Láthatóvá váltak a bántalmazott férfiak – A bántalmazott férfiak minden fiókból kilógnak

Verik a férfiakat. Ugyan nem a megszokott módon, ám annál inkább. Sokan tudják. Mégsem beszélnek róla. Pedig nem tabu téma. Egyszerűen csak azért, mert ciki. No meg azért, mert nem tudnak ezzel mit kezdeni. Sem a feministák, sem a családbarátok. A bántalmazott férfiak minden fiókból kilógnak. A statisztikák sem ismerik (el). Eddig.

A bántalmazott férfiakról nem tudni. Legalábbis hivatalosan.

Azért nem, mert így akarják. A feministák, a pszichológusok (kiváltképp a feminista pszichológusok), a családkutatók, a szociológusok, no és persze a nővédő jogvédők. Persze gyanítható, hogy ők mindannyian tudnak róluk. Csak valahogy nem férnek bele a „portfólióba”Olyanok, mint a rút kiskacsa. Senkinek nem kellenek. Talán azért nem, mert nem tudják használni őket, mondhatni, rossz a píárjuk.

Könnyen belátható, hogy egy erőszak ellenes demonstráción furcsán venné ki magát, ha a “leanőkellenierőszakkal” táblái között felbukkanna néhány “nebántsdaférfit” transzparens. Hasonlóan érdekesen szólna, ha a különböző, családalapítást ösztönző, kevésbé civil, ám annál kormányzatibb egyletek szószólói felemelnék hangjukat a bántalmazott férjek, apák és fiúk érdekében. Valljuk be, erre sem a civil, sem az állami szponzorok nem írnának ki színes-szagos pályázatokat! Mint ahogy általában nem is írnak ki tendert a téma szakszerű elemzésére. Legalábbis nálunk. Jóllehet, akadnak olyan szakemberek, akik kutatnák, uram bocsá’, láthatóvá tennék a bántalmazott férfiakat. Mert, hogy vannak egy néhányan. Óvatos becslések szerint legalább annyian, mint azok a nők, akik egytől egyig jól látható statisztikai adatként szerepelnek.

Csak a fantázia szab határt

férje verés
(Képünk illusztráció)

A férfiak elleni erőszak változatai igencsak változatosak. Az abúzus megnyilvánulásainak csak a fantázia szab határt. A női fantázia. És mint az köztudomású, a gyengébbik nem kreativitása bizony jóval felülmúlja a férfiakét. Egy nő nem csupán a “békebeli” módszerhez folyamodik, ha büntetni, szabályozni akarja a másikat. Szóval, tettel, vagy annak megvonásával bántalmazhat. Ha csak ritkán is, de fellelhető olyan kriminológiai tanulmány, amelyben – mint gyakori “bűntetési forma” – szerepel a szex szándékos és tudatos megvonása, avagy a szexuális abúzusnak olyan verziói, amelyekre még a pornón szocializálódottak sem gondolnának.

A családon belüli erőszak „neoliberális” megnyilvánulásainak áldozatai férjek, szeretők, fiú gyerekek, apák és nagyapák. Férfiak. Pontosabban védtelen férfiak. Akiknek sérüléseiről nem lehet látleletet felvenni, és azt lobogtatva győzedelmi táncot lejteni a bíróság folyosóján. Férfiak, akik némán tűrik a bántalmazást. Mást nem tehetnek. Legalábbis egy ideig. Aztán történik valami. A legtöbbször elcsattan az a bizonyos pofon. És ekkor felcserélődnek a szerepek. A bántalmazottból erőszaktevő lesz. És erről már mindenki nyíltan beszél.

Intim terroristák

Most azonban történt valami. A partnerkapcsolati és családon belüli erőszakot (CSBE) vizsgáló legújabb kutatás szerint a nők mind fizikailag, mind pszichésen sokkal nagyobb mértékben bántalmazzák partnereiket, mint a férfiak – olvashatjuk a  Times cikkében.

Mint arról a ferfihang.hu portál beszámol, a friss brit kutatás során több mint ezer 18 és 22 év közötti férfit és nőt kérdeztek meg szokásaikról, majd válaszaikat egy verbális és fizikai erőszakot mérő skála szerint értékelték. A vizsgálat eredménye szerint a nők nagyságrendekkel többet bántalmazták férfi partnereiket mind verbálisan, mind pedig a fizikai bántalmazás tekintetében, mint ahogy ez fordítva történik.

A nők erőszakossága azonban nem merül ki a szóbeli és fizikai bántalmazásban,

a vizsgálat ugyanis kimutatta, hogy bizony a nők gyakran élnek a másik korlátozásával, ellenőrzésével is. Beleszólnak például abba, hogy partnerük kivel barátkozhat, és kivel nem. Mindez arra a következtetésre vezette a brit kutatókat, hogy a nők erőszakossága a partner állandó ellenőrzésével kapcsolatos. A kutatás adatai szerint az ilyen nők nem csak a partnereikkel, hanem a barátaikkal, munkatársaikkal, a szőrös kis háziállataikkal, de még a saját családtagjaikkal szemben is gyakran erőszakosan, bántalmazóan lépnek fel.

A jelenséget először a Michigan-i Egyetem szociológusa, Michael P. Johnson irta le, aki művében az “intimate terrorism”, intim terrorizmus kifejezést használta. Korábban azt hittük, hogy ilyen terroristák csak és kizárólag férfiak lehetnek, de a mostani felmérés alaposan megcáfolta ezt a beidegződést.

Fizikai erőszak

A kutatás most azonban egyértelműen bebizonyította, hogy a nők a partnerük feletti teljes ellenőrzés érdekében sokkal inkább alkalmaznak verbális, vagy akár fizikai erőszakot, mint a férfiak. Ez a tény arra hívta fel a kutatók figyelmét, hogy a családon és párkapcsolaton belüli erőszak motivációja egyáltalán nem a feministák által fabrikált “patriachizmus”, és az ilyen erőszakos cselekedeteket kontextusukban, az agresszió más formáival együtt kell a jövőben vizsgálnunk. Hozzátette: A feminizmus a nők elleni erőszakot mindennapi beszédtémává tette, de most, hogy a Férfijogi mozgalmak világszerte hirtelen szárba szökkentek, a férfi áldozatok is meg mernek szólalni.

A brit kormány éves bűnügyi felmérése tovább árnyalja a fenti vizsgálat eredményét. Az ő adataik azt mutatják, hogy szemben a feminista propaganda gépezet által sikeresen elterjesztett hazugsággal, a családon belüli erőszak áldozatainak mintegy 40 százaléka férfi. Ez különösen amiatt nagyon magas szám, mert köztudott, hogy a férfiak a szégyent elkerülendő, jóval ritkábban fordulnak panaszaikkal a hatóságokhoz, mint a nők. Így ez az adat minden bizonnyal “csak a jéghegy csúcsa”, a látencia miatt a férfiak sérelmére elkövetett esetek valós száma ennél jóval magasabb lehet. Ráadásul korábbi kutatások már jelezték, hogy a családon belüli erőszak férfielkövetői is leginkább más fiúkat-férfiakat bántalmaznak, nem pedig nőket, így aztán a férfiáldozatokra duplán “rájár a rúd”.

Ha már egyenjogúság, kéretik a családon belüli erőszakról szóló statisztikákba is beengedni végre a férfiakat! A bántalmazott férfiakat. Mert megérdemlik. Legalább ezt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük