Lendvai Ildikó: Imádom a karácsonyt, de…

Még szó sem volt a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről,

és mégis beavatott, hogy ő hol szokta beszerezni. Nem igazság, hogy noha a húgommal ugyanazokat a géneket örököltük, az ő bejglijének teteje mégsem nyílik szét. Pedig pont olyanra csinálja, amilyenre szeretjük: alig-tésztában rengeteg töltelék. És szerencsére nagyon jól ment férjhez: a sógorom a mákost szereti, míg mi, többiek a dióst. Jegyezzék meg: ez a családi harmónia egyik alappillére.

A felkészüléshez tartozik az ajándékok megvásárlása is. Ezt viszont kedvelem, bár az unokák egyre kevesebb kreativitást tesznek számomra lehetővé. A kisebbik határozott kézzel mutat rá a legújabb Legó-katalógusban szereplő szerkentyűre, a nagyobbik pedig általában valami olyan kütyüt kíván, amiről azt sem tudom, micsoda, de egy céduláról engedelmesen felolvasom az üzletben a nevét és fajtáját. Megjegyzem, ebben sem bízik meg száz százalékosan, valószínűleg analfabétának és általában is csökkent képességűnek néz, ehhez képest azért türelemmel és megbocsátó szeretettel kezel.

Épp így viselkedik velem a kormány is.

Csak tudnám, neki mit vegyek, elvégre őt sem hagyhatom ki a szeretteim közül. Tudom, karácsonykor nem politizálunk, de azt azért nem lehet tagadni, ő mennyi kedves ajándékkal lepett meg minket csak az utolsó parlamenti szavazáson is. Nemcsak én gondolkodom a viszonzáson: látom, a Kétfarkú Kutya Párt Összkarácsonyi Békemenetet tart „a kormány politikája, a karácsony és a hóesés mellett”. Azt ugyan nem értem, a felhívásukon miért gázálarcban és kezében paprikaspray-vel ábrázolják a Mikulást, de a lényeg a jó szándék. Ajándék Mikulásnak ne nézd a gázálarcát.

Szóval ideje nekem is kitalálnom valamit.

Az már lerágott csont, hogy a miniszterelnököt focilabdával, stadionkával, kisvasúttal ajándékozza meg az ember. Van neki elég, jókat játszik is vele. Meg velünk. Talán inkább a házszentelőjéhez kellene hozzájárulnom, elvégre ünnep után költözik a Várba. Csak sajnos egy kormányfő lakásszentelőjére nem vihet az ember egy kávéfőzőt vagy egy vázát, mint mással tenné. Pláne, hogy olvasom, Tisza István irodájának mintáját követő stílbútorokkal akar berendezkedni, és ki tudja, milyen egy Tisza István-korabeli stílkávéfőző. Bulikelléket sem küldhetek az összejövetelre, egy ilyen füstölőért vitte el a rendőr a Momentum alelnökét.

Félek, nem viselné azokat a vicces kis papírkalapokat sem, amilyet a házi mulatságokon szoktak. A McDonalds-ban papírkoronát is szoktak a gyerekeknek adni, de azt meg célzásnak venné.

Nincs más hátra, a maradék bejgliből fogok ajándékozni. Remélem, a mákosat szereti, a diósról még a kedvéért sem mondok le szívesen.

A szerző egyéb cikkei