dr. Matlák Gábor: félni a Fidesz újabb kétharmadától

Ahogy 2010 előtt, az idei választásokhoz közeledve is tekintélyes, független értelmiségiek bizonygatják, hogy nem számít, ha Orbán pártja kétharmadot is kap, hiszen volt már kétharmada, azt is túléltük, és különben most is azt tesz velünk, amit csak akar. A Magyar Narancsban megjelent cikk ügyvéd szerzője, dr Matlák Gábor szerint azonban mindkét állítás hazugság, az igazság súlyos eltorzítása. 

Való igaz, hogy Orbánnak a NER első öt évében kétharmada volt, amit fel is használt arra, hogy a köztársaság helyébe a mai szörnyszülött államtorzót állítsa, de ebből még nem következik az a közkeletű tévedés, hogy a fülkeforradalom lezajlott, amit 2015 óta látunk, az már az új rendszer konszolidációja. A NER nem a korlátok közt lavírozni kénytelen Kádár rendszerére hajaz, hanem sokkal inkább Rákosi önelégült, határokat nem ismerő, mindent felforgatni akaró ámokfutására. Ahogy Rákosi és Gerő rendszerétől illúzió lett volna a konszolidációt várni, úgy Orbán és Lázár rendszerétől is az.

2010-ben mindenki számára kiderült, hogy Orbán valóban tanult a kudarcból, de azt, hogy a hatalmat a verseny felszámolására, a jogállami intézményrendszer lebontására kell felhasználni, nehogy a választók szeszélyéből a 2002-es vereség megismétlődhessen.

2014-ben a torz választási rendszer újból kétharmadhoz segítette, úgy, hogy – ezt kevesen tudják – a parlamentbe jutó pártokra leadott szavazatok többségét az ellenzék kapta. A nyugati világban egyetlen kormány sem regnál kétharmados többséggel úgy, hogy kevesebb szavazatot kapott, mint az ellenzéke!

Kész Zoltán veszprémi győzelméből Orbán azt tanulta meg, hogy nemcsak a mindenkori parlamenti többség, de a kétharmad is elengedhetetlen a fülkeforradalom továbbviteléhez, a kétharmadot pedig könyörtelenül arra kell felhasználni, hogy a kétharmad elvesztésének elvi lehetősége se álljon fenn többé.

Mert – minden látszat ellenére – komoly bástyái állnak még a hajdanvolt köztársaság jogállami intézményrendszerének.

Olyan bástyák, amelyeknek létéről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, de Orbán és kiszolgálói pontosan számon tartják őket. Elsőként komoly pozíciói vannak még a sajtószabadságnak. Másodsorban – megtépázva bár, de – megvannak még a gyülekezési és egyesülési jog törvényi keretei. Alapvetően szabadon lehet tüntetni, annak ellenére, hogy a rendőrség megfélemlítő és jogkorlátozó akciói kezdenek aggasztó mértéket ölteni. Van még kormányfüggetlen civil szféra, és vannak még ellenzéki pártok, annak ellenére, hogy ezek kivéreztetése megkezdődött.

Végül, de nem utolsó sorban, van még független bíróság.

A jogállam utolsó bástyáit egyetlen dolog védi: az, hogy a hatalom nem bír a mindent átíró varázstollal, a kétharmados többséggel. Mit tehet az állampolgár, ha nem akarja, hogy hazája az európai államok közösségéből a belorusz-orosz-török halmazba kerüljön?

Azt, hogy elmegy szavazni, és kiválasztja a négy esélyes ellenzéki lista közül a neki tetszőt, egyéniben pedig – ha kell, befogott orral – de leszavaz a legesélyesebb ellenzéki jelöltre.

(Forrás: Magyar Narancs)

Kapcsolódó:

Dávid-Barett Tamás: a Fidesz kétharmados győzelme után a klánok uralma erősödött meg

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük