L. Ritók Nóra alapítója és vezetője az Igazgyöngy Alapítványnak, amely oktatással és esélyteremtéssel foglalkozik egy leszakadó térségben, Kelet-Magyarországon. 
[mnky_ads id=”10551″]


Az Igazgyöngy Alapítvány

– Hajdú-Bihar megye legszegényebb, legelmaradottabb térségében működik közel húsz éve az Igazgyöngy. Mennyiben változtak céljaik az alakulás óta, milyen eredményeket értek el?

– Amikor az alapítványt létrehoztam, még csak az volt a célom, hogy az egy, az állami keretek között működő oktatásnál szabadabb, gyermekközpontúbb, a művészettel nevelő iskolát tartson fenn. Aztán – mivel sok hátrányos helyzetű gyereket tanítottunk – hamar kapcsolódott ehhez a hátránykompenzálás, később pedig a szociális készségek fejlesztésének területe. Közben – megismerve a gyerekek családi hátterét – jött a felismerés is: az iskola önmagában nem képes megoldani ezeknek a gyerekeknek a problémáit, az otthoni közeg amortizál mindent. A gyerekek mellett, muszáj a szülők generációjával is foglalkoznunk, ha változást szeretnénk. Akkor kezdődött a szociális munka. Először a családok kríziskezelésével, majd közösségfejlesztéssel, az önfenntartási képességek fejlődésének segítésével, munkahelyteremtéssel, a részvételi demokrácia megalapozásával…Így bővült az alapítvány munkája esélyteremtő stratégiává.

– Mindig komplex programról beszél. Mit jelent ez a gyakorlatban?

– A településről – ahol dolgozunk – pontos problématérképet készítünk. Mindenre és mindenkire figyelve próbálunk hatni. Egyszerre, összehangoltan. Nem hagyjuk, hogy az egyik hatás amortizálja a másikat. Az embereket helyzetbe hozzuk, hogy a tanult tehetetlenség helyett megismerjék saját erejüket, tudásukat, lehetőségeiket. Az élet minden területét átfogjuk, közösséget építünk, közösségi szabályok kialakításához segítjük hozzá őket. Azt szeretnénk, ha ők maguk tudnák megszervezni saját közösségeiket, életüket. Mindenkire figyelünk, mert mindenki hat valamilyen módon a közösségben. Mindezt azzal a céllal teszünk, hogy az integrációjukat segítsük.

A Morzsóka

–Told kapcsán meséljen a Morzsóka klubról! Vajon mennyire tudják a programban résztvevők életét megváltoztatni?

– A Morzsóka klub egy asszonyközösség együttműködése, ami persze nyitott a gyerekek és a férfiak számára is. Évek óta visszük ezt, sokféle tematikával, amit velük együtt alakítunk ki. A célunk egy olyan közösségi mag létrehozása, amely képes pozitívan hatni a többiekre, és majd önállóan működni is. Tulajdonképpen a toldiak itt váltak közösséggé. Nagy fejlődés és tanulás volt ez is. Kezdetben nem akartak jönni, aztán voltak nagy viták, veszekedések, egy-egy nehezebb téma kapcsán. Volt, hogy klikkesedtek, elhatárolódtak egymástól. De ez már a múlté. Ma jó hangulatú beszélgetések színtere, egymás véleményének meghallgatása, elfogadó légkör, a mindennapok gondjainak és örömeinek megélése történik itt. Különböző korosztályokhoz tartozó, romungro és oláh cigány, nem cigány és román résztvevői is vannak a heti rendezvényeknek. Az egymásnak átadott ismeretek, a fejlesztett készségek pedig otthon hatnak tovább. Pont ezért céloztuk meg az asszonyokat. Mert azt gondoljuk, ők kulcsszerepben vannak a családokban, rajtuk keresztül vihető be a legtöbb változás.

– Milyen lehetőségeik vannak a térségben élő szegényeknek arra, hogy esélyük legyen az emberi életre?

– Nem sok. Akiben a mobilitás képessége megvolt, az már elment. Aki maradt, az röghöz kötött, tartalék nélküli, képzetlen, önerőből nem képes változtatni az életén. Itt nincsenek olyan munkahelyek, ahol egy szakképzetlen, alapkészség-hiányos ember tartósan,megfelelő jövedelemhez juthat. A közmunka nem vezet sehová. Az oktatás nem képes az esélykiegyenlítő funkcióját betölteni, csak asszisztál a nyomorúság újratermeléséhez. A lakhatási szegénység változatlanul megvan, a kilátástalanság tapintható.

Katt ide a cikk folytatásáért

[mnky_ads id=”10552″]

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét