Ma államellenes bűncselekményeket követtem el, előre megfontolt szándékkal - Szombati Lendvaiság - Városi Kurír

Sorting by

×

Ma államellenes bűncselekményeket követtem el, előre megfontolt szándékkal – Szombati Lendvaiság

Lendvai Ildikótól nem idegen a csípös irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az előző 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Most szombati gondolatát olvashatják Putyin háborúja okán a kultúrdiplomácia nehézségeiről.

Hirdetés

Ma államellenes bűncselekményeket követtem el

Két állam ellen is, előre megfontolt szándékkal, de a magyar egyelőre nincs köztük.

A tetthely a menekültszálló.

Ott először az orosz állam törvényeit hágom át, amikor egy ukrán anyukával beszélgetve “vojná”-nak, háborúnak nevezem a háborút. Pedig Oroszországban csak “különleges hadműveletnek” szabad. Tudom, az Putryinék szemében nem mentőkörülmény, hogy tényleg háború van. De talán az igen, hogy fogalmam sincs, a különleges hadműveletet hogy kell oroszul mondani.

Mit csináljak, nem volt benne a tankönyvünkben, még a negyedik gimisben sem.

Sajnos sikerült az ukrán állam ellen is fellépnem, pedig egyáltalán nem helyezem egy lapra az orosszal, és teljes szívvel drukkolok honvédő harcuknak. Viszont egy kulturális nacsálnyik nyilvánvalóan ott is megzavarodott a sok háborús szörnyűségtől, és kitalálta, hogy Tolsztojt és Dosztojevszkijt is el kellene távolítani az ukrán könyvtárakból. Törvény talán nem lett belőle, (remélhetőleg a háború után győz a józan ész az őrület fölött), de ami biztos, az biztos, megelőző csapásként máris megszegem.

Itthon direkt előbányásztam egy Tolsztoj-mesekönyvet, és juszt is bevittem a gyerekeknek, hogy valahogy visszafordítva oroszra, ebből mesélek majd.

Kulturális békemisszióm azonnal két akadályba ütközik

Egyrészt a gyerekeket mintha kevéssé érdekelné az oroszlán és az egér tanulságos története, másrészt az istennek nem jut eszembe az egér oroszul.

Nem sokat segít, hogy a “lev i cincin”, “oroszlán és cincin” formulával próbálkozom, és az egér nevében négykézlábra ereszkedve mutogatok előbb a fenekemre, farkot imitálva, később az orrom alá, bajuszt mutogatva, miközben sipító hangon cin-cin-cin-t ordítozom.

Üveges tekintetek válaszolnak, az egyik kicsi rémülten az anyját kezdi hívni, (a menekülést még bírta, de ez már sok neki), a többiek simán unatkoznak. Tolsztoj védelmében improvizálnom kell. Felejtsük el azt a hülye egeret, kit érdekel, a mai srácokat biztos nem. Az oroszlán és az egér helyett Supermant és Darth Vadert teszem a mese főszereplőjévé. A gyerekek érdeklődve közelebb jönnek. Amikor a mese végén a hős egér helyett Darth Vader rágja át hegyes fogaival a fogságba esett oroszlán, illetve az új változatban Superman köteleit, népszerűségem már töretlen. Tolsztojé is.

Csak az egyik kisfiú meri megkérdezni: Miért foggal? Fénykard nem volt? Nem volt, és kész- felelem zordan.

Azért a kultúrdiplomáciának is megvannak a határai.

Hirdetés
átver
A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.