A „kormány” még reménykedik, hogy nem kell bocsánatot kérnie – hát húzza az időt.


[mnky_ads id=”10551"]

Van, amikor könnyű, és van, amikor nehéz bocsánatot kérni. Az ember elkövet valamit, amit hosszabb-rövidebb idő után megbán; aztán meg kell győznie magát, hogy illik bocsánatot kérni. És megteszi. Előfordul bármelyikünkkel.

[m[mnky_ads id=”10552"]p>

A bocsánatkérést illik elfogadni. Ha őszinte.

A magyar „kormánynak” is bocsánatot kell kérnie, legalábbis a jogerős bírói ítélet szerint. És nem is akárhogy: 30 napig…

Ám ezt valahogy nem akarja megtenni.

Teljesen érthető: a bírói ítéletet nyugodtan lehet kiterjesztő módon értelmezni –  nemcsak a Helsinki Bizottságot rágalmazta a tudatosan aljas, antiszemita célzatú és hazug sorosozással és a többi ocsmánysággal, hanem még nagyon sokakat.

A Helsinki Bizottság perelt, és megnyerte a pert. A többiek nem pereltek. És a magyar társadalom sem perelt – pedig…

A kormány egész uralma hazugságra épül

A „kormány” ugyanis a Helsinki Bizottságot hosszú ideje folytatott, gyűlöletre uszító hecckampány keretében rágalmazta: erről mondta ki a bíróság, hogy hazugság.

Csakhogy ha az hazugság, akkor bizony minden ahhoz hasonló is hazugság! Az egész uralmuk hazugságra épül.

Ezt persze sokan tudjuk. Azok is tudják, akiket nem érdekel; akik mindennek dacára ezért vagy azért hívei, kliensei, haszonélvezői vagy éppen cselédei, rabszolgái a nemzetikeresztény kurzusnak.

A kormánynak az egész társadalomtól kellene bocsánatot kérni

Ha a Helsinki Bizottságtól bocsánatot kell a „kormánynak” kérnie, akkor a többiektől, az egész magyar társadalomtól is. És új választást kell kiírnia – addig ügyvezető „kormányként” kellene működnie…

Mert a választást a szó legteljesebb értelmében elcsalták: elbitorolták az országot, és minden módon hazudtak. És nem csupán a választást: egész uralmuk kezdettől hazugságokra épül.

Persze új választásnak mondjuk egy év után volna értelme: addig le kellene mondaniuk minden hazudozásról – és persze a tolvajlásról, a rablásról is…

Akár rögtön le is mondhatnának

Képzeljük el: egy évig visszaállna a normális rend. Volna sokszínű és többé-kevésbé tisztességes sajtó; a „kormány” tagjai akkor tájékoztatnák, ha van érdemi mondanivalójuk; a sorosozás és a többi mocskosság megszűnne… Egy év után aztán lehetne választani…

Vagy mégsem. Ha meggondolom, a „kormány”, ha bocsánatot kérne, tulajdonképpen rögtön le is mondhatna, és föladhatná magát… Ha volna kinek.

Szóval nem akarnak bocsánatot kérni. Igazából persze nem is kell, hiszen komolyan senki sem fogadhatja el: minden aljasságot tudatosan, előre megfontoltan, aljas indítékból, folytatólagosan és bűnszervezetben követtek el.

Nincs bocsánat!

Bocsánatot kérnek – és mondjuk azt, hogy ugyan, nem történt semmi..? Megtehetnénk, ha nem tudnánk: mindent ugyanúgy folytatnak, ahogy eddig: éppen most készülnek „Nemzeti Konzultációs Központot” létrehozni….


Egészen bukásukig folytatják. Vagy az egész ország bukásáig.

És tudják, hogy nincs bocsánat. Amit elkövettek és elkövetnek napról napra, az nem megbocsátható.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét