Connect with us

Kultúra

L. Ritók Nóra: elpazarolt életeket látok, felnőtteket, akikből bármi lehetett volna (2.)

Megosztás

L. Rítók Nóra, alapítója és vezetője az Igazgyöngy Alapítványnak, ami oktatással és esélyteremtéssel foglalkozik egy leszakadó térségben, Kelet—Magyarországon. A szociális szakemberrel -akinek ez úton is szívből gratulálunk a Príma Primissima díjához- munkájáról, a mélyszegénységben élők helyzetéről, és a szegregációról beszélgettünk. (Tegnapi interjúnk folytatása).

l-ritok-nora-
Prev1 of 2
Use your ← → (arrow) keys to browse
Megosztás

L. Rítók Nóra, alapítója és vezetője az Igazgyöngy Alapítványnak, ami oktatással és esélyteremtéssel foglalkozik egy leszakadó térségben, Kelet—Magyarországon. A szociális szakemberrel -akinek ez úton is szívből gratulálunk a Príma Primissima díjához- munkájáról, a mélyszegénységben élők helyzetéről, és a szegregációról beszélgettünk. (Tegnapi interjúnk folytatása).

Pisti és az igazgyöngy

-A közelmúltban olvastam Hardi Titusz atyával, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatójával készített interjút. Az atya megható mondatokat mondott az egyetlen pannonhalmi roma diákról, Ötvös Pistiről. A hencidai fiatalember, az Ön munkájának az eredményeként érettségizhetett, s készülhet Párizsban az egyetemi felvételire. Lesznek- e követői Ötvös Pistinek?

-Pisti nagyon szép története az Igazgyöngynek.
Meg azt hiszem, az összefogásnak is, amivel ő idáig jutott. Pontosan látom, hány ember munkája, támogatása van ebben. Ha ez nincs, akkor Pisti maradt volna otthon, és bedarálta volna a nyomorúság, mint sok társát. Pedig vannak tehetségesek közöttük, sokan. De rengeteg tényező dolgozik az ellen, hogy ők kiteljesedhessenek. Ezek ellen a tényezők ellen harcolni embert próbáló feladat. Neki is, és a segítőknek is.

Ma ezt a rendszer nem vállalja fel, azért van kevés ilyen sztori, mert kevés csapat tud összeállni így egy gyerek mellett, mint ahogy mi Pisti mellett álltunk, és állunk. Nyilván szeretnénk több gyereket idáig, és még tovább kísérni. De nem ez az út hozhat változást, hanem a rendszer átalakítása, amiben tömegesen kaphatnak esélyt a szegénységben élő gyerekek.

nyomor

L.Ritók Nóra oldaláról

-A közösségi oldalán megdöbbentő képeket láthatunk arról, milyen körülmények között tengődnek a térségben az emberek, javarészt romák. Muszáj megkérdeznem, mit gondol a közmunkáról, igazak-e azok az állítások, hogy a kormány programjában részvevők egy jelentős része, visszatalál a munka világába?

Ezt az állítást határozottan cáfolom.
Amit én látok, az nem visszavezetés, sokkal inkább helyhez kötés, vegetálás, egy olyan jövedelemmel, ami nem elég a megélhetéshez, olyan tanfolyamokkal, melyek nem adnak munkaerőpiaci szempontból használható tudást. Ez egy távlat, előrelépés nélküli időtöltés, ami nem alkalmas arra, hogy alkalmi és feketemunkán szocializálódott embereknél a munkavállalói kompetenciákat megfelelő szintre hozza. Aki közmunka után elhelyezkedett, az biztosan nem innen vette a muníciót hozzá, hanem már alapból megvolt neki.

-Egy szociális szakembertől olvastam, gyerekeket megkérdeztek, milyen foglalkozást szeretnének választani, ha felnőnek, s többségük azt válaszolta, közmunkások akarnak lenni. Tényleg csak ez a perspektíva a leszakadó térségekben élők számára?

Igen, a gyerekek a közmunkára, mint foglalkozásra tekintenek,
és mivel nem kell megfeszített munkát végezni hozzá, sok helyen az aláírás, a jelenlét a legfontosabb elem benne, így vonzó is számukra. Egy leszakadó térségben nem sok település büszkélkedhet olyan munkalehetőséggel, ami a gyerekeket arra ösztönözné, hogy szakmát tanuljanak, majd megfelelő fizetésért elhelyezkedhetnek. Nincsenek ilyenek, a beruházások, ha vannak is, nem munkahelyteremtő jellegűek. Aki itt marad, és nincs szakképzettsége, annak marad a közmunka, vagy a kriminalizálódás.

A folytatásban, a tanköteleskor leszállításáról.

Szerző

Prev1 of 2
Use your ← → (arrow) keys to browse

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük