A mélyszegénységben élők helyzetének javításában elkötelezett szakember, L. Ritók Nóra 1999-ben hozta létre az Igazgyöngy Alapítványt és a hasonló nevű alapfokú művészeti iskolát.


Egy nemzetközileg is elismert alkotóműhely

Az iskola a berettyóújfalui térségben hat településen 650, többségében hátrányos helyzetű gyereket fejleszt, és az utóbbi húsz év alatt nemzetközi hírű alkotóműhellyé vált. Módszereit alkalmazzák itthon és külföldön egyaránt.

L. Ritók Nóra elmondta, az utóbbi húsz évben sokat változott, hogy olvasatában mit tekint sikernek, de az értékrendje is átalakult:

“Már nem gondolom, hogy egy-egy tehetséges gyerek mögé kell minden forrást csoportosítani, hogy ő futhasson be karriert, és így példa lehessen a többieknek. Sokkal fontosabbnak gondolom, hogy olyan hatással legyünk, ami mondjuk száz gyerek életesélyén változtat, ha csak kicsit is. Siker, hogy Toldon tavaly már csak egy gyerek bukott meg, miközben tíz éve az volt a kivétel, akit nem húztak meg legalább egy tárgyból. Az iskolai balhék is csökkentek. A mi gyerekeinknek remélhetőleg már megvan az esélyük arra, hogy befejezzék az iskolát, érettségit, szakmát is szerezzenek.”

Hangsúlyozta, hatni kell arra a közegre is, amelyik amortizálja az iskolai hatásokat. A többségi társadalom azt gondolja, az a jó, ahogy ő él, és ezt akarja lenyomni mindenki más torkán:

“Pedig nem cigányként fogalmunk sem lehet arról, milyen ma roma identitással élni. Vagy arról, milyen lehet mélyszegénységben élni. Mert nem így szocializálódtunk. Fontos tudások ezek, amiket így is kell kezelni.”

„A nyomor széle”

Kitért arra is, sokszor megkapja, hogy úgysem változnak a cigányok, ezer éve nem lehet őket integrálni. De azért, mert eddig nem volt sikeres, hagyja abba az egészet- kérdezi:

“Az utóbbi években fokozottan megtapasztaltam a tehetetlenséget, hogy miközben biztos vagyok abban, hogy jó úton haladunk, ezt egyre kevésbé tudom képviselni a mai félreforduló, hibáztató, gyűlölettel átitatott rendszerben. A kirekesztés és az elutasítás olyan fokú, ami miatt nem tudok eredményesen fellépni az ügy érdekében. Például beletört a bicskám az egyházi iskolák szegregáló hatásának megakadályozásába, pedig még a pápáig is elmentem. Ez az, ami igazán elkeserít, az, hogy lenne megoldás, mégis egy helyben toporgunk.”


Beszélt arról is, hogy sok durva beírást kap A nyomor széle című blogján és a közösségi oldalán is. Elmondta, hogyan kezeli a gyűlölködőket:

“Már nem bántanak a sértő kommentek, de ezt meg kellett tanulnom. A blog indulásakor teljesen naivan vágtam bele, a gyűlölethullám sokkolt. Ma már tudom, hogy tudomásul kell venni, aki érzékeny társadalmi problémákat pakol ki a nyilvánosság elé, az érzelmeket kavar.”

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét