Tizenhárom év után sem sikerült megnyugtatóan pontot tenni egy 2007-ben elkövetett emberölési ügy végére. Balla Irma debreceni fideszes önkormányzati képviselőt a saját lakásán ölték meg, és előbb a fiát gyanúsították, s el is marasztalták, majd felmentették. Utána jött a képbe egy másik lehetséges elkövető, akit hétfőn jogerősen 15 évre ítéltek, de csak emberölési kísérlet miatt.

De akkor ki az igazi gyilkos?

Jogerősen 15 év fegyházbüntetésre ítélte a Debreceni Ítélőtábla a Balla Irma debreceni fideszes önkormányzati képviselő meggyilkolásával vádolt D. Lajost, aki 2007-ben betört Balla Irma otthonába, és megölte az asszonyt – legalábbis a vádirat és így sajtó szerint. A helyzet azonban bonyolultabb ennél – már csak azért is, mert a vádlottat csak emberölési kísérlet miatt marasztalták el –, ezért elkerülhetetlen némi történelmi visszatekintés.

- Hirdetés -

Annak idején meglehetősen nagy, országos érdeklődést kiváltó üggyé vált, hogy valaki erőszakos módon behatolt az egykori helyi fideszes képviselő otthonába, majd brutális módon végzett az asszonnyal. A nőt nagypénteken a fia találta meg, és azonnal értesítette is a rendőrséget. Ezt követően elindult az ilyenkor szokásos rend szerint a nyomozás: nyilván volt helyszíni szemle, ahol rögzítették a nyomokat, és széleskörű tanúkutatásba kezdtek.

Az események azonban váratlan fordulatot vettek:

Schönstein Sándort, az áldozat fiát gyanúsították meg a bűncselekmény elkövetésével – akinek a védelmét mi láttuk el –, és első fokon 12 év fegyházbüntetésre ítélték. A hatóságokat az sem zavarta, hogy a mellesleg büntetett előéletű D. Lajos – aki az asszony lakása szomszédságában folyó építkezésen dolgozott, így került először tanúként képbe – 2009-ben beismerte a bűncselekmény elkövetését. A teljesség kedvéért: a védelem indítványozta a fiú elleni eljárás felfüggesztést, és azt, hogy folytassák a nyomozást D. Lajossal szemben. Még egy pajszert is letettünk a bíróság asztalára, ami a cselekmény eszköze lehetett. Az ügyész azonban „beleszeretett” a saját verziójába, és az indítványt elutasította.

Miután D. Lajos a beismerő vallomását utóbb visszavonta – miközben a számára a gyilkosság idejére alabit igazoló féltestvére elismerte, hogy akkor ő nem is tartózkodott otthon –, a bírósági eljárás folyt a maga útján, és az egykori képviselő fiát különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság miatt elítélték. Az ítélőtábla viszont új eljárásra utasította a bíróságot, és másodjára Schönstein Sándort bizonyítottság hiányában felmentették. Igaz, erre 2011-ig kellett várni, és közben a fiatalember eltöltött legalább két évet rács mögött.

De legalább az újabb menetben kiderült,

hogy a nyomozás során súlyos eljárási hibákat követtek el – például a lakást a helyszínt biztosító rendőrök és a mentők a hivatalos szemle lefolytatása előtt összejárkálták, a hullaszállítók pedig magukkal vitték azt a takarót, amellyel Balla Irma testét befedték. Ráadásul a helyszíniszemle-jegyzőkönyvet annak lezárása után egy évvel még „emlékezetből” kiegészítették.

A felmentő ítélet után 2013 novemberében ismét elrendelték a nyomozást, és – a korábbi és az időközben beszerzett tárgyi és személyi bizonyítékok alapján – 2015. februárjában nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés elkövetésének megalapozott gyanúja miatt a más ügyek miatt nyolcéves börtönbüntetését töltő D. Lajos 36 éves debreceni lakost hallgatták ki.

És úgy további öt év után most megszületett a jogerős ítélet

Amivel igazából nem sikerült lezárni az eljárást, mert a debreceni ítélőtábla másodfokú – tehát jogerős – döntése szerint még mindig nem világos a kép. Hiába marasztalták el ugyanis korábban első fokon D. Lajost nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében, mert a mostani verdikt lényeges kérdésekben hozott változást.

A vádlottat a bíróság másodfokon már csak nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének kísérletében találta bűnösnek, ami azért egy más minősítés. Igaz, az első fokon kiszabott 15 évnyi fegyházbüntetést helyben hagyták, s azt is, hogy az elítélt feltételes szabadságra nem bocsátható.

D. Lajos védője a tárgyaláson kiemelte, hogy a Balla Irma fejét és koponyáját ért sérülések önmagukban nem vezettek volna az asszony halálához. Végzetesnek a nyakat ért sérülés bizonyult, ami szerinte valamilyen robbanásszerű indulat, mérhetetlen gyűlölet megnyilvánulása lehetett. A terheltre azonban ezt a halált okozó cselekményt nem lehetett rábizonyítani.

Az ítélőtábla szóban kihirdetett ítélete alapján

a bíróság annyiban egyetértett ezzel, hogy csak az emberölés kísérlete igazolható, mert a szakértői vélemények alapján nem zárható ki: nagyon rövid időn belül, egy-két óra különbséggel „több részletben valósult meg az elkövetés”. Az ítélet részletes írásbeli indoklásának ismerete nélkül ezt nem szeretnénk kommentálni.

Annyi mindazonáltal felvetődik, életszerű-e, hogy egy elkövető péppé veri az áldozata arcát és fejét, majd utána egy-két óra különbséggel jön valaki, aki befejezi a cselekményt, s végez a még élő emberrel. A kriminalisztika történetében ilyesmire vélhetően kevés példát találnánk. Erre a rejtélyre a verdikt írásba foglalt indokolása – amit egyelőre senki nem ismer – talán majd választ ad.

Ami viszont bizonyos:

a Debreceni Ítélőtáblának a Balla Irma ügyében hozott jogerős ítélete nyitva hagyott egy nem elhanyagolható kérdést: akkor tulajdonképpen ki ölte meg az asszonyt? D. Lajos a verdikt alapján legfeljebb kísérletet tett rá, bár ennek a büntetési tétele éppen annyi, mint a befejezett bűncselekményé.

A vádlott a törvényben szabályozott középértéket pedig tényleg megkapta – ami éppen 15 év –, mert a büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést például nyereségvágyból követik el, és ehhez nem is kell a különös kegyetlenség, mint újabb minősítő körülmény, amit a tábla törölt a vádpontok közül. Szóval a 15 év akár rendben is lenne.

Ám erősen kérdéses, hogy mi lesz az ügy folytatása

A szakértői vélemények alapján nem zárható ki: nagyon rövid időn belül, egy-két óra különbséggel „több részletben valósult meg az elkövetés” – indokolta a bíró a döntést. Ám akkor ki a „többi részlet” – a tényleges emberölés – tettese? Jól tette-e a bíróság, hogy az általa sem vitatott bizonytalansági tényezőket figyelmen kívül hagyva hirdetett jogerős ítéletet?

Ismételjük: tartózkodunk egy kihirdetett verdikt minősítésétől, de a következményektől nem tekinthetünk el. Ki a gyilkos? És ezek után mi lesz Schönstein Sándorral, akit bizonyítottság hiányában mentettek fel? Ha még lóg a levegőben, ki a valódi tettes, az áldozat fia sem kaphat igazi elégtételt, hiszen nem bűncselekmény hiányában, hanem csak bizonyítottság hiányában mentették fel.

Forrás

Magyar György: Balla Irma-ügy: ítélet van, de még mindig nincs meg a valódi gyilkos 1

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét