„Magyargyűlölőzés”, a szélsőjobbos nagyonhülyék nünükéje
Megosztás
Ahhoz, hogy megkapd a „magyargyűlölő” címét elég annyi, hogy gyanakvással fogadd az újabb és újabb, jobbszélről induló és a fideszesekig elharapózó divatokat.
Ahhoz, hogy megkapd a „magyargyűlölő” címét elég annyi, hogy gyanakvással fogadd az újabb és újabb, jobbszélről induló és a fideszesekig elharapózó divatokat.
Ha biztos távolságból szemléled az árpádsávos, turulos, tarsolylemezes, gárdista-ruhás fesztiválokat, a kokárda és a „nemzeti” jelző lenyúlását, a wassalbertes, irodalmi „reneszánszt”, soha nem létezett múltra hivatkozó, alaptalan gőgöt mindenki mással szemben, gyanús leszel. Ha úgy látod, hogy az efféle divatok „valahogy” mindig együtt járnak sötét eszmék és irányzatok élesztgetésével, máris megkapod a „magyargyűlölő” jelzőt.
Nem érdemes bizonygatni
Természetesen Judith Sargentini, európai parlamenti képviselő is „magyargyűlölő” lett, miután nagy munkával teljes körképet adott a magyarországi rezsim pusztító tevékenységéről. Szegény Sargentini, miután érzékelte, hogy mivel gyalázzák, külön hangsúlyozta, hogy szó sincs ilyesmiről, ismeri és szereti Magyarországot, a magyar kultúrát, jól érzi magát nálunk, szívesen barátkozik magyarokkal. Sőt, éppen ezért, a magyarok sorsáért is aggódva tartotta nagyon fontosnak az Orbán-rezsim berendezkedése miatti vészjelzést.
Csakhogy teljesen hiába bizonygatja bárki, hogy ő nem „magyargyűlölő”, ezt a jelzőt nem a tények alapján osztogatják. Nem „csak” kritikus szellemű külföldieknek, hanem magyaroknak is, persze.
Így fullad röhejbe a „magyargyűlölőzés”
Azok, akik gondolkodás nélkül, magyar honfitársakat is szívesen „magyargyűlözőnek”, gyakran bizonygatják, hogy ők mennyire, de mennyire befogadók, csak hát vannak ezek a hálátlanok, ugye.
Nagy izgalmukban azonban elkövetnek egy nevetséges hibát: amikor a nekik nem tetsző magyarokat is nem-magyarnak próbálják minősíteni, éppen a magyarok jelentős részét akarják gyalázni. Hadd menjen tönkre minden, ami még úgy-ahogy egyben van mifelénk.
Természetesen gyakran próbálkoznak azzal, hogy ők „csak” válaszolnak. De a szélsőjobbos ámokfutókat nem azért támadjuk, mert ők magyarok. Efelől nincs kétség, ők is magyarok – elég baj az nekünk, hogy milyen sokan vannak, akik közös hazánkat igyekeznek minél elviselhetetlenebbé tenni.
A szélsőjobbos nem „magyargyűlölő”, hanem alaposan eltévedt, vagy nagyon is tudatosan furkálódó magyar. Egyszer akár még meg is jöhet az eszük. De ez már egy másik történet.
