A bíróságoknak az ítélkezés során jövőre figyelemmel kell lenniük a jogszabályok preambulumában megfogalmazott célokra, illetve az előterjesztő indokolására – így változik az alaptörvény, s ennek megfelelően módosítják a jogalkotásról szóló törvényt is.
Ezzel két baj van:
egy törvénynek vagy van preambuluma, vagy nincs – sokszor nincs –, az indokolást pedig a közlönyben kihirdetett szöveg nem tartalmazza. Az ügyek mögött pedig többnyire emberek vannak…
„A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az alaptörvénnyel összhangban értelmezik”
– így szól a hatályos alaptörvény. Amivel önmagában talán nem is lenne semmi gond, de ha belegondolunk abba, hogy a különféle rendelkezések többek között a polgárok, a vállalkozások, a társadalmi szervezetek számára állapítanak meg jogokat és kötelezettségeket, akkor világos, bárki számára egyértelmű szabályokat kellene megfogalmazni.
Ezt írja elő a Fidesz 2010-ben elfogadott jogalkotási törvénye is,
amely szerint a „jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie”. Ha így van, vajon mi szükség arra, hogy az alaptörvény a bíróságok számára külön rendelkezést tartalmazzon? A címzettek ugyanis általában mi, magyar állampolgárok vagyunk, s a jogrendszer bizonytalanságait is mi szenvedjük el.
A „gránitszilárdságú” alaptörvény hetedik módosítása meg tovább cifrázza a dolgot: a
„jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni”.
De mi van, ha egyszerűen nincs preambulum?