Maradunk az Unióban! Nincs kiutunk Európából. Vagy mégis?

Illetlenség szerzőként magamat idézni, de most elöljáróban kénytelen-kelletlen arra kell emlékeztetnem portálunk olvasóit, hogy az utóbbi hónapokban nem egy írásomban említettem: “Orbán Viktor, ha a jövő tavasszal győz a választásokon, kivezeti országunkat az Európai Unióból.“

A legutóbbi kötcsei pikniken a Fidesz elnöke azonban ennek épp az ellenkezőjét jövendölte,

mondván: mi, magyarok …„még akkor is, hogy ha az EU szétesik, mi ott leszünk az utolsók között, tartjuk az utolsó gerendát, és azon fogunk dolgozni, hogy a szétesést megállítsuk és visszafordítsuk”.

De vajon miért is esne szét az EU?

A miniszterelnöknek Kötcsén erre is volt tipp-je:

“… a magyaroknak az elmúlt évtizedekben az Európai Unió volt a „legélhetőbb keret”, ugyanakkor „óriásiak a kihívások!. … vannak olyan politikai erők, brüsszeli bürokraták, baloldali liberális csoportosulások, NGO-hálózatok és médiumok is, amelyek ideológiai konfliktusokat éleznek ki, és ezek az EU összeomlásával fenyegetnek….a legtöbb országnak az uniós tagság előny, de az eurózóna “recseg-ropog”, és erre nincs adekvát válasz Brüsszelből.“ (SZER)

Orbán Viktor tehát egyfelől hangsúlyosan kifejezte a közösség iránti elkötelezettségét, de azért megemlítette: van esély arra, hogy az Unió a fejünkre omlik – kezdve például az eurózónán. A kommentárok mégis általában Brüsszel iránti fordulatként értékelik a kötcsei beszéd kiszivárgott részleteit, pedig gyanítható, hogy Orbán politikájában már megint nem arra kell figyelnünk, amit mond, hanem arra, amit tesz. (Elvégre ezt ő, maga kérte néhány éve!)

Első helyen bizonyára szeretne hozzájutni ahhoz a 2500 milliárd forint helyreállítási támogatáshoz,

amelyet az EB mindenféle jogi hiátusokra hi-vatkozva most visszatart. A magyar kormány hihetőleg kénytelen kissé gazsulálni Brüsszel előtt, hogy megkapják a rettenetesen hiányzó pénz legalább idén esedékes első részletét. (A Karmelita kolostor és Brüsszel viszonyának javításában szerepe lehet a német nagytőke befolyásának is, mert például az autógyárosok aligha vennék jó néven Orbántól, ha országostul megkísérelne kilépni az EU-ból.) Ámde hogy az orbáni szónoki fordulatot Magyarországról, mint az EU utolsó bástyájáról, nem kell túlértékelni, azt mutatja az a fényes elmékre valló kormányhatározat, amelyet Lengyelország pénzbüntetésének kilátásba helyezése okán a magyar kormány közzétett a Magyar Közlönyben.

„Varga Judit igazságügyi miniszter helyzetértékelése nyomán rendkívül felháborította a kabinet tagjait az Európai Bizottság Lengyelországgal szemben hozott 2021. szeptember 7-i döntése. Ebben … az Európai Bizottság „a tagállami szuverenitás számos elemét megsértve beavatkozott a lengyel jogalkotás menetébe, valamint a végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás viszonyrendszerébe”.

Egyben felhívták az igazságügyi minisztert, hogy vizsgálja meg az Európai Bíróság előtt folyamatban lévő eljárásba történő, Lengyelország melletti beavatkozás lehetőségét.“ – írta a Népszava.

Szép, hogy Magyarország kiáll a lengyel törvényhozási többség uniós jog elleni törvénye mellett.

Szolidáris! Szép, hogy ez a kormány-durci helyet kapott a Magyar Közlönyben, csak kicsit furcsa. De a legszebb, hogy a kormány határozatban kötelezi az igazságügyi minisztert

„hogy vizsgálja meg az Európai Bíróság előtt folyamatban lévő eljárásba történő, Lengyelország melletti beavatkozás lehetősé-gét.“

Mert ez már túl megy az abszurditás határán! Ilyen az, ha valakinek küldetéstudata van, és hatalom is társul hozzá. A Mathias Cor-vinus Collegium évnyitóján igazi, orbáni, ha nem is igazán új gondolatsort hallhatott az ünneplő közönség, érdemes egynémely fordulatát felidézni:

„Kelet és Kína felemelkedésében nincs semmi rendkívüli, az a logikus, hogy a világ-gazdaság centruma keleten van, és az, hogy a XXI. század Ázsia százada lesz, nincs semmi meglepő…. A Nyugat 400 éves sikerének titka Orbán szerint, hogy úgy hitték, a nyugati embernek feladata van a világgal, és cselekednie kell azért, hogy ezt beteljesítse.(Niall Ferguson brit történész könyve alapján .)

A küldetéstudat spirituális alapjai a kereszténységre vezethetők vissza

Ámde … a XXI. század elejére valami megváltozott, … egyre jobban az apokaliptikus hangulat jellemzi a nyugati társadalmakat….„A neomarxizmus veszi át a gondolatformáló intézmények irányítását.”…Elindult egy muszlim áradat is, új helyzetet teremtve a többi között Olaszországban, Belgiumban, Németországban, Franciaországban és Ausztriában is.

„Úgy tűnik, a Nyugat nem képes adekvát politikai válaszokat adni erre a problémára…. A magyarázat a Nyugat bénultságára, hogy a Nyugat fokozatosan elvesztette hitét a saját küldetésében, és egyre többet beszél arról, hogy a történelme nemsokára véget ér.“

– állítja Orbán és idézi a HVG. Ezek bizony eléggé sötét kilátások, itt áll előttünk pőrén a hanyatló Nyugat, amelyet előbb-utóbb felfal a muszlim dagály, no és első helyen persze Kína és egész Kelet, konkrétan talán az ázsiai kistigrisek csapata, netán a Türk Tanács országai. ((Csak kettős zárójelben és nagyon halkan jegyzem meg: Soros György, akinek Orbán szerint rettenetesen sok van a rovásán, a minap közzétett egy cikket, amelyben a Kínában várható konzervatív politikai fordulat esélyére figyelmeztet, s azt javasolja, hogy a Nyugat függessze fel kínai befektetésit, mert azok rövidesen veszélybe kerülnek.))

De ne félj Európa! A magyar itt áll a vártán, és megvédelmez!

Mi „Közép-Európában úgy gondoljuk, hogy küldetés nélkül kudarcra vagyunk ítélve. Nem lehet elveszteni a hitet abban, amit csinálunk. Aki elveszti a hitét, az elveszti az inspirációt, a jobbra törekvés motivációját és eljelentéktelenedik”

Orbán szerint mi, magyarok nem veszítettük szem elől a saját küldetésünket. …A magyar nyelv és kultúra egyedülálló, ami csak rajtunk keresztül és általunk létezhet. Korábban küldetésünk a kereszténység védelme mellett a Kárpát-medence védelme volt. Orbán szerint „ez a nyugatitól eltérő életfelfogást, életeszményeket eredményezett Közép-Európában. Mikor ő a genderről, a migránsokról, Brüsszel birodalmi hajlamairól beszélget nyugati vezetőkkel, a nyugatiak a vitákat “fejlődésbeli fáziskésésként” értelmezik, úgy gondolják, mi hátrébb tartunk, mert évtizedekig kimaradtunk a nyugati közösségből. Nem értik, hogy itt egy mély kulturális geológiai, filozófiai különbségről van szó. A magyarok szemében a munka hozzájárulás a sok száz éves hivatás teljesítéséhez, és minden gyermek egy újabb őrhely. Ezért is önérzetes minden magyar állampolgár és áll bele a szellemi, szakmai vitákba.“

Ajajajaj! Nincs ebben némi kis enyhe felsőbbrendűségi tévhit? Némi kis fajelmélet? Hungarista hungarikum?

És mily különös?! A miniszterelnök a gazdaságtudományi egyetemen megint nem szólt országunk gyakorlati bajairól, a gazdaság állapotáról, az inflációról, az euró drágulásáról, a járvány 4. hullámának veszélyeiről, a tanárhiányról, a közszolgálati dolgozók arcátlanul alacsony fizetéséről, az önkormányzatok megnyomorításáról és a nyugdíjasok mindennapi küszködéséről. Orbán Viktor miniszterelnök a fellegekben lebegve történelmi léptékű tükröt tartott a nemzet és a nagyvilág elé: ilyen nagyszerűek, küldetéstudatosak vagyunk, mi magyarok.

Ugyan ki törődik azzal, hogy a népünk felének segge kilóg a gatyájából.

Nagyon lelkesülten olvasgattam a beszédről szóló tudósításokat, emelkedettség töltött el, elvégre kivételes büszkeségre adhat okot magyarnak lenni ebben a hanyatló nyugati világban, amikor fénylő orcával Kelet felé fordulva igyekszünk majd fenntartani a recsegő-ropogó Európai Unió fejünkre omló utolsó gerendáit.

Még hogy Orbán Viktor nem akarja kivinni Magyarországot az EU-ból? Egy frászt nem!

Kukkantsunk bele néhány adat erejéig az Eurobarométer közvélemény-kutatási jelentésbe. A magyarok csak kevesebb mint harmada bízik abban, hogy a kormány helyesen használja majd fel a helyreállítási alapból kapott uniós támogatást. A magyarok nem bíznak saját kormányukban. Az Európában megkérdezettek több mint kétharma-da (a magyarok nagy többsége is) támogatja, hogy a kifizetéseket jogállami követelmények érvényesítéséhez kössék. (A megkérdezettek nem nagyon rettegnek Brüsszel birodalmi törekvéseitől – nem úgy mint Orbán!)

Van ennek az elmebeteg magyar miniszterelnöki küldetéstudatnak egy éppen aktuális és szembetűnő kóresete,

amelynek említése nagyon ide kívánkozik, s amely pontosan jellemzi a NER vezérkarának pillanatnyi szellemi állapotát. Szeptember elsején állami kitüntetést kapott a Miskolci Bölcsész Egyesület (most ne firtassuk, hogy ez mi légyen!?) vezetője, Gyárfás Ágnes, aki szerint őseink lófej formájú kristálytömbökbe táplálták be a magyar nemzeti kultúrkincseket. Ámde ezen kivételes szellemi vagyon rögzítésének és örökítésének technikáját héber írástudók 5000 éve felfedezték, ellopták, és azóta ezért próbálnak minket megrontani. A hölgy munkásságáról Váncsa István a Hócipőben remek méltatást adott közre. De az eset önmagában semmi figyelmet nem érdemelne, elvégre a lófej formájú kristálytömbök leírása (szellemi színvonalában) éppen csak egy-két fokozattal marad a laposföldhívők elméletei alatt, s ilyesmi bármely derék, csekélyke mértékben is retardált honfinak (honleánynak) eszébe juthat. De vajon mit gondolt az a miniszter, aki őt kitüntette? Ha megtudhatnám, alighanem rémület töltene el. Albert Einstein mondta:

„Úgy hiszem két dolog van, ami végtelen: a világegyetem és az emberi ostobaság, de az előbbiben nem vagyok biztos.“

Még az is lehet, hogy nekünk, magyaroknak az a küldetésünk a világ megváltása helyett, hogy tegyünk végre kísérletet magunk megváltására, és jövő tavasszal küldjük nyugodt és hosszú állami gondozásba Orbán Viktort és tettestársait, mielőtt az orbánviktori és a Gyárfás Ágnes-féle küldetéstudat elhatalmasodik rajtunk!

 

Maradunk az Unióban! Nincs kiutunk Európából. Vagy mégis?
illusztráció: V.K.
A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük