Magyar György: Ha Orbán szemet vetett a Karmelita kolostorra, a nemzeti örökség védelme nem számít?

Egy 2014 szeptemberi kormányrendelet a Karmelita kolostor átalakításával kapcsolatos beruházást nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította, így számos rendelkezés alkalmazását kizárták. A Miniszterelnökség épülete, az „Orbán-palota” ezért valószínűleg jogszabályok figyelmen kívül hagyásával valósulhatott meg.

Urizál az Orbán-kormány?

A második világháború előtti időszak restaurációjára törekszik? Lehet mindebben valami, de most inkább csak jogi szempontból kívánjuk áttekinteni, mi történt a Miniszterelnökség Karmelita kolostorba költöztetése kapcsán, mert az egész, máig vitatott folyamat erősen aggályosnak tűnik. Információnk szerint ugyanis a műemléki védettséget élvező épület átalakítása kapcsán nem feltétlenül mentek rendben a dolgok.

Kezdjük mindjárt az alaptörvénnyel:

„a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam is mindenki kötelességes”.

Az örökségvédelmi törvény alapvető célja pedig az, hogy

„a nemzeti és az egyetemes történelem során felhalmozott kulturális örökség feltárásának, tudományos feldolgozásának, megóvásának, védelmének, fenntartható használatának és közkinccsé tételének törvényi feltételeit megteremtse”.

A védetté nyilvánított kulturális javakat pedig hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság és a kutatás számára.

A jogszabály azonban különbséget tesz a kulturális javak és a műemléki értékek között

Ez utóbbi körbe tartozik

„minden olyan építmény, történeti kert, történeti temetkezési hely vagy sajátos terület, valamint ezek maradványa, továbbá azok rendeltetésszerűen összetartozó együttese, rendszere, amely hazánk múltja és a magyar nemzet vagy más közösség hovatartozás-tudata szempontjából országos jelentőségű történeti, művészeti, tudományos és műszaki emlék alkotórészeivel, tartozékaival és beépített berendezési tárgyaival együtt”.

A műemléki érték tekintetében tehát más a szabályozás: ezek esetében a

„hatóság élet-, illetve vagyonbiztonság, továbbá a védett érték megóvása érdekében megtilthatja, korlátozhatja, vagy előzetes engedélyhez kötheti a látogatást, megtekintést”.

A tiltásra így tényleg okot szolgáltathat, ha egy műemlékké nyilvánított épületbe védett személy költözik be, de ez eléggé erőltetett jogértelmezésnek tűnik, hiszen a Parlament is rendszeresen látogatható, miközben ott tavaly decemberig legalább egy védett vezető, a miniszterelnök irodája működött.

De ezen is lépjünk túl,

s törődjünk bele, hogy egy védett nemzeti értéket hétköznapi halandó mostantól legfeljebb kívülről és kellő távolságból tekinthet meg. Térjünk vissza inkább a kulturális örökség védelméről szóló törvényhez, amely szerint

„tilos a kulturális örökség elemeinek veszélyeztetése, megrongálása, megsemmisítése, meghamisítása, hamisítása”.

A Btk pedig úgy rendelkezik, hogy

„aki a tulajdonában álló műemléket, védett kulturális javak körébe tartozó tárgyat vagy a tulajdonában álló ingatlanon lévő régészeti lelőhelyet megrongálja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Nem hoznánk bele az ügybe a büntetőjogot, az viszont tény, hogy a Karmelita kolostor a budapesti világörökségi helyszín része, ezért a világörökségről szóló törvény rendelkezéseit is be kellene tartani. Így Magyarországnak előzetesen értesítenie kell a párizsi Világörökségi Központot az olyan felújításokról, átalakításokról, amelyeknek a kiemelkedő egyetemes értéket befolyásoló hatása lehet. Ebbe a körbe tartozhat például a kolostor homlokzatára épített erkély, amely az eredeti épületnek nem volt része. Az UNESCO szerint azonban csak az állagmegóváshoz kértek 2016 tavaszán hozzájárulást, ami nem egyenlő a hozzáépítéssel.

A Karmelita kolostor kapcsán ugyanakkor felvetődnek más kérdések.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük