Matolcsy György csapongó fantáziája – Meseország újra nyitja gazdaságát

Mostanában mintha nem sok hivatali dolga akadna a Magyar Nemzeti Bank elnökének. A forint gyengülése folytatódik, az árszínvonal emelkedik, a jegybanki alapkamat marad a 0 közelében, s a jegybank már kiadta 330 pontos gazdaságfejlesztési javaslatcsomagját, Matolcsy Györgynek tehát van ideje dédelgetett álmairól felnőtteknek szóló gazdasági meséket írni a Növekedés.hu oldalaira.

Érdekes olvasmányok

A szerző tudhat valamit, amit más, a realitások talaján mozgó és gondolkodó, számokkal dolgozó közgazdászok nem. „Milyen legyen az újraindítás“ c. dolgozatából ugyan ez a titok nem derül ki, de a szerző személye és pozíciója egyképpen indokolja a cikk olvasgatását – abban a reményben, hátha megtudható valami lényeges az újranyitásról. Az első bekezdésekben jobbára megfogalmazási pontatlanságokkal találkozunk, tehát „ugorgyunk“- mondaná Pósalaky úr. És lám, mihamar gyöngyszemre bukkanunk. Ezt írja a szerző:

„Az újraindítási stratégia részeként ki kell jelölni az egyensúlyi pályára való visszatérés idősávját és forrásait. A 2020-ban elromló egyensúlyi mutatókat már 2021-ben és 2022-ben is javítani kell az előző évhez képest. Enélkül aligha lehetséges 2022. után az újabb egyensúlyi fordulat. Ennek hiányában tartósan felborulhatnak az egyensú-lyok és elveszíthetjük a már nyertesnek bizonyult „egyensúly és növekedés” gazdaságpolitikai képletet, ami pedig veszélybe sodorná a 2020-as évek ígéretes felzárkózási esélyeit.“

Ezt vajon mire véljük?

Csak nem takarékos költségvetési politikát ajánl a kormánynak Matolcsy György a járvány közepette már az idei évre és jövőre is? Orbán Viktor jobb keze esetleg megszorítások bevezetését javasolja, mert e nélkül „tartósan felborulhatnak az egyensúlyok?“ Ez több okból is nagyon érdekes: egyfelől a kormányzati takarékosság (megszorítás) a Fidesz gazdaságpolitikai eszköztárában úgy szerepel, mint az ördög (baloldal) személyes találmánya és a nemzet megnyomorítása; másfelől a szerző mindjárt a következő bekezdésben az állami kiadások erőteljes növelését javasolja:

“…most az EU felhagyott a megszorításokra épülő válságkezeléssel, ezért mind a fo-gyasztás, mind a beruházások helyreállása gyorsabb lehet, de nem magától: kormányzati beavatkozás kell. Elsősorban a beruházásoknál szükséges erőteljes, hatékony és célzott beruházási újraindítás. A célzás részeként az állami beruházásoknál kell fordulat, legalább 3000 milliárd forintos teljesítménnyel 2021-ben. A célzás célzásaként az állami beruházásokat döntően két területre érdemes összpontosítani: a lemaradások gyors behozására és az elmúlt évtizedben kiépített előnyök erősítésére.“

A megfogalmazás gördülékenységére most ne célozgassunk,

elvégre a lényeg: lehetséges egy időben a pénzügyi egyensúly helyreállítása és az állami beruházási kiadások gyors növelése akár egy cikken belül is, (ennek módja lehet Matolcsy személyes titka), de árutermelő gazdaságokban általában az a szokás, hogy az elsődleges jövedelmet termelő beruházásokat általában a versenyszféra befektetőire bízzák, s az állam jogalkotóként ebben csak az egyenlő versenyfeltételek megteremtőjeként vállal szerepet, miközben beruházóként az infrastruktúra fejlesztésével törődik.

Volt idő a magyar gazdaságtörténetben, amikor az állam a beruházások vagy 80 százalékát közvetlenül vagy közvetetten ellenőrizte, s utóbb kiderült, hogy ez nem gyümölcsöző módszer.

Most pedig még itt van és súlyosbodik a járvány is,

amelyről Matolcsy György egy szót sem ejt, holott az újranyitás kezdete alighanem attól függ, hogy az EU és a világ, s benne Magyarország mikor győzi le a pandémiát. A szerző ennek az összefüggésnek nem szentel valami nagy figyelmet – eltekintve attól, hogy hangsúlyosan említi: a magyar gazdaság eddigi sikereiben fontos szerepet játszanak a külföldi tőkebefektetések. Nagyon elégedett az eddigi folyamatokkal (külön dicséretet kap a Külgazdasági és Külügyminisztérium), mert a külföldről érkezett működő tőke Magyarországra minőségi fejlődést hozott, s ennek folytatása a felzárkózás és újraindítás egy kulcskérdése. (A Keleti Nyitásról a szerző egy szót sem ejt.)

Végül is mi a kulcskérdés Matolcsy szerint:

„Döntően nem a régi gazdasági szerkezetet kell helyreállítani, hanem előre kell törni a 2020-as évek új technológia forradalma felé. A feladat nem egyszerűen a növekedés és a felzárkózás újraindítása, hanem egy fenntartható felzárkózási pálya megépítése a helyreállítás eszközeivel és forrásaival. Ehhez a pénzügyi források rendelkezésre áll-nak, az eszközöket, döntően a hatékony kormányzati programokat kell megteremteni.“

Milyen igaz!

De azért egyik-másik részletkérdésen, például az állam túlzott befolyásán érdemes lenne elmélázni. De tovább is van:

“…Az újraindítás keretében minden ágazatban… az állami beruházásokat nem csupán mennyiségileg, hanem minőségileg is szükséges megújítani. Ehhez pedig új kormányzati szerkezet és működés szükséges. A fenntartható felzárkózási pálya évi 4-4,5 százalékos növekedést hozhat 2030-ig, amivel közel lehet kerülni az akkori EU-átlaghoz. Még így is 14 ország lenne előttünk az uniós fejlettségi rangsorban, de már 12 mögöttünk: ez egy igen sikeres évtized lenne. Ehhez el kell kerülni a közepes fejlettség csapdáját, amikor a magyar gazdaság GDP növekedési üteme 2 százalék körül alakulna évente, amivel beragadnánk az uniós rangsor utolsó negyedébe.“

Csak nem?

• “…új kormányzati szerkezet és működés szükséges.“?
• És lehetséges, hogy a legutóbbi tíz év minden parádés sikere ellenére most még az uniós rangsor utolsó negyedében vagyunk?
• Lehetséges, hogy a kormány itt-ott ügyetlennek bizonyult a kormányzásban?
• A rendkívül hatékony tőkebeáramlás még nem segített bennüket a csúcsra?
• A termelékenység még mindig nagyon alacsony a magyar gazdaságban?

Matolcsy ezúttal nem nagyon bíbelődik konkrétumokkal, gondolatainak adatokkal való alátámasztásával, mert azok másutt, az MNB 330 pontos versenyképességi program-jában, az 50 pontos válságkezelési és a 10 pontos újraindítási programban találhatók meg. Jelen írásának logikája kissé olyan, mint a meséké, amelyekben a legkisebb fiú aratja a legnagyobb sikereket, és minden jó, ha a vége jó. Óhajokat, reményeket öszszegez:

„A fenntartható felzárkózási pályán a növekedés 75 százaléka a termelékenység emel-kedéséből és 25 százaléka a foglalkoztatás bővüléséből eredhet. …A 2020-as évtized megnyerésének kulcsa az egy főre eső bruttó hozzáadott érték reálértékének emelkedése, tehát a termelékenység javulása.“

Ezzel a közgazdászok lényegileg jobbára egyetértenek.

Az MNB elnökének – ha olykor még találkoznak – meg kellene említeni a miniszterelnöknek, hogy a munka, ha van is, még nem minden, a hatékony munka sokkal több.

„A termelékenység folyamatos javulásához minden … tartalékot mozgósítani kell!…Bár úgy tűnik, hogy néha kínos a (gazdaságunk állapotát jelző – a szerk.) mérések eredménye, de nem, ezek az információk a legjobb barátaink. Már az adat az új olaj, a mérés tényei adják a reformpálya fűtőanyagát. Az újraindítás lényege az újra formálás, a reform.“

Ezeket a sorokat a bankelnök vélhetően nem a kollégáinak, talán nem is a közönségnek írta….

De fontoljuk meg a kérdést: mi van akkor, ha Orbánisztánban a tények nem tetszenek a legfőbb döntéshozónak? Akkor az van, hogy annál rosszabb a tényeknek! – minden kínai bölcsesség ellenére.

Olvasgasson Orbánt! Olvasgasson Matolcsyt! Mindjárt megérti, miért tartunk ott, ahol tartunk

illusztráció: V.K.