Connect with us

Blogbazár

A rendszer rákfenéje – a jövőre nézvést ezen tessenek elgondolkodni!

Magyar György: lehet központi utasításra támadni az ellenzéket, de mi ütésállók vagyunk!
Megosztás

Egy közös ellenzéki jelölt a Fidesszel szemben – egy szükségszerű előválasztás után csak ez lehet a megoldás a Nemzeti Együttműködés Rendszerének leváltására. Ősszel időközi országgyűlési választást kell tartani Tiszaújváros-Szerencs körzetében, és ha létrejön az együttműködés, legalább formálisan elveszítheti a kormányoldal a kétharmados parlamenti többségét.

A tét tehát nem kicsi, de kérdéses, hogy a pártok ezt meg akarják-e érteni

A jelenlegi választási rendszerben a Fidesz szinte legyőzhetetlennek tűnik, és a közvélemény-kutatási adatok is rendre azt mutatják, hogy a kormányoldal verhetetlen. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének menesztésére csak egyetlen lehetőség kínálkozik: a saját fegyverét kell ellene fordítani. Egy megosztott ellenzéknek esélye sincs, de ha összefognak, egy előválasztás után a kétharmad által alkotott jogszabályok biztosította keretek között is lehetőség van a kormányváltásra.

Mire jó az előválasztás:

  • a polgárokat bevonják a jelöltek kiválasztásának folyamatába, és nem zárt szobákban döntenek a pártok;
  • a szavazók azt érzékelhetik, hogy meghatározó részesei a választási eljárásnak;
  • az egész folyamat tematizálja a közbeszédet, és az ellenzék nem a kormánypropaganda után kullog;
  • az előválasztás legitimálja a jelölteket, akik mögé a vesztesek is beállnak;
  • mindez mozgósíthatja a potenciális szavazókat, akik úgy érezhetik, hogy a saját emberükre voksolhatnak.

Mindenki láthatta 2014-ben és 2018-ban, hogy mi történt:

a pártlistákra leadott szavazatok 45-47 százaléka is elég a szűk kétharmadhoz.

A verseny persze alapvetően a 106 egyéni körzetben dőlt el, és 2018-ban legalább tucatnyi helyen verhető lett volna a Fidesz, ha a számottevő támogatottságot élvező ellenzéki pártok nem egymást akarják legyőzni. Csakhogy képtelenek voltak belátni, hogy ez így nem működik, miközben egészen más lehetne a parlament összetétele, ha összefognak. Akkor biztosan nincs kétharmad.

De akár arra is lehetett volna esély,

hogy egy széleskörű együttműködéssel a Fideszt megszorongassák. A felvetés persze történelmietlen, mert az idő kerekét nem lehet visszaforgatni. Az ellenzék sajnálatos módon a Fidesz kottájából játszott, és sok párt célja leginkább az volt, hogy minél több jelöltet állítson annak érdekében, hogy hozzájusson a bőkezűen osztott kampánytámogatáshoz. Ami akár hatszázmillió is lehetett. Ennek a csábításnak kevesen tudtak ellenállni.

Ha ez így megy tovább, minden marad a régiben,

és a Fidesz megint kétharmaddal nyer. Ennek véget kell vetni! Elengedhetetlen, hogy a politikai szervezetek ne a bezsebelhető kampánytámogatásban gondolkodjanak, hanem a nemzet érdekeit tartsák szem előtt. Ez vajon elvárható tőlük? Ha nem, és csak a pénz érdekli őket, a történelem szemétdombján végzik.

Az egész rendszernek ez az egyik rákfenéje

Aminek jól megágyazott a Fidesz, és a pártok belefutottak a csapdába, ám ezen túl kellene lépni. Hogy sikerülhet-e? Nem tudhatjuk. A választás azonban semmiképpen nem néhány ember megélhetéséről és nem is egyes pártok túléléséről, hanem Magyarország sorsáról szól. Így a Nemzeti Együttműködés Rendszerének jövőjéről is, amely egyre kevésbé különbözik a gyűlölt önkényuralmon alapuló diktatúráktól. Mára ott tartunk, hogy egy internetes bejegyzés okán hajnalban jön a fekete autó, és elviszik a „gyanúsítottat”. Aki meg a saját kocsijával kimegy tüntetni a kórházi férőhelyek leépítése miatt a Clark Ádám térre, azt megbüntethetik, mert uniós zászlót helyezett el a hátsó ablakban.

Hová jutottunk? Tényleg ezt akartuk a rendszerváltozáskor?

Nyilván nem. Változásra azonban csak akkor van remény, ha elzavarjuk a NER-t, aminek persze ára van. Túl kell lépni a személyes érdekeken, és akár az ideológiai különbségeken is. Egyetlen szempont lehet a mérvadó: ki áll ki a jogállamiság, a hatalom átláthatósága mellett, és ki az, aki tagadja a demokratikus alapértékeket? A többi már tulajdonképpen részletkérdés.

Visszatérve az eredeti felvetéshez:

a NER rendszerét csak összefogással lehet leváltani. Ennek alapjait kizárólag a civil szervezetek által támogatott előválasztás teremtheti meg. A cél tehát az, hogy a lehető legszélesebb ellenzéki együttműködés álljon szemben a Fidesz jelöltjével. Ez 2019-ben a budapesti főpolgármester-választáson és a IX. kerületben – a Civil Választási Bizottság közreműködésével – megvalósult.

Készek vagyunk rá, hogy a Borsod megyei 6. számú egyéni országgyűlési választókerületben – Tiszaújváros és Szerencs térségében – is közreműködjünk hasonló előválasztás lebonyolításában. Ehhez rendelkezünk megfelelő tapasztalatokkal és biztosítani tudjuk a technikai feltételeket. Nem mellesleg az időközi választás főpróba is lehet: miként működhet a rendszer a 2022-es parlamenti választásra való felkészülés során már a jövő esztendőben.

A körzetben egyébként 2018-ban a szavazatok valamivel több mint 49 százalékával a tragikus balesetben elhunyt Koncz Ferenc nyerte el a mandátumot, míg a Jobbik 31 és fél százalékkal végzett a második helyen, az MSZP és a Párbeszéd jelöltje csaknem 15 százalékkal lett a harmadik, az LMP-nek pedig a voksok 2,2 százaléka jutott. A maradékon 15 kamupárt osztozott.

Ha teljes az ellenzéki összefogás, a Fidesz két éve nagy valószínűséggel elbukja a választókerületet. A jövőre nézvést ezen tessenek elgondolkodni! És Szerencsre fel!

Forrás

Mészáros

Szerző

1 Comment

1 Comments

  1. Marta+Brash

    2020.07.19 06:25 at 06:25

    Azt sugja meg nekem valaki, hogy hogyan lehet elovalasztast tartani, ha torvenyileg nincs ketfordulos valasztas? Kinek keszul az eredmeny? Kizarolag a valasztoknak? Mert akkor ez nem is hivatalos eredmeny, de legalabb valodi erteku? Azert ezt jo lenne tudni? Es nagyon kene vigyazni, hogy orban egy tollvonassal nehogy elintezze ezt az elovalasztast, illetve ennek a szemelyi adatokhoz kapcsolodo volta miatt betilthassa azt.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük