Imádom a karácsonyt. De az előkészületeit nem annyira. Először is ugye itt van a karácsonyi nagytakarítás. Már akinél. Bontakozó feminizmusom részeként tudniillik egyre világosabbá vált előttem, hogy ezt csakis férfiak találhatták ki.

Akik persze úgy képzelik,

hogy az ő ünnepi feladataik kimerülnek a karácsonyfa felállításában (amit aztán nekem kell az ablakkilincshez kötöznöm, hogy fel ne boruljon, és megesküdnöm, hogy ilyen szép, egyenes fánk még sosem volt), valamint e célból a fűrész szomszédtól való kölcsönkérésében. Én a női kiszolgáltatottság ádáz ellenfeleként lázadásban vagyok.

Senki sem várhatja tőlem, hogy egyéb elkerülhetetlen teendők mellett még a könyveket is egyenként levegyem a polcról és leporoljam. Vagy ha elvárja, nagyot fog csalódni. Szerintem a por olyan a könyvön, mint a nemes penész a szalámin: csak növeli az értékét. Különben is, amikor mégis rászánom magam, menthetetlenül beleolvasok úgy minden harmadikba, és így a művelet be sem fejeződne Szentestéig. Az az érzésem, idén a forradalmi hevület odáig ragad, hogy a függönyöket sem most szedem le kimosni. Elvégre a gyertyafény mindent jótékonyan eltakar. És azok a vendégek, akik a függönyök kedvéért jönnek, vessenek magukra.

Egyébként az egész ünnepi nagytakarítás téves koncepción alapszik.

Karácsony után az ember kezdheti először, és még hetekig porszívózhatja a rejtett zugokból a lehullott fenyőtűket. A fenyőtű rejtélyes teremtménye a jóistennek: hihetetlen röppályát befutva jut el a legtávolabbi sarkakig. Leküzdhetetlen vonzalom fűzi a parketta réseihez, ahonnan aztán alig lehet kipiszkálni, valamint a cipőtalpakhoz, amelyekkel szét lehet hordani az egész lakásban. Ehhez képest az a néhány ezer, ami a pulóverembe és a harisnyámba áll bele, hogy szúrjon, igazán semmiség.

Az előkészületekhez tartozna ugyebár a sütés-főzés is. Nem állítom, hogy ez a legerősebb oldalam, bár az ünnepi gyümölcssalátában kifejezetten jó vagyok. A pártok között kivirágzó bizalom kivételesen szép pillanata volt, amikor egy tévéstúdióból kijőve (a „nahát, a képviselőasszony is főz halászlét, ki hinné, mintha normális ember lenne” című szokásos műsor után) Dávid Ibolyával bevallottuk egymásnak, hogy mindketten boltban vesszük a bejglit.

A folytatásban jön a NER.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét