Kultúra

Lássuk a Medvét!

Megosztás

Volt már klasszikus utcazenész, aki a Budai Várban kalapozott egy gitárral, játszott a nagy hazai fesztiválokon dobosként, szájharmonikázott már blues bandában is, de mostanában egyszemélyes zenekarként bukkan fel a színpadon. Ő Medve Balázs, vagyis Teddy Harpo, aki ragaszkodik vicces fellépő zoknijaihoz és frissen megjelent lemezének dalaihoz saját maga készít videoklipet.

2018.12.10 11:24

Városi Kurír

Megosztás

Egyedül a hangszerekkel

– A produkció teljes neve Teddy Harpo One Man Band, tehát egyedül állsz a színpadon, te játszol minden hangszeren.

– Igen. Olyan három éve alakult ki az ötlet a fejemben. Gondoltam, hogy ha már gitározni és szájharmonikázni tudok, el kell kezdenem komolyan gyakorolni éneklést is. Aztán jött jobb lábra a lábdob, bal lábra a pergő vagy a csörgő. Éreztem, hogy összeállnak a dalok, amikkel el is mentem utcazene fesztiválra például Veszprémbe, meg Szentendrére.

Woodstock életérzés

– És azóta még a videoklipedben is táncolnak. Van már törzsközönséged a koncerteken?

– Volt már olyan, hogy átjöttek Miskolctapolcára Tiszaújvárosból, hogy meghallgassanak. Mozgalmas a produkció – azt mondták –, ezért megéri, mert élvezik, hogy nem éppen balladákat játszom, hanem alapvetően country, blues és rock and roll slágereket a 60-as, 80-as évekből. De a mai zenékből is szoktam szemezgetni.

– A vicces zokni, a vicces video-beállítások, a vicces vágások az image-ed fontos részei, amikhez ragaszkodsz, vagy csak így alakultak a dolgok?

– A zokni a fellépéshez szorosan hozzátartozik, sőt!

Vicces zoknik – minden mennyiségben

– Átkúszott a hétköznapokba is, látom. Hány pár vicces zoknid van?

– Legalább húszféle fellépő zoknim van már. Egyszer John Lee Hookernek láttam egy fotóját, ahol ül a fotelban – kicsit alulról fényképezték –, és ahogy felhúzódik a nadrágja, kilátszik a csillagos zoknija. Akkor kattant be nálam, hogy nekem is kell olyan! Azóta már ott tartok, hogy van gördeszkás zoknim, de például Johnny Cash-es meg Freddy Krueger-es is.

– És poharas, ami most is rajtad van. Visszatérve a Teddy Harpo klipekhez, igaz, hogy a legtöbbet teljesen egyedül csináltad: a felvételektől a vágáson át a hangkeverésig mindent?

– Persze, és folyamatosan készítek új klipeket. A legújabb a táncos klip. Én vagyok a video editor, vagyis a vágó is.

Emberközeli látásmód

– Mi a különbség a TEDDY HARPO és a Teddy Harpo One Man Band elnevezésű produkcióid között?

– A TEDDY HARPO egy garázs rockot játszó dob-gitár duó, amivel a fesztiválokat célozzuk meg, a Teddy Harpo One Man Band pedig az én kis egyszemélyes zenekari produkcióm, amikor egyedül vagyok a színpadon a hangszereimmel, és az egész valahol a vendéglátós zenész és a koncertzenekar között található. Ezzel simán bevállalok esküvőt, szülinapot, vagy éttermi zenélést is, ha úgy alakul.

Minden a dobbal kezdődött

– Te a sokat gyakorló zenészek közé tartozol?

– Igen, napi 3-5 órát gyakorolok, külön szekció próbákat tartok, mint a nagy filharmonikus zenekarok. A dalokat fel is veszem, kielemzem, stb.

– Látszik, hogy szereted kipróbálni az új dolgokat. Így került a zenélés is az életedbe?

– A dobolásból indult. Járkáltunk tizennyolc évesen az osztálytársaim próbatermeibe, és nekem a dob megtetszett. Kipróbáltam, belezúgtam, zeneiskolába is jártam, ott is évekig a dobé volt a főszerep. Otthon nem volt dobszerkóm, dobverőm sem, így ceruzával gyakoroltam: a pergő a szótár volt, a cintányér az asztali lámpa. Így nyomtam a Rage Against The Machine számokra. Hét évig doboltam egyébként.

– És aztán?

– Aztán villámcsapásként ért a szájharmonika. (A gitározás amúgy párhuzamosan ment a dobolás mellett, mert dalokat akartam írni, a dobbal meg dallamot nem igazán lehet játszani.) Van egy régi kedvenc filmem, Stephen Baldwin és Laurince Fishburne játszik benne, Ámokfutam a címe. Megszöknek összebilincselve az árokásós börtönmelóból, és a fekának van a zsebében egy szájharmonika. Hogy a bilincs miatt egyszerre tudjanak szaladni, előkapja a szájharmonikát és egy tök jó vonatimitációs ritmusba kezd. A Volt egyszer egy vadnyugat témája is beütött, és a Takáts Tamás Dirty Blues Band Pocsolyába léptem című dalának harmonika szólója szintén nagyon megfogott. Aztán sokat hallgattam Muddy Waters klasszikusokat vagy például Ferenczi Györgyöt. Majd több hónapos intenzív harmonikatanulás következett, kocsmai körülmények között.

Egymást váltó stílusok

– Így született meg az első saját számod, amit már te írtál és úgy érezted, hogy kerek egész?

– Nem, sokkal korábban, amikor még beatbox-ot gyakorolgattam, harmonika témákat vettem fel, meg basszust, akkordokat, dallamokat. Ezt a dalt az akkori szerelmemnek írtam, instrumentális, szóval, a harmonika viszi a dallamot. Ez volt az első teljes dalom, mert előtte csak a dobot írtam a saját zenekarom saját számaihoz. Először progresszív alter rockos vonal volt, instrumentális, és utána átmentünk jazz és fúziós jazz rock irányba, de jazz sztenderdeket is játszottunk. Aztán felkerültem Pestre, Suba Attiláékkal megismerkedtem, és elindult a pesti karrierem szájharmonikásként.

A soroksári White Stripes

– Mit szólsz ahhoz, hogy a TEDDY HARPO dob-gitár zenekarodat többen a White Stripes-hoz hasonlították már?

– Winkler Robi szerint mi vagyunk a soroksári White Stripes. De szerintem ez korosztály függő lehet. Van, aki a korai Black Keys-t emlegeti. Szerintem is erre hasonlít inkább a hangzás.

– Vértes Petivel a Vadvirágokban is együtt játszottatok, tehát egy régebbi zenei kapcsolatot újítottatok fel. Mivel ő mostanában Kínában volt, így nehezen tudtatok volna együtt zenélni az elmúlt években. De mik a terveitek a zenekarral? Glastonbury és a csillagos ég?

– Akár, igen. De először csak pár napos külföldi turnék az itthoniak mellett. És szeretnénk jelen lenni a nevesebb fesztiválokon is. Egyelőre hobbiszinten működünk, de a hangzás, a produkció és a repertoár már kiforrott valami.

Szirmai Hedvig