Matolcsy György és a valóság – A védekezés sikeres, a gazdálkodás kudarcos

Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke jó szokása szerint ismét vázolta elképzeléseit a Növekedés.hu oldalán, s amint már annyiszor, ezúttal is figyelmet érdemlő gondolatokat bocsájtott a köz ítélete elé.

A tavalyi évről szólva kiemelte:

az Európa jövőjéért folytatott politikai harcban a miniszterelnök döntő győzelmet aratott; a járvány elleni védekezés sikeres volt, mert a vírus nem tört át. Ellenben

„a gazdasági hadviselés vegyes eredményt hozott. Kitűnően vizsgázott a munkahelyek védelmében, jól teljesített a fogyasztási szint fenntartásában és megbízhatóan működött a pénzügyi rendszer működtetésében. A beruházások, ezen belül az állami beruházások bővítése terén azonban inkább kudarc, mint siker a válságkezelés.“

Néha úgy tetszik a bankelnök úr és más elemzők, avagy csak a hétköznapi emberek, földi halandók nem ugyanazon világban élnek

A lengyel-magyar vétó elmaradását a nagy pénzosztás ügyében Európa jövőjéért folytatott harcban kivívott győzelemnek nevezni – nem egyszerűen túlzás, hanem vélhetően a dolog teljes félremagyarázása, mert Orbán Viktor talán nagyobb bonyodalmak nélkül hozzájut majd az európai támogatásokhoz, (8 milliárd euró ingyen pénz, 10 milliárd olcsó hitel), de hosszú távon majd számon kérik rajta a jogállam kivégzését Magyarországon, s az nem lesz nagy diadal. Ez döntené el Európa jövőjét? Viccelni méltóztatik, elnök úr!? Másfelől viszont a vírus nem tört át? Ez mit jelent? Vajon a fertőzöttek, kórházban ápoltak, elhunytak számával, a népességhez viszonyított arányával mérve miféle siker a járvány elleni védekezés?

Úgy látszik az MNB zárt ajtói mögé a pandémia hírei nem nyertek bebocsátást, a portánál elakadtak a biztonsági őrök éber tekintete előtt.

Ami pedig a gazdasági válság kezelését illeti,

álljon itt néhány adat a GKI számításai alapján, lássuk a sikerek és a kudarcok tényeit: tavaly a GDP 6 százalékkal, az ipari termelés 8 százalékkal, a beruházások összege 10 százalékkal, a fogyasztás 2,5 százalékkal zsugorodott, az infláció viszont 3,5 százalékkal emelkedett. (Az árszintváltozás a lakosság egyes rétegeit természetesen eltérő módon érintette.) Mármost erősen kétséges, hogy a visszaesés mellett sikerült megőrizni a foglalkoztatás szintjét, ez ügyben az adatok nagyon bizonytalanok. A fogyasztás viszonylag szerényen csökkent, mert enni, lakni, közlekedni muszáj, de a tartalékok a népesség nagyobb hányadánál már elfogytak. A beruházások pedig valóban nagyon csökkentek, de ez nem látszik a költségvetésen. A járvány és a válság ellenére közpénzekből sikerült egy sor teljesen felesleges és politikai célokat szolgáló állami költést is finanszírozni.

Egyebek mellett ezért lett a költségvetési hiány több mint 5500 milliárd forint, a GDP 9 százaléka. ami azért megérdemelne egy alaposabb számvevőszéki vizsgálatot.

Matolcsy György természetesen tisztában van az államháztartás állapotával, ennek ellenére tesz egy kritikai megjegyzést:

„Elérhettünk volna jobb teljesítményt, ha képesek lettünk volna ötödével emelni az állami beruházások szintjét, valamint az építőipari és különösen a lakásépítési teljesítményt.“

No bizony! Lehetett volna a hiány nagyobb is, vagy lehetett volna a közpénzt értelmesebben elkölteni?

A választ az elnök úr nagyvonalúan az olvasóra bízza. Egyebekben Magyarország igen sikeres volt a 2010-2019 közötti években, – írja a szerző -, jelentős tartalékokat halmoztunk fel, stabilizáltuk a pénzügyi rendszert és megszereztük sok külföldi befektető bizalmát, következésképp még most is módunk van a „kanyarban előzni“. Hogy mi a teendő? Matolcsy György tudja:

„teljesen új, gyorsított, központosított és azonnali visszajelzésekkel működő állami beruházási modellre van szükség. Továbbá arra, hogy az üzleti szektor és a családok is rákapcsolódhassanak saját beruházásaikkal a nagyívű állami programokra. Még tart a kanyar, még nyitva az előzés időablaka.“

E korszakos jelentőségűnek tűnő gondolatokat alighanem már csak a szerző lenne képes részteleiben értelmezni, de szerény segédletnek ide illik a GKI konjunktúra-elemzésének néhány sora:

„A magyar kormány a fő vonásaiban immár egy évtizede létrejött magyar modell természetének megfelelően reagál a válságra. Miközben az egycentrumú, állam- és nem piacközpontú, lojalitásalapú gazdaság- és társadalomirányítás kiterjesztése, az elvileg válságelhárításra fordított pénz politikai szempontú újraosztása folyik, nagyon kevés történik az egészségügy és az oktatás új helyzetre való felkészítése, a válság fő veszteseinek segítése érdekében. Nem került sor koherens válságkezelő program meghirdetésére, a nyilvánvalóan elavult 2020. és 2021. évi költségvetés módosítására. A kormányzat lépései részben az eddig is kedvezményezett csoportok támogatásának fenn-tartását, sőt növelését, részben a hatalmát veszélyeztető ellenzéki pártok, önkormányzatok, független civil szervezetek anyagi ellehetetlenítését szolgálják. Azzal, hogy a magyar gazdaságpolitikában a hangsúly gazdaságvédelem helyett az újraindítása került, lehetővé vált a lojális tulajdonosi körök beruházásainak és vállalat-felvásárlásainak támogatása, miközben kormányzati segítség híján az elkerülhetetlen-nél sokkal több cég és család kerül válságba.“

Kinek van itt igaza? Ki-ki döntse el tetszése szerint!

Addig nyitott marad a kérdés, hogy az MNB elnöke és mi, szegény jámbor lelkek vajon tényleg valami más, eltérő világban élünk-e? Mi lesz, ha egyszer Matolcsy Györgyöt orrba veri a valóság? (No hát, annak is mi isszuk meg a levét!)

minimálbér

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük