– Csokit, vagy csalunk! – kiabálták, rikoltották, makogták, sipították, bömbölték, ki-ki a saját természete szerint. Félrelöktek, ahogy döbbenten álltam ott a kapuban, elszaladtak mellettem vihogva és csivitelve, beözönlöttek a házba, felprédáltak mindent, amit találtak; vitték a hűtőből a parizert, a szobából az állólámpát, a kutya kosarát, a macskák vacsoráját, a konyhai hokedlit, a fél doboz cigimet, a párnacihát, de még a régi telefontöltőt is a Nokia 3210-eshez, ami nincs meg már vagy tíz éve. Többször ki akartam dobni azt az okafogyott töltőt, de mindig úgy gondoltam, hátha jó lesz még valamire.

Már messze jártak, mikor észrevettem, hogy bizony, a csokit is elvitték, mégis csaltak. Ó, a hazudós, neveletlen kis lurkók!

Hello Wien
Pixabay

(Szerző: Konok Péter)

Kapcsolódó

Konok Péter: Beszámoló a “Sír, Hol Nemzet Süllyed El” Országos Sírásóversenyről

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét