Lendvai Ildikó: A Trianon-emlékműről

Bauer Tamás a napokban közösségi oldalán szólt hozzá Lendvai Ildikó Trianon-emlékműről írt  FB bejegyzéséhez. Elsőként közöltük a posztot, majd, megkerestük a politikusnőt, aki most portálunkon válaszol.

Bauer Tamás vitacikkének már a címe is, „Vita a legjobb MSZP-ssel” megtisztel, ahogy az is, hogy ilyen fontos és érzékeny kérdésben engem választott vitapartnerének.

Az idézett fb-bejegyzésemben

valóban nem szólok a tervezett Trianon-emlékmű megítéléséről. De magam sem tekintem megoldásnak, ha a kérdés kényessége miatt az ellenzék nem foglalkozik egyrészt az ország történelmét és sok magyar család sorsát olyan mélyen érintő eseménnyel, mint a trianoni béke, másrészt azzal a veszélyes politikai kampánnyal, amire a kormány a közelgő évforduló kapcsán készül.

Trianon háromszor sújthat le ránk:

egyszer, amikor megtörtént, másodjára, amikor Horthyék a revíziós gondolat köré építették nemzetvesztő politikájukat, és harmadszor most, amikor Orbánék készülnek emlékét felhasználni egy hasonlóan nemzetvesztő politikában.

1. A trianoni béke újabb igazságtalansággal vetett véget egy megelőző, szintén igazságtalan berendezkedésnek. A Monarchia felbomlása előtti Magyarországon nem volt magyar többség, az állam a magyar szupremácia jegyében mégis méltatlanul és jogfosztó módon bánt a nemzetiségekkel. A békekötés során azonban a győztes hatalmak még csak nem is törekedtek a nemzetek önrendelkezésének biztosítására. A kevert lakosság miatt amúgy sem volt könnyű tisztességes határvonalakat húzni, de ezt ott sem kísérelték meg, ahol erre mód lett volna. A trianoni béke ezért igazságtalan volt, de a területi revízió igénye ma még nagyobb tragédiát, újabb háborús veszélyt okozna.
2. Az ú.n. utódállamok, köztük Magyarország is, csak sót szórtak a sebekre. A környező országok többségében meg akarták torolni a korábbi sérelmeket, a magyar kisebbséget sok hátrány, gyakran üldözés is érte. Horthyék Trianon revízióját a legfőbb célnak tekintették, ennek érdekében Hitlerrel is szövetkeztek. A területek visszaszerzéséért sokszázezer magyar állampolgár életét sem tekintették nagy árnak: vagy a frontra küldték őket, vagy cinkosok voltak tömeges elhurcolásukban.
3. Azt még helyeselném, hogy számon tartjuk azokat a településeket (a tervezett emlékmű ezt használja fel alibiként), amelyekért korábban a magyar állam tartozott felelősséggel, és ezzel bűnösen rosszul sáfárkodott. Emlékeznünk kell az ott élő emberek szenvedéseire, amelyeket egykor a nemzetiségeknek a magyar állam, később a magyaroknak az utódok okoztak.
4. A tervezett emlékmű viszont nem erre teremt alkalmat, hanem a hatalmi manipulációt szolgálja, és ezt már nem támogatom. Orbán azt sugallja, hogy az ő személyes befolyásán keresztül ismét a magyarok lesznek a régió vezetői, ezzel politikai elégtételt ígér Trianonért, ha már területit nem mer. Ha valódi gyógyírt keresne a határon túli magyaroknak, erősítené, és nem rombolná az európai szövetséget. Trianont ugyanarra használja, mint Horthy: egy nem demokratikus uralomgyakorlás, a bezárkózó sérelmi politika legitimálására. Semmit sem tanult Trianonból, és semmit nem felejtett a rossz reakciók eszköztárából. Az 1920-as évfordulós kampány fogja folytatni a migránsozó kampányt. Trianon lesz az új Soros, minden baj kizárólagos felelőse.

Vagyis őszinte beszélgetés, vita és emlékezés Trianonra: igen, az a hazug kampány, amelynek kultikus helye lesz az emlékmű: nem.