Konok Péter történész szinte minden írása egy-egy apró, fájdalmasan nevetséges szatirikus mestermű. Ez a mostani Helloween-re készült szösszenet még ezek közül is kiemelkedik gyilkos humorával.
Use your ← → (arrow) keys to browse
Megosztás
– Csokit, vagy csalunk! – kiabálták, rikoltották, makogták, sipították, bömbölték, ki-ki a saját természete szerint. Félrelöktek, ahogy döbbenten álltam ott a kapuban, elszaladtak mellettem vihogva és csivitelve, beözönlöttek a házba, felprédáltak mindent, amit találtak; vitték a hűtőből a parizert, a szobából az állólámpát, a kutya kosarát, a macskák vacsoráját, a konyhai hokedlit, a fél doboz cigimet, a párnacihát, de még a régi telefontöltőt is a Nokia 3210-eshez, ami nincs meg már vagy tíz éve. Többször ki akartam dobni azt az okafogyott töltőt, de mindig úgy gondoltam, hátha jó lesz még valamire.
Már messze jártak, mikor észrevettem, hogy bizony, a csokit is elvitték, mégis csaltak. Ó, a hazudós, neveletlen kis lurkók!