Mátyás király pasztellszínekben a papagájmédiában – nem csak Bécs nyögte a Corvin-csávó bús hadát…

Elmosódott pasztellszínekben gördülnek az események, sürgölődik a vakcinátus, már nem lehet tudni, van-e ezeknek konkrét tervük, vagy csak arra játszanak, hogy rendkívüli jogrenddel, állami hadovával valahogyan elevickéljenek a választásokig, melyet nyugodtan nevezhetünk a 22-es csapdájának is. Rab László szŰrreál összefoglalója a 4-es hétről.

Őrültnek tetteti magát

Az említett csapda rémképe tűnt föl a héten Nagykanizsán, ‘hol egy vendéglős bejelentette, nem bírja tovább, február 1-jén kinyit, mert ha minden így marad, a plázások simán túlélik, ő viszont a fűbe harap. Mintha a katona azt mondaná, harcolt már eleget, ha minden így marad, beleőrül. A büfés is inkább kinyit, megszegi a szabályt (a regényben a 22-es törvényt), őrültnek tetteti magát, és azt kéri, menjen oda a rendőr, és legyen erről papírja. Azt fogják neki mondani, ha ki akar nyitni, az teljesen normális. Ezért nem nyithat ki a csehó.

Most még. De majd ha mindenki be lesz oltva, mint a Minielnök ígérte, visszatérhetünk a normális életünkbe. Kis többször meghosszabbított kijárási tilalom az ára, nézzük csak esténként itthonról, hogyan jutalmazza meg ötvenegynéhány államtitkárát plusz másfél-másfél millával, hogyan tömi ki állami milliárdokkal a haszontalan TV2-t, hogyan lopatja el a Balatont, mindösszesen hogyan vágja át a népet a hazug rendelkezéseivel.

Hallom például, hogy már nem lehet drónvideózni

Aha. Ne legyen az, hogy a maradék sajtó fölébe száll a lopott holminak, s képeket mutogat róla a népnek. Tilos lett. Csak nem készült el Felcsúton a József főhercegi majorság átépítése után az atombiztos rezidansz? Bicskén is befejeződött a helyi szlengben Szopa-tónak nevezett dácsa átépítése. Andalító nyárestéken biciklizett egykor errefelé az Erőmű-tó partjára a buja ifjúság. Most az egész Mészáros Lawrence tulcsijában van, nyilván papíron. Ki tudja, mi lesz majd akkor, amikor a lopott holmit vissza kell származtatni a Karamella bajnokának.

Akkor majd ez lesz. Ezzel szórakozik az ellenzék. Mi lesz ekkor meg akkor? Mintha csak az említett regény lapjairól léptek volna elő, ők is csak a túlélésre hajtanak, és ők is valami különleges törvényben reménykednek, amellyel meg lehet állítani a diktátort. Megállítani? Ugyan, hol vagyunk már ettől. Meg kell buktatni, másképp nem lehet tőle szabadulni. Nem hagyjuk! – szokta ordítani a jogállami elmélkedéseken trenírozott tömeg. De hát hagytuk, hogy lenyúlja a nyugdíjpénzt, bezárasson újságokat, megszüntessen egyetemet, s tíz év alatt lóvátegyen egy országot. Búcsúzóul még kifosztja az ellene fenekedő városokat, fővárosi kerületeket. Milyen kímélet jár ezért? Hülyének nézi a fél világot, és most még azt is megtiltja, hogy a rabolt holmit ledrónvideózzák. Hány ezer oldal jogállami elmélkedés fogja az ilyet megállítani?

Szintet lép a járványvédekezés

A még senki által nem látott oltási tervvel és Nyunyókával dúsított járványvédekezés újabb fontos állomásához érkeztünk. A tavaly kórházi ágyak felszabadításáról rendelkező (majd azt letagadó) Kásler EMMI kiadta a rendelkezést, hogy a Magyarságkutató Intézet vizsgálja meg Mátyás király természetes fiának, Corvin Jánosnak a csontjait, miáltal kiderülhet a nagy kerál génszekvenciája.

Ez áttörés a járványvédekezésben. Már az is az volt, hogy az SZFE épületeit odaadják a Minimaxi valamelyik török, azeri, jordán vagy zöldfoki-szigeteki haverjának. Mondjuk én már a pozsonyi csata (907) feldolgozása után is azt éreztem, kevésbé vagyok kitéve a járványveszélynek. (Nyilván erre gondolhatott a nagykanizsai büfés is, amikor a 22-es csapdájához hasonlatos törvényi hurokba dugta a fejét.) Valljuk be őszintén, a Kásler által bejelentett génszekvencia megoldás lehet sok magyar család megélhetési gondjaira, különösen hatékony lehet azok számára, akik a járványblokk miatt teljesen elvesztették megélhetésüket, olykor esetleg nem tudnak a gyerekeiknek enni adni. Most majd génszekvenciával táplálják őket, és mennyivel másabb éhezni úgy, hogy tisztában vagyunk vele, Mátyás, a nagy (és olykor annyira nem is igazságos) király ereiben ősi magyar vér folydogált.

Bonfiniék a bulvárban

Csöndben jegyzem meg, Mátyás is megérte ám a pénzét! Az az évi 1 aranyforint adó, melyből a hadjáratait finanszírozta, eléggé megterhelő lehetett. És éhezett, szenvedett a nép, mert nem csak Bécs nyögte a Corvin-csávó bús hadát, mindenki szívott, mint a torkos borz, bújtak az üldözött kis éhező tetvek, s feléjük kard meg egy Parragh László nevű adószedő nyúlt a barlangjukba. Mondta is a nép a korabeli NAV-ra meg a királyi seggnyalókra: ott rohadnátok meg, ahol vagytok. Csakhogy nem ez maradt fenn. Mátyás rafinált olasz marketing szakembereket bízott meg azzal (a neje velencei kapcsolatai is kellettek hozzá), hogy tettei igazságos voltát helyezzék el a közmédiában, és Galeotto Marzio meg Bonfini ontotta magából a jobbnál jobb bulvártörténeteket. Nem azt írták meg, hogy éhen hal a sanyargatott és becsapott nép, de kifelejtették az okos lánnyal kapcsolatos meg az erdőszéli titkos történetekből a #metoo– és a pedofilszálat is.

A gyevi bíróról szóló történet például valójában az volt, hogy a király mindent elszipkázott az ellene fenekedő földesuraktól, ellenben a sajátjait busásan megjutalmazta. És amikor egyszer Gyeviben mulatott (volt ott minden, meztelenseggű szájerek mászkáltak az ereszcsatornán, egy győri ökör szűzlányokat dugogatott, a szétesett arcú koboldok ópiummal tömték magukat stb.), a nagy mákonya lerészegedésben a vendégek azt kezdték üvölteni, hogy “rohadjon meg mindenki!” És erre mondta a fültanúk szerint maga a helyi kiskirály, hogy “kivéve a gyevi bírót!”

Bonfiniék leírták a történetet, de a korabeli KESMA visszadobta, azt mondták, száraz, mint a teveszar, ezt így nem lehet eladni, tessék újraírni, legyen belőle életszagú történet! Bonfini és Marzio pedig nem akkor lépett le a falvédőről, ezért lapzártáig minden alkalommal lenyomták a kormányhű papagájmédiában, hogy Mátyás milyen tökös csávó. Történeteik végére vörös farkat tettek, amelyben a király igazságos tetteire hívták fel a figyelmet. A szegények patakokban folyó vére és a sokmilliárd könnycsepp nem számított, azt elfelejtette a blikkfangokra fogékony utókor.

Ez jutott hirtelen eszembe a génszekvenciáról a 4-es héten. Mindenki vigyázzon magára! Ha tud.

Előzőleg

pasztellszínekben

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük