A Lánchíd a világörökség része, és ennek megfelelően a magyar állam nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettsége annak állagmegőrzésére. A UNESCO 1987. december 11-én vette fel a világörökségek közé Budapest Duna-parti látképét és a budai Várnegyedet, s mindennek része három Duna-híd is: az Erzsébet híd, a Lánchíd és a Szabadság híd.

A Lánchíd felújításához a kormánynak már csak emiatt is megfelelő támogatást kell nyújtania

Az UNESCO – az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete – 1972-ben elfogadott világörökség-egyezményének célja az emberiség kiemelkedő értékkel bíró kulturális és természeti örökségének megőrzése. A csatlakozó́ államok egyebek között kötelezettséget vállalnak arra, hogy a területükön fekvő világörökségi helyszíneket óvják és megőrzik a későbbi generációk számára. Hangsúlyozzuk, hogy ez a mindenkori kormányok kötelezettsége.

- Hirdetés -

Amennyiben ezt valahol nem teszik meg, elveszhet a világörökségi cím,

ami persze nem jelent kézzelfogható anyagi veszteséget, de a minősítés visszavonása a turizmus szempontjából súlyos hátrányokat okozhat. Így járt például Drezda 2009-ben, amikor a barokk belváros és az Elba-völgyi kultúrtáj elvesztette a világörökségi címet egy négysávos autópályahíd felépítése miatt, amely az UNESCO Világörökség Bizottsága szerint súlyosan károsítja a védett látkép integritását.

A blogunk egyik olvasója hívta fel a figyelmünket arra, hogy a Lánchíd pusztulásának ilyen következménye is lehetne. Ezzel kapcsolatban utalt rá, hogy a világörökség részét képező létesítmények, illetve természeti értékek megőrzésében az államnak kiemelt feladata van.

Egyébként a világon összesen 1121 helyszínt tartalmaz a világörökségi lista,

és ezek közül nyolc van Magyarországon. Jó nekünk az, ha a kormány és a főváros áldatlan politikai csatározásai miatt elbukhatunk ebből egyet? Nem lenne elegánsabb, ha a kabinet már csak a nemzetközi egyezmény alapján is engedne, és érdemben, megfelelő összeggel hozzájárulna a Lánchíd – mint a világörökség része – felújítási költségeihez?

A Lánchíd nyilván nem fog a Dunába omlani,

mert ezt egy épeszű kormány, s az illetékes főváros sem engedheti meg. Az örökségvédelemhez értő szakértők szerint különben egy esetleges vagyonátadás esetén a világörökséghez tartozó létesítmények esetében is alapvetően a tulajdonos viseli a felelősséget azok állagmegőrzéséért.

A helyzet azért ennél bonyolultabb – fogalmaztak hozzáértő forrásaink –, mert a tényleges tulajdoni helyezettől függetlenül az állam dolga, hogy ehhez biztosítsa a feltételeket. Vagyis: a fővárost – illetve bármely más tulajdonost – olyan helyzetbe kell hoznia, hogy képes legyen eleget tenni állagmegóvási kötelezettségének.

Ha tehát a Lánchíd tulajdonosa Budapest,

joggal várhatja el, hogy az UNESCO egyezményének betartása érdekében akár a központi költségvetés terhére kapjon támogatást a világörökség részét képező híd felújítására. Vagy legalább ne vegyenek el a főváros saját bevételeiből újabb forintokat, hiszen – legyen bárki is jogilag a tulajdonos – Budapest és az egész ország emblematikus építészeti emlékének sorsáról van szó.

A politika oltárán nem áldozhatják fel a legnagyobb magyarként emlegetett gróf Széchenyi István remekművet.

Forrás

iskolaőrök

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét