Connect with us

Blogbazár

Mágikus szexhazugság – Az új normális

Megosztás

„Te leszel a feleségem! A gyerekeim anyja.” „Még soha nem éreztem magam így senkivel.” „Egész életemben rád vártam. Te vagy álmaim nője.” Ismerős? Ez ugyanis az új normális, szlogenek a szexre és hatalomra éhes predátorok kézikönyvéből, a legtöbb csaló modernkori csajozó trükkje.Az újkori fekete mágia.

eskuvo
2 of 2Next
Use your ← → (arrow) keys to browse
Megosztás

A KULCSSZÓ A BIZALOM

Mert lehetne ezt tisztességesen is pl. „Nem tervezek hosszútávon, de te nagyon tetszel, érezzük jól magunkat együtt, ha te is benne vagy.” Egy ideális világban a ragadozók mindig ezt a formulát alkalmaznák. Hiszen amúgy is vannak olyan élethelyzetek, amikor a nők szignálják ezt a szerződést. Mindenkinek joga lehet szórakozni, komolyabb felelősségvállalás nélkül. Tisztázott esetben a nő fel tudja magát készíteni, nem invesztál feleslegesen érzelmet, és könnyebben el is tudja engedni a helyzetet. De a mágus módszere nem a tisztesség.

fekete magia

A fekete mágiában mindent szabad

A Gonosz Varázsló jellemzője, hogy gátlástalan, és eszközei becstelenek, számára SEMMI SEM SZENT. A kábító szeánszba bevonhatja hitelesnek tűnő szövetségeseit, szüleit, testvéreit, barátokat, és előadott meséinek-ha arra van szükség- általuk ad nyomatékot. Bemutat anyukájának, nyíltan beszél mindenkinek a veled kapcsolatos érzelmeiről, terveiről, elmeséli másoknak, hogy te vagy a másik fele, és egész életében rád várt. Azt persze nem tudhatod, hogy ezt előtted hányszor adta már elő. Akár évekig elhúzhatja a hitegetős fázist, azonban a mágus eltűnése és az álmok szertefoszlása pillantatok alatt lezajlik.

Egy mágussal való szakítás felér egy földi pokollal.

A fantáziánkban már megízlelt halhatatlanság gyümölcsöt nem kóstolhatjuk, helyette szűnni nem akaró hiányérzet gyötör, a mágus köddé vált és többé nincs semmi, ami betölthetné azt az űrt, amit egykor a varázsigék töltöttek meg rózsaszín köddel. Elvették tőlünk a hitünket, a bizalmunkat, a jövőbe vetett reményeket, a szerelmet. Meghaltunk és ott találjuk magunkat a köztes létben, a bardóban. Ott fekszik boldog kapcsolatunk teteme, mi kívülről figyeljük, szellemként lebegve a térben. Megpróbálunk újra és újra visszatérni a holttestbe, hiszen egykor a miénk volt, hozzánk tartozott. De lehetetlen. Vége. Meghalt a kapcsolat. A halál egy pillanat alatt bekövetkezett és most nincs visszaút.

Mi adott hatalmat a mágusnak?

Mi tette képessé őt az aljas rablásra? SAJÁT RAGASZKODÁSUNK. Élet-halál kérdést csináltunk a mágus létéből. Elhittük, hogy nem tudunk élni nélküle, és ezzel feltettük a fejére a koronát. Persze ezt a koronát akár le is vehetnénk, ha rájönnénk, hogy képesek vagyunk élni enélkül a patkány nélkül is. De általában erre nem jövünk rá. Csak sokkal később. Ehelyett meg kell gyászoljuk az elképzelt boldog jövőt, ami már sosem jön el.

Joggal érezhetjük, hogy cserbenhagytak és elátkoztak bennünket. A mágus felröpített minket az égbe, de amikor elfogyott a lendület, és elkezdtünk zuhanni, nem tárta ki a karját, hogy elkapjon, egyszerűen odébb állt, és mi hatalmas erővel csapódtunk a földbe. Ott fekszünk összetörten, magunkra hagyva, és most jön még csak a java, hiszen pokoli fájdalmunkban sem magunkat siratjuk. Törött végtagokkal, vérben és mocsokban fetrengve is csak arra gondolunk: Mennyire hiányzik. Hiányzik az a szemétláda. És biztosan mi rontottuk el.

A varázsló gonoszsága abban mutatkozik meg,

ahogyan kezeli az általa teremtett helyzetet. Nem érdekli a kimondott szavak súlya és következménye. Soha nem vállal felelősséget a tetteiért. Ki tudja, hogy kezdetektől számító, és módszeresen megtervezett megtévesztési merénylet, vagy inkább egy éretlen gyerek játszadozásának lettünk az áldozata. Megkaphatta volna a nő szerelmét hiszen a nő amúgy is csak szeretni akart. De neki nem ajándékba kellett, ő elrabolni akarta. És mi ott állunk meggyalázva és kirabolva. És nem marad más, csak az önvád.

Mi lehet a megoldás a problémára?

Talán a megelőzés. Érdemes vakon szerelembe esni, mielőtt rájönnénk, valójában kivel is állunk szemben? Aki könnyen adja a lelkét, annak elragadják. Az természetszerűleg károsodni fog. A tolvaj mindig éberebb a tisztességesnél, mindig lesben áll, és soha nem hagyná ki az alkalmat. Tehát a törvény, hogy a leleményes csaló hamar elhappolja azt, aki hagyja magát. Ahelyett, hogy vizsgálódnánk egy kicsit, kinek is adjuk oda a lelkünket, hagyjuk, hogy elrabolják tőlünk az arra méltatlanok, annak okán, hogy ők gyorsabbak a tisztességeseknél.

És mi lehet az ellenszérum, ha már megtörtént a rablás?

Meg kell bocsátanunk magunknak tévedésünket. Hittünk valakinek, aki arra érdemtelen volt. És nem, SENKI NEM ÉRDEMEL AKKORA HATALMAT, HOGY ELHIGGYÜK RÓLA, NEM VAGYUNK KÉPESEK ÉLNI NÉLKÜLE. Nem létezhet akkora király. Abban a pillanatban, hogy megteremtjük, rabságra kárhoztatjuk magunkat, saját kényszeres ragaszkodásunk rabjává. Soha nem felejthetjük el: a ragaszkodás adja minden varázsló erejét. De lehet akármilyen gonosz vagy hatalmas. Ha nekünk nem létszükséglet az ő személye, akkor nincs felettünk hatalma.

Szerző

2 of 2Next
Use your ← → (arrow) keys to browse

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük