A legrosszabb is jobb lesz V. – Magyarország Európa perifériáján

Csendesen ballag az elefánt és a kisegér át a néptelen hídon. Egyszer csak megszólal a kisegér: hallod hogy dobogunk? Mostanában Orbán Viktor ballag valahová, balján Oroszország, jobbján Kína.

Orbán talán éppen Ankara és Baku felé poroszkál Európa perifériáján,

s bár a két behemót nem feltétlenül Orbán vezércsillagát követi, annyi azért világosnak tűnik, hogy mind az orosz, mind a kínai befektetők – nemkülönben a kipcsak rokonság gazdagjai úgy vélik, hogy alkalomadtán egészen szép összegeket lehet keresni a baráti-rokoni Magyarországon – kiváltképp, ha a Keleti Nyitás neveze-tű világpolitikai jelentőségű kezdeményezés szárba szökken.  Nem mellékesen pedig Magyarország az Európai Unió, valamint a NATO tagja, ekképpen amolyan oldalkapuként is szolgálhat e közösségekbe.

Ha csupán ennyit tudnánk Orbán Viktor kormányának külpolitikájáról, már jó okkal írhatnánk le ismét: a legrosszabb ellenzéki kormánykoalíció is jobb lesz, mint valaha is volt a legjobb Orbán.

Lássuk a tényeket!

Az Állami Számvevőszék szakértői tanulmányt készítettek a magyar külkereskedelem tendenciáiról. Értékelésük szerint:

„…2013. és 2019. között – a keleti, majd a déli nyi-tás politikájának meghirdetése mellett (NGM, 2011.) – a magyar exporton belül 76,2 százalékról 80,4 százalékra növekedett az EU országokba irányuló kivitel…. Az importban szintén nőtt az EU országok részesedése, bár csak kisebb mértékben (a 2013. évi 73,1 százalékról 74,8 százalékra)“

Legfontosabb partnerünk az EU-ban, 2019-ban 27,7%-os aránnyal Németország, volt. Az importban (az EU-n kívülről) Kína (6,1%) és Oroszország (3,8%) voltak a magyar külkereskedelem meghatározó partnerei. Vagyis Magyarország számára az európai kapcsolatok semmiképp nem helyettesíthetők, uniós tagként az EU-val tengelyt akasztani – út a gazdasági öngyilkossághoz. Orbán Viktor ennek ellenére most lelte meg a kellő pillanatot ahhoz, hogy hirdetésekben adja ország világ tudtára, szándékában áll megreformálni az Európai Uniót.

Hogy miképpen?

Portálunkon erről már volt szó, a részleteket most inkább ne firtassuk, mert az ostobaság reklámozásának van határa. Több figyelmet érdemel az, hogy miként vélekednek az EU-ban más tagországok az Orbán-kormány viselt dolgairól. A Szabad Európa portálon megjelent elemzésben a következők olvashatók:

“Uniós felmérések szerint Magyarország a leginkább csalódást keltő tagállam. Az országról 2018. óta kialakult az a kép, hogy nem lehet vele számolni, illetve együttműködni. Egy olyan rendszerben, ami alapvetően a kompromisszumkeresésről szól és tárgyalásos megoldásokra törekszik, ez stigma, problémás pozíció. Jelzésértékű, hogy az egyik legutób-bi magyar vétó után Heiko Maas német külügyminiszter kijelentette, hogy az Európai Unió nem engedheti meg azt, hogy ilyen blokkolás megakadályozza a közös fellé-pést.“

Egyszerűen szólva a magyar kormányt már utálják az EU-ban

(A homofób pedofil-törvényt ért kifogásokra adott válasz után nyilván még inkább!) Már-már úgy tűnik, a magyar vezetők szórakoznak a vétójoggal, és alkalmilag zsarolásra használják azt, mindenben van valami védhetetlen különvéleményük, és rettenetesen féltik a nemzeti szuverenitást a közös döntésektől. A szuverenitás délibábja egyébként is Orbán vesz-szőparipája, pedig a szuverenitást a globalizáció mintegy automatikusan és szükségképpen korlátozza, mert mind Európában, mind a nagyvilágban a társadalmi-gazdasági folyamatok, a tudomány, a biztonságpolitika, környezetvédelem, vízgazdálkodás, energiagazdálkodás és még egy sor dolog nem lehet sikeres nemzetközi együttműködés nélkül. Mindehhez most különös gyorsasággal és súllyal csatlakozott a járványvédelem, amelyben Magyarország ismét egyéni utat követett a szuverenitás jegyében – és most állítólagos két hónapos nyitási előnyünkkel együtt megnézhetjük magunkat, mert nem tudjuk, ki védett és ki nem.

A nemzeti szuverenitás jegyében folytat a kormány igen költséges, már-már eszelős fegyverkezést,

amely részben indokolható a NATO-ban vállalt kötelezettségeinkkel, de erősen kétséges, hogy a választott fegyverek valóban az ország védelmi képessége-inek erősítésék szolgálják-e, vagy újabb sajátos üzleti vállalkozások, amelyek az Orbán Viktor rokoni és baráti kör bevételeit hivatottak gyarapítani. Az adózók, akik a számlákat fizetik, természetesen mit sem tudnak sem a védelmi politika sem a külpolitika-külgazdasági politika hátországáról, s arról végképp semmit, hogy a nagyvilágban kószáló vakcinabeszerzési szakértő, főfürkész és portyázó Szijjártó Péter milyen megfontolásból lett a vezetője a (ki tudja, mire jó) újranyitást levezérlő gazdasági operatív törzsnek, s aki legszívesebben baráti országok nagyköveteit rendeli be kioktatásra.

Magyarországnak valójában nincs külpolitikája, minden lépését belpolitikai, főként választási szempontok határozzák meg.

A visegrádi együttműködés is inog, például Lengyelország egészen másként viszonyul Oroszországhoz, mint Orbán. Az új irány pedig eléggé aggasztó, Magyarország kínai és orosz megállapodásairól a közvélemény szinte semmit nem tud. Már az is kétséges, hogy az ország ezeknek valaha is hasznát látja. A kínai beruházások jobbára befolyás megszerzését célozzák, és biztonsági szempontból is kockázatosak.
És bizonyára sokan emlékeznek még Orbán gúnyos mosolyára, amikor mesélt az ő pávatáncáról. Vagy amikor Brüsszelből hazatérve derűs képpel csevegett arról, hogy régi katonaként milyen könnyedén vette a hátára „ezeket a libernyákokat.“ Meglehet, akkor is pénzosztásról volt szó, Orbánnak kizárólag ez a fontos az EU-ban, hogy az európaiak közös pénzéből vajon mennyi jut, sőt mennyi jár nekünk, magyaroknak, pontosabban a magyar kormánynak. Mert mi jók vagyunk. Jobbak mint mások, jobbak mint a szomszédok,

„nekünk senki nem mondhatja meg, hogy mit tegyünk, hogy mit tehetünk!“

Ez az, aminek végét kell vetni! Vajon remélhető az ellenzéktől, hogy programjában a realitások alapján vázolja fel az új kormány követendő külpolitikáját?

„Több Európa”

Az ellenzéki győzelem esetén felálló koalíció amolyan régiúj külpolitikai irányt, hitvallást javasol a választóknak programvázlatában:

„Magyarország a nyugati értékek iránt elkötelezett, Szent István óta Európához tartozó ország. Meg kell erősíteni helyét a világ legerősebb politikai szövetségében, visszaállítva a kölcsönös bizalmat szövetségeseinkkel, az értékeket és érdekeket egyensúlyba hozva, Magyarország euroatlanti elköteleződését egyértelművé téve. Külpolitikánk legfontosabb célja a béke megőrzéséhez, a háborús és hidegháborús veszély elhárításához való hozzájárulás. Ezt a célt a magyar külpolitika hagyományos hármasának szem előtt tartásával kívánjuk szolgál-ni: (1) az euroatlanti integráció erősítése; (2) a térség országaival való baráti viszony; (3) a határon túli magyarok jogegyenlőségének támogatása.“

Az új kormány visszatérne a 2010. előtti „értékalapú” külpolitikához.

„A közép-európai stratégiának nem önálló hatalmi pólusképzésre, külön utas megoldások keresésére kell fókuszálnia az Európai Unió ellenében, hanem olyan közös pozíciók kialakítására, amelyek az EU egészének – és ezen belül Magyarország – fejlődését egyaránt célozzák”

– olvasható a program Európai Magyarország című fejezetében.

„Tevékenyen kell részt venni az uniós szomszédságpolitika megvalósításában és tovább-fejlesztésében, mert elsődleges fontosságú, hogy az Uniót a stabilitás, a biztonság és a prosperitás övezete vegye körül”

– a program, ennek értelmében támogatja a Nyugat-Balkán uniós integrációját. A vitairat megállapítja:

“A magyar külpolitika a rendszerváltás óta nem volt olyan veszélyes stratégiai úttévesztésben, mint ma. Hazánkat ma elsősorban nem a hagyományos, államközi fegyveres konfliktusok kiújulása fenyegeti. Újfajta regionális és globális biztonsági kihívásokra kell felkészülnünk: a terrorizmussal, a dezinformációval, és a szomszédos régiókban kialakult konfliktusok hatásaival kell felvennünk a harcot. Az autoriter rezsimekkel – Putyinnal, Erdogannal és a Kínai Kommunista Párttal – egyre szorosabbra fűzött szövetség ellentétes értékeinkkel, nemzetbiztonsági kockázatot jelent és erősödő bizalmatlanságot ébreszt Magyar-ország természetes szövetségesei körében. A lehető legnagyobb mértékben meg kell tisztítani az országot az orosz befolyástól, valamint határozottan fel kell lépni Kína egyre aktívabb pozíciófoglalási kísérleteivel szemben.“

Vagyis az Orbán-kormány politikájában formálódó erős, már-már szövetségi kapcsolatok helyébe a kölcsönös érdekeknek megfelelő partneri viszony léphet

Az Európai Unió tagországaként a program megerősítené a szövetségen belüli kap-csolatainkat. A pénzügyi feltételek teljesítése esetén csatlakoznánk az euró-övezethez, mert ez pénzügyi oldalról biztosan stabilitást adna az ország gazdaságának – (akármennyire ellenzi is a magyar eurót Matolcsy György). Ugyanakkor a lehető leggyorsabban csatlakoznánk az uniós ügyészséghez, s ezzel is elejét vennénk a jelenleg már példátlan korrupciónak. A program készítői remélik, hogy ezt a vázlatot a választók kiegészítik saját megjegyzéseikkel, ötleteikkel a kozosalap.hu portálon, hiszen ez csak tervezet, amely az ellenzéki szövetség minimumelképzelése, s minden bizonnyal témáiban is, céljaiban is gyarapításra szorul.

Ceterum censeo: ha Orbán Viktor győz a választásokon, kivezeti az országot az Euró-pai Unióból.

 

magyarország

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük