Blogbazár
Lendvai Ildikó: Csinom Palkovics, Csinom Jankovics ….
Palkovics miniszter úr honvédelmi tárcavezető kollégájával Zalaegerszegre látogatott, és felvázolta a nagyszerű jövőt: „Magyarország felkerülhet a világ hadiipari térképére.”
Palkovics miniszter úr honvédelmi tárcavezető kollégájával Zalaegerszegre látogatott, és felvázolta a nagyszerű jövőt: „Magyarország felkerülhet a világ hadiipari térképére.”
Azért remélem, nem mint célpont.
Persze nem értek a hadiiparhoz, nekem már Csinom Palkó fegyvertára –
„csontos karabélom, szép selymes lódingom, dali pár pisztolyom”
– is sok egy kicsit. Pedig a „Csinom Palkó, Csinom Jankó”-ból rengeteget meríthet a harcias, kuruckodó modern politika is.
Csinomék az ellenség szidalmazásában felülmúlhatatlan stiláris gazdagsággal dicsekedhettek. Nem elégedtek meg, mint a maiak a Soros-kampányban, holmi spekulánsozással, világ-összeesküvés emlegetésével. Náluk a labanc német „darulábú, szarkaorrú, nyomorult nemzetség”, „kebelében legelteti/ Sok ezer marháját./ Mely marhának tetű neve,/ Tartsa ő magának!” És nemcsak tetves, ráadásul „lombos a gagyája”, ami, gondolom, annyit jelent, hogy lompos a gatyája.
Minden tiszteletem a kurucoké, de igaz, ami igaz, Csinom Palkó és Csinom Jankó pragmatikus célokkal is lelkesítették egymást:
„Nosza tehát, hadnagy uram,/ Dúljuk fel jószágát,/ Mind ellenségünknek/ Hajtsuk el marháját,/… Fúrd meg az hordaját,/ Idd meg mind a borát!”
Azért ez a „jószágdúlás” mintha most is társulna a nemzeti szabadságharchoz.
A CEU és az Akadémia, amelyekre a legfőbb hadúr parancsára Palkovics miniszter lődözik a csontos karabélából, mesélhetne erről.
Igaz, ez már nem a Csinom Palkó, Csinom Jankó, hanem valami újabb nóta. Talán Csinom Palkovics, Csinom Jankovics, vagy ilyesmi.
Szerző
