Jó, azt tudtam, hogy Kulturkampf van, háború, de azt nem, hogy a tébolydából toborozzák hozzá a katonákat.
Mi mással lehet magyarázni,
hogy pl. a monstre első világháborús kiállításon a padlón elhelyezett őszirózsákon kell tapodni a továbbhaladáshoz, hátha különben a bambább látogató előtt homályban maradna az őszirózsás forradalom negatív megítélése.
Vagy hogy a kormánypárti lapban galád nemzet- és keresztényellenes összeesküvőkként jelentsenek fel magyar filmeket. Az okfejtés szerint az Oscar-díjas „Saul fia” rejtett célja, hogy a Saulusból lett Paulus asszociációját felkeltve
„utalásszerűen leárulózza Sault, azaz Pál apostolt, a korai kereszténység legnagyobb hatású hittérítőjét”.
Nemes-Jelesék egy percre sem bírják abbahagyni a hazaárulást:
újabb filmükhöz is direkt francia forgatókönyvírót kértek fel, pedig a film az első világháború előtti években játszódik (bár nem a háborúról szól, de akkor is), a franciák pedig
„az első világháborúban az ellenséghez tartoztak”,
ez pedig a lap szerint
„önmagában botrány”.
A folytatásban: De nemcsak a Nemes-Jelesékkel van baj.