat gondolkodik:

„Az életen. Ami volt, elment. Megnyugodtam. Tényleg. De bamba vagyok, nagyon.”

Követi a napi politikát és cseppet sem nem lelkes –

„Hát, hogy lehet ez?”

– az önkormányzati választások eredménye sem derítette jobb kedvre.

„Könyvet nem olvasok, unom. Az Indexet olvasom, teniszt nézek. (…) Néha belenézek az Origóba is, ilyenkor azt kérdezem, hogy lehet ezt? Borzalmas.”

Megfigyel…..

A politikával kapcsolatban utoljára a nyolc évvel ezelőtti sajtószabadságért szervezett tüntetés lelkesítette.

„Sok ezer ember az Erzsébet hídnál. Csákányi Eszterrel voltam a színpadon. Az jó érzés volt.”

A betegsége sokakból zavart vált ki, ő viszont nagyon örült, amikor hazamehetett a kórházból:

„Meggyógyítottak! De sok mindenki eltűnt mellőlem”

– mondta.

A kutyája, Berci viszont még mindig vele van:

Amíg kórházban voltam, barátoknál volt. Amikor először meglátott, idegenkedve nézett. Mindent megéreznek. Azóta minden a régi.”

A teljes riportot a Magyar Narancs nyomtatott változatában olvashatják.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét