Nem tudom, hogy vannak vele, de rám mindig a frászt hozza, mikor nyilatkozik. Izzad az egész csóka, patakzik arcán a verejték, szemei, mint két rettegő tányér, nem pislog, csak néz a hátam mögé a semmibe, meredt rezzenéstelen szemgolyókkal.


Már én is rettegek, ő meg borzadály-üveges szemekkel csak bámul,

a szemei csak nőnek-nőnek, tudom, érzem, hogy valami nagy baj van. Biztos ott ólálkodik mögöttem Freddy Krueger a késeivel, ha megmoccanok lemészárol, Ollókezű Edward, Gyurcsány, vagy valaki, meg valahol a végén még Soros is, hogy rámtukmáljon néhányezer migráncsot. Ez meg valahogy látja. Kész végem! De nem fordulok meg. Ha megfordulok, meghalok!

Lövésem nincs, mi van Gulyással, de vagy húzzanak a fejére egy cukros staniclit, vagy rakják rá a 18-as vörös karikát, és csak éjfél után, a felnőttfilmes műsorsávba nyilatkozzon, kapjon hideg ülőfürdőt, vagy adjanak már neki valami dupla adag antidepresszánst, amíg valaki szívrohamot nem kap miatta a tévé előtt!

Külön dráma

hogy ez a permanensrettegő Gulyás nyerte a kormányzati kő-papír-olló versenyt. A szerencsétlenje. Rálőcsölték. Neki kell megmagyarázni a lehetetlen. Ő az, aki elnyekeregheti a K. Vezető legjobb barátjának, az osztrák félnáci csókának a parádés mélyrepülését, majd hibátlan talajfogását. Látták? Arcra érkezett a tag. Fünfkomanájn, fünfkomacén, tízpontos gyakorlat, tökéletes.
Totális, nálunk elképzelhetetlen bukás. Egyik percben még derék náci, a sógorok politikai fenegyereke, reményteljes Európa-ellenes acsarkodó, a másikban meg pont egy bukott senki.
Pfff! Egy piszlicsáré hazaárulás miatt. Az ég látott még ilyet. Itt, mordorföldön ez napi kormányzati gyakorlat. Mit vannak úgy oda egy-két orosz kémtől, meg néhány balkézről jött biznisztől? A K. Vezető reggeli közben intézi az ilyeneket. Népszabi bedarálás, megyei lapok einstandja és egyéb kisebb horderejű cuccok…szívem, van a kávémban cukor?…

Ezért ott retteg Gulyás megint a kamerák előtt, elborzadt szemeit a hátam mögé meregeti rezzenéstelenül, ahogy szokta. Feláll a hátamon a szőr, mert mi van ha egyszer kiesnek, én meg nem bírom a horrort.

Gőzöm sincs, mit lát,

vagy mire iszik ez a Gulyás, de, hogy átlát a kamerán, és engem fixíroz, az hétszentség! Gondoltam is, keresni kéne valami ütőszerszámot, meg kell védenem magam mindenáron, mert vagy Freddy Krueger, vagy Soros, de valaki tuti ott ólálkodik mögöttem, ez meg látja. Nem lehet véletlen, a talpig izzadt tajtékban úszó Gulyás guvadt rettegése. A Kedves Vezető, kedves náci barátjának bukása kapcsán rettegi bele a kamerába, mi is történne, ha a gazdáiról kerülnének elő hasonló kémes-dugós-kokós művészfilmek. Ez a feladat. A megnyugtatás.

Na, ez az, ami nem sikerült! Mert mit tesz ez a marharépa? Őszinte, beismerő vallomást. Azt! „REMÉLI, hogy közöttük (ez a magyar kormány mozgalmi neve) nincsenek vezető pozícióban olyanok, akik hasonló ÓVATLANSÁGOT követnének el.” Értik ezt? REMÉLI, HOGY ÓVATLANSÁGOT NEM KÖVETNÉNEK EL! Nem felháborodik, hogy mit képzelnek, itt mindenki becsületes. Áááá, dehogy!

Milyen „óvatlanságot” nem követtetek el, Gulyás pubi?

Azt, hogy nálatok egyszerre nem forgat majd, vagy tíz titkosszolgálat kisjátékfilmet „hogyan lopjunk el milliárdokat kormányon” címmel?

Mire gondolsz bogaram? Hogy lenni nekTEK kémelhárító? Majd azok megvédenek benneteket? Nyuszifül, ha azok nem játszanak indiánosdit, vagy éppen nem az Audi Q7-ben ábrándoznak szép nagy zöld tankokról, akkor nagy valószínűséggel egymást lődözik lábon! ….Ezzel meg hogy is lehet lőni? Hoppá, bocsika! Véletlen volt! Fááj?… Pfűű. Kémelhárítók? Ők? Ne röhögtessenek már. Ezeket az alsó-szváziföldi öreglányok gyeplabdacsapat is röhögve átrázza.


Áll a kamerák előtt, talpig egy rettegés, én is rettegek, mert Freddy Krueger él, dől róla az izzadtság, miközben egyetlen ÓVATLAN mondatával drágalátos gazdája fejére rántja azt a bilit nyakig, aminek a tartalmával Strache kolléga verte képen mordorföld teljes gazember elitjét pár napja. Példás!

Hahó! Valaki szóljon már a kő-papír-olló győztes kormányzati rettegőnek

hogy Sopronkőhida pont az ilyenekkel van tele. Azokkal, akik fenemód remélték, miközben szügyig gázoltak a bűnben, hogy majd nem követnek el óvatlanságot. De elkövettek. Mind! Ez egy ilyen szakma! Szóljatok már neki, hogy tele van velük a börtön! Az óvatlanokkal. Mert mindig ez a vége. Mindig!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét