Magyar György: Bűncselekmény lesz a keresztény egyházak érdemeinek tagadása is?

A keresztény kultúra védelme „az állam minden szervének kötelessége” – tartalmazza egyebek mellett az alaptörvény hetedik módosítása. Az államfő aláírta az új rendelkezést, az a Magyar Közlönyben megjelent, s már hatályban is van.

De vajon mi következik ebből?

„Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette” – ezzel jelent meg először az alkotmányban a rendszerváltozás óta a keresztény fordulat. De az alapvetések között ez is olvasható: „Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait”.

Nemigen tudni, mit keresnek egy modern alkotmányban ilyen fordulatok, hiszen efféle dokumentum feladata például az lenne, hogy ideológiamentesen rögzítse az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit, illetve a hatalomgyakorlás korlátait, s védje meg a polgárait az állami túlkapásokkal szemben.

További zavart okozhat, hogy a Fidesz alaptörvénye ígéri:

„megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét”. Ha már az elmúlt évszázad viharaiban tényleg részekre szakadtunk, nem lehet könnyű feladat megőrizni nemzetünk szellemi és lelki egységét. Hogy ez 2012 – a fideszes alkotmány hatályba lépése óta – miként sikerült, döntse el ki-ki maga.

És most harmadjára is előkerül az alaptörvényben a kereszténység, talán minden eddiginél kevésbé értelmezhető tartalommal: „Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége”. Már az önazonosság tartalmának meghatározása is problémát okozhat, a keresztény kultúra védelmezésének állami kötelezettsége viszont egyenesen abszurd.

De nézzük az alaptörvény módosításához fűzött előterjesztés indokolást, hátha okosabbak leszünk.

Csakhogy nem leszünk, mert az igazságügy-miniszter jegyezte eredeti javaslatban csak annyi szerepelt, hogy „Magyarország alkotmányos önazonosságának védelme az állam minden szervének kötelessége”. A miniszter ezt frappánsan azzal indokolta, hogy világossá kell tenni: „Magyarország alkotmányos önazonosságának védelme az állam minden szervének kötelessége”.

Vagyis: érdemi érvelés helyett megismételte a törvény szövegét, ami azért elég komolytalan, mert vesztegethetett volna legalább néhány szót arra, mi a csuda az önazonosság.

A keresztény kultúra védelme viszont az Országgyűlés törvényalkotási bizottságának összegző módosító javaslatában került elő. Az abban foglalt indokolás szerint „Európában jelenleg olyan folyamatok zajlanak, melyek eredményeképpen Európa hagyományos kulturális arculata átalakulhat. Keresztény kultúra nélkül nincs Európa és Magyarország. A keresztény kultúra olyan egyetemes érték, amelynek megőrzése kiemelten fontos, ezért szükséges az állam védelmező szerepének az alaptörvény rendelkezései között történő megjelenítése”.

Ettől sem lettünk okosabbak

– illetve legfeljebb annyival, hogy az eredmény és a következmény fordulatok közötti különbséget a bizottság nem ismeri –, miközben fontos kérdés lenne, hogy tulajdonképpen mi az állam dolga a keresztény kultúra megőrzésében. Az alaptörvényből kiindulva, amely szerint „mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához”, valószínűleg semmi. Illetve annyi mindenképpen, hogy biztosítsa a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való jogot.

A hatalomnak e tekintetben pedig semlegesnek kell(ene) maradnia, elismerve, hogy lehetünk ateisták, illetve követhetjük bármely más vallás tanításait is. Így eléggé visszás, hogy az alkotmány kiemelten kezeli a keresztény kultúra megőrzését, hiszen mennyivel alávalóbb, aki egyáltalán nem vagy másként hisz istenben? Csak jelezzük: a szekuláris állam, amely nem avatkozik bele vallási kérdésekbe, nem mai találmány.

Visszatérve az eredeti kérdésre: mit jelent, hogy a keresztény kultúra védelme valamennyi állami szerv feladata?

Az erről szóló előterjesztés indokolásából ez egyáltalán nem derül ki, ám talán születnek végrehajtási rendelkezések, hogy e kötelezettség teljesítésének a szabályait meghatározzák. Különben ugyanis az egésznek semmi értelme, mert nincs olyan hatóság, amely tartalommal tudná kitölteni ezt az alaptörvényi passzust.

Egyelőre azonban csak találgatni tudunk. Például jut eszünkbe a Btk., amely szerint aki „nagy nyilvánosság előtt a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Ennek analógiájára jöhet majd egy újabb tényállás,

amely büntetni rendeli, ha valaki tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel a keresztény egyház érdemeit. Esetleg börtönbe mehet, aki emlékeztet arra, hogy egykor véres vallásháborúkat hirdettek, eretnekeket égettek, a hit nevében eszméletlen vagyonokat halmoztak fel. Vagy szankcionálni kell, ha például a sajtó felemlegeti, hogy katolikus papok sora keveredett a pedofília gyanújába? Netán következménye lesz annak, ha valaki elmulasztja az aktuális misét? S azzal mi történik, aki nyilvánosan kifejti azon véleményét, hogy isten pedig nem létezik?

Az alaptörvény ilyen módosítása a demokrácia szégyene, már ha Magyarországon egyáltalán beszélhetünk még demokráciáról.

(forrás: magyarugyved.blog.hu)

Zavart okoz a kötelező keresztényvédelem

Rasszizmus a keresztény álarc mögött – üzenet Szöulból

A keresztény értékek iránt elkötelezett kormány a menekültek világnapja alkalmából börtönzi be a segítőket

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük