Blogbazár
Magyarosch kakofónia
Sajátos a mi gyűlölettel terhelt körmagyarunk. Generációkon keresztül ível a bűnbakkeresés. Kit az anyjával, apjával, nagyszülőjével, társával, testvérével, de még a sokadik felmenőjével is támadni lehet, s persze támadják is azok, akiknek a politikai érdekük, haszonszerzésük úgy kívánja.
Okkal vagy ok nélkül, szinte mellékes is
De így van ez az emberi kapcsolatokkal is. Ki kivel, és miért beszélt, találkozott, stb. És így van ez a bőrszínnel, vallással, nemi identitással, szóval minden olyannal, amiben a gyenge jellemek megtalálhatják a magyarázatot arra, hogy magasabbrendűbbnek képzeljék önmagukat egy másik embernél, vagy embercsoportnál. Persze az ilyen ” megtalálások” leginkább önleleplezések.
A valódi üzenetük az, hogy a gyűlölködők félnek és rettegnek attól, hogy beismerjék; az általuk ” gyengébbnek”, „másodrendűnek” ítéltek semmivel sem kevesebbek, mint ők. Nem is lehetnek, hisz minden ember egyenlőnek születik. Persze ennek belátásához, belátási képesség is szükségeltetne.
Néha úgy tetszik, mindenki jobban ismeri egy másik ember életét, mint a sajátját
Könyörtelen, hazug, embertelen ítélkezések és tényszerű igazságok mosódnak össze. Minél jobban nő azoknak az üzeneteknek, kijelentéseknek a száma, melyek nem a tényleges bűnökre és elkövetőikre ( pl.lopás, csalás, korrupció, stb.) fókuszálnak, hanem arra, hogy származási, vallási, nemi, stb. alapján
„bűnösökké”
címkézzenek embereket, embercsoportokat; biztosak lehetünk abban, hogy rossz irányba megy a társadalmunk.
Meglehetősen igazságtalan a sorstól, hogy mi magyarok minden időben képesek vagyunk megtalálni az ellenségképeinket, és nagy hangerővel semmi kis szívünkből rendre kiszorítani a humánumot.
Akadnak kivételek is, hogyne akadnának, csakhogy a kivételek hangja rendre elvész a magyarosch kakofóniában.
