Aki érzett már valaha honvágyat, jól tudja, mi is hiányzott neki. Mindaz, amit szeret. Elsőül az otthona. A hely, ahol felcseperedett, a környék, ahol boldognak érezte a gyermekkorát. Ahol felnőtt és ahol addig élt. Persze, a családdal, a közeli barátokkal, a közös nyelvvel, a közös kultúrával, a közös élményekkel. Vajon miért hagyják el mégis oly sokan a falujukat, a városukat, az országot? Miért is születik több magyar gyermek külföldön, mint itt?

Bevilágít a sötétség egy zugába a Habitat for Humanity Magyarország idén már hetedik alkalommal közzétett éves jelentése a magyarországi lakhatási szegénységről. Idézzük csak fel a jelentés legfontosabb megállapításait!

– A 4,4 millió magyarországi lakóingatlan nagyjából 80 százaléka nem felel meg a korszerű műszaki és energetikai szempontoknak.

– 2-3 millió közé tehető azok száma, akik a lakásszegénység különböző formáiban élnek ma Magyarországon és különösen bizonytalan az albérlők helyzete.

– 1,5 millióan élnek olyan lakásban, amellyel súlyos lakásminőségi problémák vannak. Az ilyen zsúfolt, nedves lakásokban élő embereknek a legtöbb esetben nincs pénzük felújítani a lakásukat.

– Minden harmadik háztartás a jövedelméhez képest irreálisan sokat költ rezsire, bérleti díjra vagy lakáshitelek törlesztőrészleteire. Nagyjából 1,4 millió háztartásnak van valamilyen hitele, a háztartások legalább 13 százalékának 60 napon túli közműhátraléka, miközben 750 000 végrehajtási ügy van folyamatban.

– Egyre mélyül a lakhatási válság. Országszerte tízezrek szorulnak ki periférikus lakóhelyekre, további százezrek pedig a perifériákra „szorulnak be”, például külterületi, zártkerti, aprófalvas területekre.

– A háztartások 42 százaléka, a kistelepüléseken élők háromnegyede fával fűt (ez az arány az elmúlt években emelkedett), nagy részük elavult berendezésekkel.

– A legalsó jövedelmi tizedben az egy főre jutó éves átlagjövedelem 2010 és 2016 között 11,4 százalékkal, míg az átlagos albérletárak ebben az időszakban 75 százalékkal nőttek. 2010-ben egy 30 négyzetméteres garzonlakást 45 870 forintért lehetett kibérelni, ma már átlagosan majdnem 85 ezer forintba kerül ugyanaz.

– A legális albérletekből kiszorulók 45-105 ezer forintot fizetnek egy ágyért vagy szobáért az ún. uzsoraalbérletekben és munkásszállókon.

– A lakhatási szegénység részproblémái egymással összefonódva ördögi kört alkotnak, amelyet lakásszegénységi csapdának nevezhetünk. Aki beleszületik vagy belekerül a lakásszegénységi csapdába, annak nagyon nehéz kikerülnie onnan.

„Nincs jel a lakhatásba áramló állami források rászorultsági, szociális alapon történő elosztásának növelésére, a hajléktalansághoz vezető folyamatok kezelésére” – mondta Szegfalvi Zsolt, a Habitat for Humanity Magyarország ügyvezető igazgatója.

*

Tegyük bele most mindezt, s a lezüllesztett egészség- és oktatásügyet, szociális politikát a mérleg egyik serpenyőjébe! A másikba meg a juszt is továbbépülő kisvasutat, az új, ám jórészt üres stadionokat és a többi megalomán persztízs-beruházást, Budapesten például a Vártól a Városligetig. Rakjuk melléjük még az urak „szponzorált” vadászatait, meccsnézéseit, helikopterezését, luxusjachtos nyaralását, szaporodó (s persze saját kacsalábon forgó) családi kastélyait, a „honvédelmi célú” repülőgépbeszerzéssel lehetővé tett Air force van típusú utazásait, és a sokmilliárdos, parasztvakító kampányokat, a féktelen médiabirodalom-gyarapítást…

Juszticia mérlege nyilván elromlott, hacsak nincs egyensúlyban a két serpenyő tartalma. Gyanítható: ami az egyikből hiányzik, az mind ott a másikban. Nullszaldó: minden az országban maradt. Az igazság istennőjének a szeme bekötve; nemcsak a hatalom és a pénz nem befolyásolhatja ítéletét (tényleg nem?), de az emberi gyengeség (?) sem. Pallosa, amivel a bűnöket megtorolhatná, pedig nyilván Pallas Athéné ellopott lándzsájának a sorsársa jutott. (Amúgy Zeusz és Métisz teljes fegyverzetben született leánya is mire vitte e tájon, ha már az MNB Matolcsy-alapítványai viselik nevét?)…

…De térjünk csak vissza a honvágyra, meg a hazaszeretetre! Mit is tett velünk a nemzetet megosztva, a magyar embereket egymás ellen kijátszva uralkodó hatalom? Amit furmányosan elorozott a sokaságtól, azt mind odaadta a keveseknek. A rokonainak, híveinek, vazallusainak. Közben évente százezrek mentek el, és milliónál is többen vélik még jó okkal: itt nem boldogulhatnak, másutt igen. Honvágyuk van és lesz is.

Az Orbanisztánban uralkodó és dőzsölő kevesek – akiknek itt igazán jó életük lett – pedig nyugodtan röpködhetnek, yactozhatnak. Bármikor, bárhová. Van már miből és van mivel. Honvágy sem gyötri őket, míg másutt pihenik ki a „fáradalmakat”, amiktől elég hatalmuk, és soha nem elég birtokuk, palotájuk, jólétük lett, hisz’ tudják: amit eddig megszereztek és amihez ragaszkodnak, az nem megy el. Itt megvárja őket.

Legalábbis, addig, míg a sokaság meg nem unja a „kenyeret és cirkuszi játékokat”. Azt, hogy megérdemelt jólét és jóllét helyett „családi adókedvezmény”, „rezsicsöki” és „nyugdíjprémium” morzsákkal, no meg populista maszlaggal etetik. Idegengyűlölő kampányokkal; azzal, hogy ők, a hatalomban ülők az igazi patrióták; azzal, hogy „megvédik” a nemzetet: s azzal, hogy a számukra legfőbb a szuverenitás és a haza minden előtt…

Pedig frászkarikát! Hiszen Orbanisztán fejedelme, a NER-vezér is megmondta már régen:
“…ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok”…

A kezüket nézzétek!

Kapcsolódó:

Ilyen nyomorban él legalább 1,5 millió magyar

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét