Lav, lav mi du – avagy miért nem iszom még mindig egri bort – Vettelkém, mit tudhatsz te az édes kis Hazámocskáról?

Vettelkém, mit tudhatsz te az édes kis Hazámocskáról? Hogy képzeled, hogy csak úgy szivárványozol itten? Majd ha annyit drogozol, mint a magyar politikusok, akkor beszélj a boksz utcában. Rab László szŰrreál összefoglalója a 30-as hétről.

Idejön a kopott Aston Martinjával, és meg akarja mondani a magyaroknak a tutifrankót. Mit gondol magáról ez a kerozinzabáló?

Olyan makulátlan politikusok oktatták tisztességre a hétvégén a Forma 1-világbajnokot, akik még soha nem csináltak gyereket a titkárnőjüknek. Magyar politikus soha nem tenne ilyet, droghoz se nyúlna véletlenül se, mer’ csak a köröszténység izgatja az agyát, és az, hogy megvédje a gyerököt a cekcuális porpagandától. És mindenki, aki bele mer ugatni abba, amit a magyar politikus gondol a világról, annak (körülírom, akár egy rejtvényt, összetett szó, az előtag úgy kezdődik, hogy ló, az utótag pedig a kereszténység igen fontos alkatrésze, ha ez megvan, a célzás helyét is meghatározhatjuk).

Erőszak? Isten ments

Egyáltalán senki ne akarjon beleugatni a magyar politikus ügyeibe, ha lop, úgyis azért lop, hogy nemzete gazdagodjon általa. Úgy gondolja, ha ő gazdagabb lesz a lopás által, akkor az egész nemzet gazdagszik, erre vannak a törvények, amelyek garantálják, hogy lophasson. Hasonló a helyzet a hazugsággal is. Ha a magyar politikus hazudik, nem azért teszi, hogy átverje a népet, dehogyis. Ő a Magyarországot megtámadó ellenséget szeretné ezzel megtéveszteni. Nemzeti érdekből hazudozik tehát összevissza. Magasabb a célja, mint a halandóknak.

Most pedig ilyen megtámadásnak vagyunk szemtanúi. Támad a Brüsszel, akadékoskodik az autóversenyző, piszkoskodik a világ a parvenü úri osztály tagjaival, akik igazságtalan törvényekkel védik a lopott holmit, lehallgatják ellenfeleik telefonjait, a becsületük jócskán megkopott, de önérzetük akkora, hogy a Holdra lehetne velük menni, ha fellőnék őket a világűrbe. Azt a hülye játékot játsszák, amelyet az úri osztály játszott a két háború között. A megtámadottság hangsúlyozásával jogot formálnak arra, hogy ha kedvük tartja, törvénytelen eszközökkel is „megvédhessék” az országot. De csak szükséges mértékben, nehogy már valaki arra gondoljon, hogy az agyontámadott Mini esetleg erőszakhoz folyamodna, isten ments.

Hamilton és Vettel: névtelen senkik, nem szabad hallgatni rájuk

Amúgy Hamilton és Vettel nem fog leállni vitatkozni Deutsch-csal és Kováccsal. Az autóversenyzés sztárjai valószínűleg nem tudják, kik azok, akiknek parancsba van adva, hogy a véleményük miatt csipkedjék őket. Amúgy pedig csak arra vonatkozóan tettek nyilatkozatokat, hogy a magyar kormány gyalázatos törvényekben kezdi ki saját állampolgárainak egy részét. Aztán mikor a világsztárok ezt szóvá teszik, arról pampognak, hogy egy külföldi nem értheti meg a magyarokat.

Már miért ne érthetné meg? Európában élünk, egy nagy közösségnek volnánk a tagjai, de a vezetőink paré módon viselkednek. Ránk hivatkoznak, velünk takaróznak, de mindig ellenünk beszélnek. Mert ellenünk is vannak. Azt szeretnék, hogy ne tudjunk ellenük védekezni. Ezért tartozunk hálával mindenkinek, aki kívülről mutat fityiszt a korszerűtlen bandának.

Eger legizgalmasabb látványossága (nem a bor)

Jártam a vidéket, Borsodban és Hevesben fordultam elő családi utazgatás során. Nekézsenben pihengettem (meseszép környezetben), meg szakadó esőben Szilvásváradon nem csináltam semmit, aztán pedig Noszvajon, Eger mellett, egy pompás nomád kempingben kajáltam, hiba nem volt benne. Egri bort 2011 óta nem iszom, nem is tűröm, hogy az asztalomon legyen. Székhelyi Józsefet tiltotta ki akkor néhány gyökér a városból, ezért fogadalmat tettem, s az ilyet felettébb komolyan gondolom. Tíz év telt el az életemből egri bor nélkül, közben ahol csak lehetett, rongáltam e termék hitelét, vállalom az igazságtalanságot, azokat is megbüntettem, akiknek nem volt közük a Székhelyi ellen elkövetett merénylethez. (A színész Himnusz-átiratot mutatott volna be, a Miniről is szerepelt benne passzus, „…mint Tokaj hímvesszeje, nektárt fog csöpögtetni – mindenhová”. Ezért tiltották ki, és persze azzal a mélyen szántó állásponttal, hogy Székhelyi „egy büdös SZDSZ-es zsidó”.) Fogadalmam tíz éve alatt számos barátomat, ismerősömet, rokonomat, rokanaim barátait, ismerőseit, ismerősem rokonait rábeszéltem, hogy ne igyanak, ne vegyenek egri bort, mert az szerény meglátásom szerint nem jó nekik. Többük megértette, hogy vannak életünkben fontos elvek, amelyekből nem engedhetünk. Eger egyelőre a jó vízilabdával se tudta jóvátenni régi kedvencem elleni, mondhatni rosszemlékű affért.

Most Eger nagy valószínűség szerinti legnagyobb látványosságát tekintettem meg. Nincs közük hozzá a fideszes balfékeknek a kulturális bizottságokból és általában senkinek a magas fizetésű helyi bürokraták közül. Két pofa magángyűjteményéről van szó, Peterdi Gábor és Molnár Gábor több mint 2000 relikviát gyűjtött össze, lemezek, plakátok, gyufacímkék, koncertbelépők, különleges botrányborítók sorakoznak a tárlókban (Lennon hajszála is látható a nagyító alatt!), lenn a pincében pedig filmet vetítenek a gombafejűek liverpooli gyerekkoráról. Az egyetlen bíráló megjegyzésem, hogy kicsit talán zsúfolt a gyűjtemény, de ez azért van, mert a Korona Szálló termeit kezdi kinőni. Ja, arra viszont különösen kíváncsi volnék, hogy az egri notabilitás, köztük a zsidó színészekről oly könnyeden nyilatkozó nagyagyú senkik mennyire becsülik a 2015-ben megnyitott múzeumot, mely ötödik a világon, hazai tekintetben pedig egyedülálló. A látogatottságról annyit, hogy vasárnap délben voltam ott, s kicsit eltűnődtem a koronavírus-járvány alakulásán. Annyian voltunk ugyanis, mint a rosseb, kicsit fura is volt a sokaság. De tény, hogy senki sem távozott csalódottan. Bármily fura, jelenleg ez Eger legnépszerűbb látványossága. Ha Székhelyi élne, örömmel mennénk együtt, hogy megnézzük és népszerűsítsük. És a végén elszopogatnánk egy-egy pohár (villányi) borocskát.

Hadd tudják má’ a magyarok

Vettelről még valamit. Egerből jövet elkapott egy hatalmas felhőszakadás, utána pedig jött a menetrendszerű baleset az autópályán. Mentem visszafelé a sztrádán a rendőr után („Kérem, forduljanak meg és kövessenek!”), vettem óriási dugódinnyét Kápolnán, majd Gyöngyös után visszaosontam az M3-asra. De éppen akkor lett vége a Forma 1-es versenynek, újra besűrűsödött előttem a világ, ezért Fót felé vettem az irányt, és a kertek alján át bújtam vissza vackomba. Az eső után óriási szivárvány ölelte át Budapestet, ahová a Mini ’10-ben tette be a lábát, s azóta változatlan energiával pusztítja a várost. Ha a Vadászkutya Világkiállításra a minista milliárdok elköltésével készülő Kovácsnak baja lenne a természeti jelenséggel (biztos a gonoszbrüsszel rajzoltatta oda az égre, de hadd tudják má’ a magyarok, kell-e nekik stb.), tessenek nyugodtan aludni, szófia beszéd. Sok pénzünkbe kerül, de nem szól semmiről. Ez a duma ugyanis, hogy a magyarok jobban tudják, mint a külföldiek, hogy mi jó nekik, elég nagy baromság. Miért tudnánk jobban? Mert magyarok vagyunk?

Ez volt a mozgékony 30-as, jöjjön a hűvösebb 31-es hét. Az országlátványnak sem utolsó, nevetséges plakáterdővel, amivel a Minnerstájsz teleszarta az országot, legközelebb részletesebben foglalkozom. De csak ha lesz hozzá kedvem.

Előző

 

Vettel

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük