Lattmann Tamás: csak szólok: megint mindenki hülyének van nézve. És aki hagyja, az az is!

Nemrég jelent meg a hír, hogy a 2006-os rendőri erőszak áldozatainak újabb kártérítést fizetne ki a kormány, és természetesen Varga Judit azonnal le is fordította azt a fideszesek által értett nyelvre – kezdte értekezését Lattmann Tamás nemzetközi jogász.

862 EUR fejenként? Miért pont annyi? Honnan jön ez?

A kártalanításról szóló kormányhatározat szombat este jelent meg a Magyar Közlönyben. A miniszter posztjában úgy fogalmazott:

2006 őszén egy egész nemzet lelkét sebezte meg az az esztelen erőszakosság, melynek során az akkori kormányzat ahelyett, hogy felelt volna saját bűneiért és mulasztásaiért, inkább az embereket büntette gumibottal.

Azt is kiemelte: a 2006. szeptember 19. és 22. között, továbbá a 2006. október 23-án bekövetkező rendőri fellépések következtében a megsérült áldozatok között még mindig vannak olyanok, akik 15 évvel az események után sem kaptak kártérítést.

A magyar kormány a korábbi kártérítéseknek megfelelően 862 eurónyi (körülbelül 297 ezer forintnyi) összeget ajánl fel az 53 áldozatnak.

Lattmann tamás szerint “azon túl, hogy érdekes módon a Fidesz jó ideje megint előveszi ezt a politikai kártyát, jogászként az ember ilyenkor csak elkezd azon gondolkodni, hogy ez most mégis hogyan fog történni, másfél évtizeddel az események után, különösen, hogy összes tudomásom szerint az akkor a panaszosokat képviselő ügyvédek minden kártérítési ügyben megállapodtak a rendőrséggel, legkésőbb a hatóság ellen indított perek bírósági szakaszában. Ráadásul nagyon furcsa dolgok jelentek meg a témával kapcsolatos kormányzati kommunikációban (862 EUR fejenként?

Miért pont annyi? Honnan jön ez?), amire csak “szagot fog” az ember, hogy itt valami már megint nem stimmel.

A megszokott politikai rizsát engedjük el, nem érdemel különösebb figyelmet.

Maradjunk a jognál, és a tényeknél. Nézzük meg a Közlönyt, amiben megjelent a témában releváns kormányhatározat. Már itt kezdődnek az izgalmak, az ugyanis hivatkozik egy strasbourgi perre, nevezetesen az

“az Emberi Jogok Európai Bíróságának 20424/10. számú, a G. A. és társai kontra Magyarország ügy”-re

és azt az állítást teszi, hogy annak alapján vannak megalapozott, de

“eljárásjogi okból ki nem fizetett kártérítési igények”,

amiket most már nagyon rendezni kéne. Ezen a ponton az izgalmak fokozódnak, ugyanis eddig nem tudtam róla, hogy a strasbourgi bíróság valaha ilyen igényeket állapított volna meg. Nem azért, mert nem lehetett volna ilyeneket érdemben megállapítani, hanem pont azért, amit fentebb írtam, mert az ilyen igények mind rendeződtek itthon, legkésőbb a rendőrség ellen indított perek során, megállapodással.

És az ilyen megállapodás logikus következménye, hogy a panasz nem tud kimenni Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai Bírósága nem hozhat ítéletet az ügyben.”

Fent hivatkozott “ügynek” se híre, se hamva….

A jogász rákeresett a fent említett ügyre, de

“bánatos és zavarodott lettem, mert nem találtam ilyet a bíróság ítéletei között. Nem adtam fel, és végül sikerült zöldágra vergődni a dologgal, azonos ügyszámon van egy “L.G. és társai kontra Magyarország” ügyben hozott végzés, itt meg lehet nézni. Hogy hogy lett az L.G.-ből G.A. a kormányhatározatban, azt inkább nem akarom tudni, G.A. a panaszosok listájában sem szerepel sehol, de ezt tudjuk be a kormányhatározat szövegezőjének “igényes” munkájának, láttunk már ilyet, na.

Hogy miért fontos, hogy ez egy végzés, nem pedig ítélet? Nagyon egyszerű, a strasbourgi bíróság, mint minden más bírói fórum, elmarasztalni ítéletben szokott, nem végzésben, szóval akkor nagy újdonság itt sem lesz.

Ami végzésből kiderül (a többi dokumentum nem elérhető nyilvánosan), hogy 2010 márciusában, azaz érdekes módon

az Orbán-kormány hivatalba lépését közvetlenül megelőzően a fent említett Grespik László egy nagyobb csoportba foglalt panaszos ügyét mégis kivitte Strasbourgba, majd 2016 végi halála után ezt átvette Gaudi-Nagy Tamás.

A végzésből nem állapítható meg, hogy ezek az ügyek korábban megjárták-e már a magyar bíróságokat

Az viszont igen, hogy a kormány érdemben nem védekezett a panaszokkal szemben (szép is lett volna, ha az Orbán-kormány elkezdi védeni a Gyurcsány-kormány 2006-os cselekményeit), illetve úgy tűnik, hogy azt sem tette szóvá, hogy jó eséllyel a követelések már nem is előterjeszthetők, hiszen az arra nyitva álló fél éves időtartam már eltelt. Ellenben mi történt? Igen, kitalálták.

2018 májusában végül megállapodás született, miután a bíróság 2017-ben (sic!) felhívta a kormányt, hogy ugyan már legyen oly jó állást foglalni ezekben a nem lényegtelen kérdésekben. A megállapodás szerint a kormány fejenként 862 euró értékben ad kárpótlást a képviselteknek. Szóval innen a szám.”

További részletekért mindenképpen keresse fel Lattmann Tamás oldalát!

Kapcsolódó

 

lattmann

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Egy hozzászólás itt: “Lattmann Tamás: csak szólok: megint mindenki hülyének van nézve. És aki hagyja, az az is!

  • 2021.06.06 - 19:17
    Közvetlen hivatkozás

    Nagyon megfeküdte már ez az ocsmány kormány a gyomrom!
    Minden szavát értettem Lattmann úr.
    Félek, hogy milyen “ügyek” jönnek még!
    Soha nem tudjuk ezt a hordát eltakarítani, a háttérben is erősek maradnak, mert míg vannak, akik kezet csókolnak és imáikba foglalják Orbánt, addig soha nem lesz demokrácia Magyarországon! 👹

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük