Lengyel Tamás: ha vállalom a véleményem, az egzisztenciámat és a jövőmet kockáztatom. Ha nem vállalom a véleményem, a jövőmet kockáztatom és hazudok

Lengyel Tamás közösségi oldalán publikált bejegyzésében ír az idei évről, annak történéseiről és arról milyen tanulságokat lehet a jelenlegi helyzetből levonni.

“Szar, nehéz év ez

Én szerencsés vagyok, mert biztosan tudom, hogy decembertől új élet kezdődik. Egy izgalmasabb, kihívásokkal teli, reményeim szerint sokkal boldogabb. De mi van azokkal, akiknek bizonytalan a jövője, akik nem bízhatnak hasonló fordulatban, miközben nem tettek mást, mint az alapvető jogaikhoz ragaszkodtak?

Mi lesz velük? És mi lesz velünk?

  • Hogy nézünk majd tükörbe, ha rezignáltan elfogadjuk, hogy a minket érintő kérdésekbe nincs többé beleszólásunk?
  • Mi történik ilyenkor az ember tudatával, lelekével?
  • Mi lesz velem, ha tudom, hogy morális értékrendem ellenére hoztam meg döntéseket?
  • Hogy kezeli majd ezt az agyam?
  • Minden helyzetben rámutat, mi lett volna a helyes döntés, vagy felépül egy hamis, magyarázatokkal teli igazság, s majd azzal nyugtatom magam, hogy ez volt a legjobb, a további életemet, karrieremet érintő, egyetlen felelős döntés.
  • Fogom-e tudni eközben, hogy ez nem igaz, vagy akkor már könnyebb lesz, mert testem, lelkem nem figyelmeztet többé?
  • Az elfogadás megsemmisülés?
  • Ha átadom magam ennek, a személyiségemet is átadom?

Ezek után lehetek még önmagam? Én leszek-e én? Vagy az már egy másik ember, másik identitás. Másik Lengyel Tamás?

Ugyanis hazudnék, ha azt mondanám,

  • rendben van, ami a CEU-val, az akadémiával, közalkalmazottakkal, és az oktatással történt…..
  • Hazudnék, ha azt mondanám, rendben van az SZFE-ügy, a nem párbeszéd, hanem megfélemlítés alapú átalakítás, az autonómia lenullázása normális.
  • Hazudnék, ha azt mondanám, rendben van, hogy a HÖK elnöke ellen birtoksértő magatartás miatt eljárást indítanak, és hogy O.K. a kormányrendelet, amely megsemmisítheti az egyetemisták félévét, miközben zajlik az oktatás.

Ha vállalom a véleményem, az egzisztenciámat és a jövőmet kockáztatom. Ha nem vállalom a véleményem, a jövőmet kockáztatom és hazudok.

A hazugság méreg, először a tudatot, majd a testet mérgezi. És én élni akarok. Főként most.”

SZFE

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

2 hozzászólás

  • Avatar
    2020.11.27 - 21:38
    Közvetlen hivatkozás

    Lengyel Tamás az egyik kedvenc magyar színészek. Minden mondatával egyetértek.
    Végre egy ember, aki vállalva a véleményét, nem állt be a ‘nyalókák’ közé…

    Válasz
  • Avatar
    2020.11.28 - 17:52
    Közvetlen hivatkozás

    Szerintem nem szerencsés ezen nyígni, pontosan a mi történelmünkben a lakosságszám aránáyban tán a legtöbb olyan ember élt itt az elmúlt ezer évben, aki pontosan a jövőért vállalta a kockázatot és inkább meghalt. Mert az a jövő amit ajánlottak, fegyverrel a kézben neki, arról tudta, hogy nem akarja, és nem élet; inkább, ha nem sikerül az ellenállása, legyen a “nagyszerű halál”, mint szolgaság… Az egzisztencia, ha az ember egészséges és tehetséges újra alakítható, azt felhozni mentségként, pitiáner és röhejes… és mellesleg a jövő forgandó. Vél az ember egy jövőt, azért küzd, és általában teljesen másképp alakul, mert az élet és a sors irja a történetünket, legutoljára mi magunk, hiába is böfögi az ellenkezőjét nagy hangon, sok ebihal szinten gondolkodó “ember”…

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük