Orbán Viktor: „Nemcsak a magunk érdekében, bár mi is emberből vagyunk, nem csak a saját személyes becsületünk érdekében, bár az is fontos, hanem az ország érdekében. Tehát világossá kell tenni: ha valaki idesuhint, akkor arra számíthat, hogy olyan lesz a fogadj’ Isten, amilyen az adjon Isten volt.”


Azért itt a baj nem kicsi!

Azt talán ne is vesézgessük sokáig, hogy azokban a műintézményekben, ahol sok fehérruhás ápoló van, és a szobákban csak kívülről van kilincs, teljesen bevett gyakorlat a fejedelmi többes. Kapnak gyógyszereket, néha kis súlyfürdőt, és az állapotuk szépen megmarad a kezelhető szinten. Nem hőbörögnek, nem fenyegetőznek. Általában ezek szelíd Napóleonok, Zeuszok, oroszlánok, ilyesmik. Ki minek képzeli magát, akarom mondani: magukat. Ott valahogy jól mutat. Elfogadja az ember.

Egy politikusnál kevésbé.

DE ÚGY GONDOLOM, AZ, HA EGY ORSZÁG MINISZTERELNÖKE a maga fejedelmi többesében, GYAKORLATILAG NYÍLTAN MEGFENYEGETI AZOKAT, AKIK SZÁMON MERIK KÉRNI RAJTA – elnézést naccs’úr! Rajtuk! – HOGY MIÉRT IS LOPJA SZÉT ÜZEMSZERŰEN TÍZMILLIÓ EMBER ÉLETÉT, JÖVŐJÉT, nyilvánosságra merik hozni, hogy a „prime minister” – latin szó. A minister eredeti jelentése, bármennyire is meglepő, nem az, hogy Orbán Viktor, hanem az, hogy szolga.

A nép szolgája!

– az állami megrendeléseken hízó oligarcha milliárdos gépén repked, és mindezen fenyegetések az elfoglalt, eltaposott, közszolgálatinak csúfolt szennypropaganda rádiójában, ráadásul az ország érdekének kikiáltva hangzanak el, nos, AZ A VÉG!

Politikus lejjebb már nem süllyedhet.

Orbán most ért le! Megérkezett. Ez már a fenék. Emberségnek, józanságnak, politikának a legalja! A gusztustalan iszapban pedig feldereng a körmök letépésének, vesék leverésének, a fekete autók hajnali menetének egyre valóságosabb képe. Természetesen mind-mind szigorúan az ország érdekében.

Csak retek diktátorok fogadnak el ajándékokat retek oligarcháktól, és az ajándékok amúgy adókötelesek!

És az ország egy beteg, bomlott, ördögi elme pszichózisában vergődik. Süllyedünk vele, acsarkodunk egymásra, Európára, az egész világra.

Mindezt huszonnyolc évvel a rendszerváltás után. Itt tartunk!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét