Banánköztársaság
Menczer halált megvető szuverenitása: ha a miniszterelnök úr így mondta, akkor így van! – Napi Lendvaiságok…..
Lendvai Ildikótól nem idegen a csípös irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az elmúlt 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Most hétfői gondolatát olvashatják a napi visszásságainkról.
Lendvai Ildikótól nem idegen a csípös irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az elmúlt 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Most hétfői gondolatát olvashatják a napi visszásságainkról.
Menczer Tamás külügyi államtitkár az ATV-ben,
- Kérdés: Nem kínos-e a magyar kormánynak az előző 12 év oroszbarátsága?
- Válasz: Nem. Büszkék vagyunk, hogy a magyar kormány szuverén külpolitikát képvisel.
Nagyszerű. Büszkék. A bölcsisek is büszkék arra, ha produkáltak a bilibe. Szó se róla, kormányunk igazán szépen produkált. Lehet örülni. Majd csak lesz, aki kiviszi szem elől a végeredményt.
Amúgy én is büszke vagyok az államtitkár úr szuverenitására. Főleg, hogy pár mondattal előbb, amikor Orbánt idézték neki, halált megvető szuverenitással vágta ki: Ha a miniszterelnök úr így mondta, akkor így van!
Az ellenzék tiltakozott, mert a királyi tévé még most is Putyin propagandájának szócsöve.
Az ottani főnökök erre közleményt adtak ki:
„A független magyar közmédiát támadja a baloldal.”
Nahát, ez tényleg nem szép dolog. Csak azt tudnám, hol találták meg a független magyar közmédiát!? Rengeteg kutatóexpedíció kellhetett hozzá. Több éve nyomát sem látta senki.
Egy népi bölcsesség szerint semmi jóra nem számíthatunk, ha álmunkban kiáltozó pávát látunk
Jó vicc! Könnyű annak, aki csak álmában látja. Mi már sok éve nappalainkat is egy meglehetősen nagyhangú, táncoló pávával töltöttük. Részemről nem is számítottam semmi jóra.. De arra azért mégsem, hogy egy rettenetes háborúnak kell kitörnie a szomszédunkban ahhoz, hogy a pávatánc véget érjen, és Orbán végre rájöjjön, hol az ország helye, Méghozzá olyan háborúnak, amelyet a tegnapi puszipajtás robbantott ki., az összes általa aláírt egyezményt megszegve. Beleverve az orrunkat abba, mennyit érhetnek a vele kötött megállapodások. Iszonyú az ár, amennyibe kerül, hogy az Európai Unió újra egységes: az Orbán haverja által közvetlenül veszélyeztetett Lengyelország és Magyarország visszahúzódik oda, ahol védelmet remél.
Azt nem is vártam, hogy az eddig az Uniót pocskondiázó vezéreink akármilyen halkan, de most az egyszer azt mondják: sorry. Tévedtünk, rossz lóhoz kötöttük az ország szekerét, egy gátlástalan agresszor beépített ügynökeként majdnem szétcincáltuk azt a szövetséget, amely messze nem tökéletes ugyan, de most egyedüli támaszunk lett.
Mondom: ezt nem vártam. De az még várakozásaimat is alul múlja, hogy ahelyett, hogy behúznák fülüket-farkukat, azonnali ellentámadásba mennek át, és saját idevezető politikájuk, valamint kedves barátjuk helyett van képük az ellenzéket vádolni azzal: háborúba vinné az országot. Teljesen hülyének kell lennünk ahhoz, hogy hagyjuk! Akkor meg is érdemeljük. A Magyar Nemzetben különösen arcátlan szöveget olvastam. Az még csak a szokásos, hogy a baloldalban nincs nemzeti felelősség (naná, az csak Orbánban volt, amikor katasztrofálisan rossz külpolitikai irányba terelte országát).
De a folytatásban nem átallották Radnótit idézni: az ellenzék már csak ilyen, neki „térkép e táj”. Azt a Radnótit, aki abba pusztult bele, hogy hazája kormányzói akkor is a rossz oldalra álltak. Legalább Radnótit ne vegyétek most a szájatokra!
A történelem majdnem megismételte önmagát. Szerencsére mégsem: Orbánék az utolsó percben, kényszeredetten, de korrigáltak. A kocsi fél kereke már a szakadékba lógott. Nem kellene sofőrt cserélni?
Szerző
